Megcsóválom a fejem. Ha nem tartozna, akkor talán megtanulhatnák tárolni a saját mocskaikat, akkor nem lenne végeláthatatlan szopás és egy lezárt akta a sorsa a dolognak örökké. - Az csak akkor opció, ha nem hagytok nyomokat. De hát...mindig hagytok. - mint ahogyan most is. Persze, arra számolnak, hogy a rend őreinek sorában nincsenek mágiára érzékenyek, pedig éppen tárgyalás alatt van az ilyen irányú bővítés. Persze, attól még kurva messze vagyunk, hogy boszorkányok dolgozzanak totál hivatalosan kötelékben, de ki tudja. A rendőrbírói státuszt is sokkalta könnyebben megadják most, mint évekkel ezelőtt.
- Gyerekkoromban pedig mindig szerettem volna dumálni az állatokkal. - felnevetek, például abban a retkes pincében, ha értettem volna a patkányokat, talán sokkal hamarabb szabadultam volna meg. De ez most nyilván nem fontos. - Szóval egy macska vagy, akit nem elvarázsoltak, hanem aki tud varázsolni. - vagy ha nem ő, akkor az úrnője ereje képes rá, össze se tudom igazából rakni a lehetséges variációkat.
- De ez miért jelenti, hogy sok a baj velem? Csak a végére akarok járni egy ügynek. - nézek rá meglepetten, Nazarmacska, macskaNazar pedig olyan mimikákkal válaszol, amiket emberi...öh, tisztán emberi verziójában össze se tudna hozni. - És mi a tököm a képessége? - kérdezem hát türelmesen, mert még a Blacket lefordítom, de a többi már engem halad meg. Bár lehet ezt a Roxfortban tanítják az okos kis jelöltkéknek, én ebből kimaradtam.
- Szép kort? Most leöregeztél? - felnevetek, vagy csak félreértem, az is benne lehet abban a bizonyos pakliban. - Egyik úttal sem? - ó, ezt tán tudom még! - Mármint, hogy sem fekete sem fehér? Hát valóban nem. - nem is áll szándékomban igazság szerint. - De gondolom a tested tulajdonosánál nem kell sokat találgatnom, hogy miféle úton lépdelt lelkesen. - megdobom egy gúnyos mosollyal. Kicsit bizarrnak hat, ahogy a száját nyalja. Azt, amiből mindig csak seggfej dolgok repkednek irányomban, ráadásképp ehhez köze van a véremnek, ami még bizarrabbá teszi az egészet.
- Héhé, mi az, hogy rítusok meg tanítványok? Ez valami orgia vagy mi a fasz? - oké ez egyre furcsábban hangzik, de sejtettem én, hogy nem annyi, hogy napi egyszer megkefélem azt a nőt, aztán mindenki mehet a maga útjára. Túl szép lett volna, hogy igaz legyen. - Szexenergia...istenem. - csóválom a fejem, de gondolhattam volna, hogy ebből is tudnak valamit nyerni. - Eddig azt hittem csak vámpírok élnek ilyen variációkkal. - mert ezt történetesen tudom is, hogy létező dolog. Hiába, többet tudok a fogas halottakról, mint a mágusokról. Lehet, hogy vennem kellene pár kurzust, vagy találni...valakit. Az pedig, hogy közben a macska..Nazar..a macska hátát simogatom, kölcsönöz egy szürreális dolgot az egésznek. Mert éppen szexről társalgunk és én úgy simogatom, mintha valami szomorú arc lenne az erdő mélyén, akit meg kell vigasztalgatni.
- Nazar él a szexmágiával? - a rohadtja, hát mit rejteget még a fejében, a házában amiről semmit nem tudok? - Akkor azt sem tudod mióta vagy az úrnőddel? - bár, ha évtizedekben mérünk, akkor azért Nazar fiatalabb, mint gondoltam. Simán kinéztem volna belőle, hogy már az inkvizíció elől is menekült pár beteg húzása miatt. Eszerint annyira azért nem kell sokat visszaugranunk az időben. - Tehát ő meg az úrnőd...együtt voltak, vagy valami olyasmi. A tanítványa volt. - tehát a nő az idősebb, ergo a tapasztaltabb is. Remek, igazán. Mindjárt nem hangzik olyan egyszerűnek a 30 napos dugóprogram. Ahogy az embermacska sem olyan védtelen, mint amilyennek állati alakjában tűnt.
- Hangokat hall és veszélyes lehet önmagára, nem valami biztató pontszámok a javára. - és nem, semmiről sincs a leghalványabb fogalmam sem Nazarral kapcsolatosan. Bár oké, a nevét elhiszem, hogy nem akarta megmondani. Bár mondjuk, ha az elejétől őszinte és nem trükköz bele ebbe az egészbe, akkor kiszálltam volna, hogy oldják csak meg ők úgy, ahogyan szokták. De most már itt ülök egy macskával, Nazar meg szellemszeretőként tekereg a nő nyaka körül bizonyára.
- Ahhoz, hogy azt a szívet elérjük, meg kell találnunk a mágusokat. Ehhez pedig szükségem van hangokat halló labilis Lorcanodra. - a jelek szerint. - Vagy az úrnődre persze. - sőt, akár mindketten részt vehetnének ebben az egész szarban és akkor nem kellene vakon menetelnem előre. Felsóhajtok a szavait hallva. - Talán árulónak éppen nem kiáltanának ki, a született képességeiről nem tehet az ember, de egész másképp nézne rám mindenki és kicsit talán túl nagy figyelmet kapnék hirtelen. - a rendszer nem barátja a fura dolgoknak, amik a vérben lapulnak. Régen sem volt és most sem az. Csak én a vadászság mellett tettem le a voksomat.
- Na, végre valami, amiben tényleg egyetértünk! Kiszipolyozzátok őket, elhozzuk Darlátok szívét és az én igazságérzetem is békében fog nyugodni. - a következő szarig, amibe esetleg belemászok. Olyan gyorsan rándulok ki a pillanatnyi diadalmámorból, hogy szinte fel sem fogom. Miért nyalt bele a tenyerembe? Oké...macska. Néha szoktak ilyet. Meg egy csomó fura dolgot is csinálnak ezen kívül.
- Nem tudom.. - megrázom a fejem, elég kettős, hármas inkább ez az egész. Mert a tény, hogy macska, hogy nyalja a tenyerem és Nazar testében van, aki előbb játszana diótörőt a lelkemmel, semmint a tenyeremet nyalogassa. Megérzem a súlyát és szinte orron koccoljuk egymást. Még a testtartás sem igazán emberi - hacsak Nazar nem szokott macskamód furcsa pózokban feszíteni - és pár pillanatig csak meglepetten pislogok, mert állati szemek és emberi arc lebeg a látóteremben. - Ja, valami hasonlóra gondoltam. - de próbálok úrrá lenni Dalí képzeletbeli világán és a hajába cirógatok. A nagyanyám macskája bírta az ilyesmit. - De mi van akkor, ha Nazar nem akarja őket levadászni és igazából le se szarja, ha kamutanonckodom mellette? - végtére is ezt így sosem mondta ki nekem. Hogy akar velem kezdeni valamit. - Nah, azért óvatosabban, ha megdőlsz, a végén leborulunk mindketten. - figyelmeztetem - Nem tudom. Fejtsd ki, mivel járna nekem ez. Amilyen rohadt természet valamivel megköt vagy nem is tudom...gondolom érted mit akarok kérdezni. - hihetetlen, hogy egy macska több kérdésemre válaszolt 10 perc alatt, mint Nazar összesen.

Ezen egy pillanatra elgondolkodom azért. Mármint az inkvizíción, mert én úgy tudtam - tanultam -, hogy ott azért ment mindenki a levesbe, akiről bármilyen formában bebizonyították, hogy boszorkány és ennél fogva az ördöggel cimborál. - Sosem állítottam, hogy az emberek nem aljas rohadékok. - mert azok vagyunk, csak szét kell nézni ebben a hibbant világban.
Felvonom a szemöldököm, na ezt mondjuk erősen kétlem, hogy velem annyira kommunikálni kívánna az állatvilág. Vagy, hát ha mégis, a kutyák is szövegelnek a gazdáiknak, tehát ettől még nem emelném magamat mások fölé semmilyen szinten. Ha nem lenne itt Nazar teste, most őt sem érteném. Ettől még ez az egész egy nagyon fura LSD tripre emlékeztet, már ha az egészet nézzük egyszerre. - Miért, erre van valami módszer? - Dr. Dolittle meg ilyenek? Nem tudom miért képzelem hirtelen magam elé a film pár jelenetét, én rövid távon valószínűleg megőrülnék, vagy engem néznének teljesen hülyének.
- Nem úgy tűnt eddig, mintha annyira érdekelné a személyem egyébként. Inkább valami...bosszantó rossznak tűnök az életében, mióta itt összefutottunk az ügy kapcsán. - és igen, én tényleg szeretnék ennek a végére járni, mert ahol egy rituális gyilkosság megtörtént, ott biztosan jönni fog valami nagyobb szar is. De, hogy Nazar érdeklődik irántam, hát az őszintén új. - Rontás? - ízlelgetem ezt a kifejezést, valójában nekem nem pont ez jutott eszembe, amikor őt néztem. Az idegesítő fasz sokkalta találóbb. Persze attól, mert ezt az ártatlannak ható arcot adta neki a genetika, még rejtőzhet az elméjében egy gonosz gennyláda. A legtöbb sorozatgyilkos is ártatlan arccal felszerelt kis angyalka volt. - De nem is vallja be rögvest. - annyira ÉREZTEM egyszerűen, hogy ő a mágusok világának a rosszabbik feléhez húz. Éreztem, komolyan, hogy nem valami hamvas kis Potterbe akadtam bele akkor éjjel. Nyilván nem hibáztatom azért, mert nem tartott magáról egy tűpontos önéletrajzi ismertetőt, de most legalább már nincsenek kétségeim.
- Kiscica? - ezen nevetve megütközöm, de akkor is, mi vagyok én, valami pornósztár vagy prosti? - Eddig nem orgiáról volt szó, csak az úrnődről. Én.. - majdnem azt mondtam, hogy nem szoktam orgiákra járni, mert szoktam, de ott nincsenek nők igazság szerint. Azt se tudom, mikor voltam utoljára nővel. Nemhogy többel egyszerre! Nem mintha ellenemre lenne a gondolat, csak mindenesetre különös. Úgy vizsgálgatom a kezeimet, mintha legalábbis látnám, azt a "tiszta" valamit, amit emleget. - Az úrnőd is boszorkánymester? - lényegi rész, mert Nazar-Lorcan ugye az. És ezt a szót is használta rá. Nem feketemágus, hanem boszorkánymester. - Nem úgy értem. - ingatom a fejem, a szép halottakon meg próbálok nem pofát vágni. - Hanem, hallottam már olyan vámpírokról, akik kéjjel táplálkoznak és valahogy az összesnél fontos szerepet játszik a szex. A mágusokat valahogy nem így képzeltem el. - bár soha nem is állítottam, hogy akkora ismeretséggel rendelkeznék a köreikben. Sőt. Egyetlen kivétel az a nő, aki tanítgatott pár dolgot, amikor kikerültem anno a kórházból.
Felnevetek, emberi időmértékkel! - Pedig kíváncsi lettem volna, de bocs. Csak kicsit még mindig furcsa, hogy macska vagy valójában. - nem is kicsit furcsa, néhol már-már olyannak tűnik, mintha a személyiségzavaros Nazar másik énjével diskurálnék, amelyikkel jóval többre lehet jutni, mint a valódival. - Sose gondoltam, hogy Nazarnak vannak barátai.. - mert akkora fasz és pont emiatt nem gondoltam, hogy képes adok-kapok viszonyrendszert fenntartani bizalommal megspékelve. Úgy látszik ebben mondjuk tévedtem. Mea culpa! Bár elnézést kérni nem fogok a feltételezéseimért. - Nem? Hát akarna a fene hangokat hallani... - az sehol nem jelent jót. Oké, talán valami törzsi létben még azt jelentett, de manapság? Zárt osztály és gyógyszerek tömkelegei. Meg intenzív terápia, na az jár annak, aki hangokat hall és még veszélyes is önmagára.
A szeme annyira komollyá válik, mintha hirtelen megint más valakit néznék a kéken csillanó íriszekben, de a színe még mindig tagadhatatlanul macskás és nem Nazaros meg nem is másmilyen. - Előbb még azért tárgyaljuk ki a részleteket. - mert valahogy minden hasonszőrűnél, legyen az vámpír, szőrös, netán mágus, irdatlan súlya van a kimondott szavaknak. És mielőtt meg nem bizonyosodom arról, hogy nem Nazar házipapucsa, vagy az Úrnő szexbabája leszek, nem akarok kimondani előre semmit.
Furcsa a helyzet, hogy ilyen közel van Nazar arca, de az egyszerű, simogató mozdulatokba macskamód dönti bele magát. Gyanítom dorombolni nem tud, ha mégis...akkor igazán meg leszek lepve.
- Vagyis véget lehet vetni az egésznek, ha ezzel az üggyel végeztünk? - hallani akarom tőle, hogy ezzel nem írok alá valami sírig tartó paktumot Nazarral, mert annak bizonyosan nem lenne jó vége. A munkám mellé valami ilyesmi, hah, ha kiderülne, szerintem gyorsabban előttem lenne a felmentés, minthogy kiérnék az épületből egyáltalán.
Az arca az enyémhez simul és kezdünk valami nagyon furcsa, kicsit groteszk képet sugározni. Ha ember lenne azt mondanám, tutira akar valamit, de ő nem ember, csak testben jelenleg, tehát az egyébkénti méreteihez méri a mozdulatait. Az ujjaim továbbra is a hajában matatnak. A mozdulatok megnyugtatóak. - Nem lehet kimondani, hogy csak ideiglenes? Muszáj rögtön elrohanni a végletbe? - rossz belegondolni is, hogy Nazar mit érthet tanonckodás alatt. - De mi van akkor, ha ő mégsem akar segíteni? Hisz azt mondtad, ezek az ő rituáléi. Lehet, hogy szimpatizál velük, magához rántja őket.. - vagy az ég tudja, annyira sok a kérdőjel ebben az egészben. De valahogyan akkor is a végére kellene járni, és ha ehhez Nazar kell, akkor pontokba szedjük azt a tanonckodást...vagy mit. Hirtelen zökkent ki ebből a gondolatkörből, mert a nyakamba nyal és ettől megborzongok. Ez is lehetne túl emberi, de a macskák csinálnak ilyen dolgokat indokolatlanul is. - Nanana, ez biztos valami kedves, macskás gesztus kíván lenni, de így meglehetősen furcsának hat. - kicsit elhajolok, azért ez már tényleg kezdhet valami erdei légyottra hajazni, pedig nem az. De egy macskának azt mondani, hogy nem szabad, mintha megkérnéd a szelet, hogy ne fújjon már az arcodba. - Ha igent mondok Nazarnak és nem tartja be a feltételeket, van még kilépő útvonalam? - kérdezem meg és sóhajtok egyet - Oké, mássz az ölembe akkor, de semmi nyalifali! - na, ezért nem tartok állatot. Mert gyerekként is együtt aludtam a kutyámmal és minden hülyeséget megengedtem neki, szegény nem volt éppen jól nevelve.