Még mindig van pár zúzódásom a pár nappal ezelőtti afférról, de mit számít némi sajgás, ha egyszer életben vagyok, nem? Ennyit magasságosan is túl lehet élni. Odabent pedig nem kérdeznek semmit. Az én szakmámban nincs értelme ilyen fölösleges köröknek, mint "mi történt veled", "jól vagy-e" és társai. Ha valaki a saját lábain megy be, nem hagy vértócsákat a flancos padlón, akkor minden rendben és feltehetően nem fog róla társalogni. Nem tettem én sem.
Azt viszont ahogy sejtettem, nem boldogultam az archívummal, tehát mehettem a helyi temetkezési vállalkozások kábé ősatyjához Michael Columhoz, aki csak jótékony mosollyal emelgette a szemöldökét a kérdéseim hallatán. Aztán átirányított a városi levéltárba, mondván ha volt is azon a területen valamikor temető, az már levéltári anyag, hogy vajon kiket hantoltak el ott. Síremlékek mindenesetre már nem igazán vannak. A tarkóm persze viszket ettől, mert a jelöletlen sírok gazdái sosem jelentenek jót. Talán igaza lesz annak a mágusnak, hogy családi nem kívánatos személyek nyughelye, vagy a fasz se tudja. Szóval a tegnapom ráment a levéltárra és van pár bizonytalannak ható nevem, de a legtöbb halottkeltő csak névvel együtt idézi a halottakat és nem olcsón egyébként. Mivel viszont ez nem minősül aktív nyomozásnak - ki is hinné el azt a rituálés agymenést, amit elő tudnék adni - így NEKEM kell kifizetnem azt a seggfej Andrewst, hogy túrja át nekem azt a temetőt a képességeivel.
Viszont ha már fizetek, akkor úgy dukál, hogy az a lepcses szájú mágus is kitolja a seggét az erdőbe, vagy legalább meghallgasson és átbeszéljük én mire jutottam és ezek a nevek mondanak-e neki valamit egyáltalán. Megjegyezném, hogy ez a SZABADNAPOM, tehát nem ezt akarom éppen csinálni, de mániákus természet volnék a fáma szerint...így nincs más választásom. Ráadásul csak két italra ültem be a kedvenc külvárosi báromba is, úgyhogy szava sem lehet. Azt a címet már két napja megkerestem gps segedelmével.
Úgyhogy nagyjából éjjel 1 tájékon fekszem rá a csengőre, a halottkeltőknek nem akaródzik valahogy nappal semmit csinálni, a mágusok meg csak nem repkednek seprűkön éjszakánként...bár amilyen merev és lenéző volt a faszi a múltkor..még azt is el tudnám képzelni róla. Az utcája maga a konstans hányinger, mintha folyamatosan apró kis tollacskák ingerelnék a bőrt a hátamon, az épülethez közeledve pedig ez belevág némi erőszakos lökdösődésbe a gyomromnál. Többet kellett volna innom? Lehet. De már nyomom a csengőt, tehát mindegy. Nem fogok elszaladni a kis trükkjei miatt. Különben is, ha én szarul vagyok, ő ne akarjon aludni.
- Sokáig tartott... - lihegem két sóhajtás közepette - Mi a fészkes fenét művelt a környékkel? - megdörzsölöm a karomon a pulóvert, bizisten mintha alámászott volna valami hangyasereg olyan érzés. - Beenged? - persze nyilván zárva van, már az is meglepő, hogy még látni véltem fényt. Az is lehet, hogy itt lakik..vagy ő is mániákus természet, mint én. - Vagy beszéljük meg idekint? - mert őszintén...lehet, hogy a hétfejű szörnyet rejtegeti az üzletben, netán gyerekeket süt meg, mint a mesebeli boszorkányok szoktak. Sose lehet tudni.

Most nem vagyok olyan szarul, mint a múltkor. Nem akarok minden légvételnél rókázni, de mintha bogarak másznának rajtam, be a ruhám alá, hogy falatonként hordják el a darabjaimat. Megmagyarázhatatlanul szar érzés és nem tudom mi az istent tudnék csinálni, hogy ne érezzem. Jobb lett volna, ha ÉN mondom meg hol találkozzunk és mikor. Akkor mellőzhetnénk azt, hogy úgy nyomjam a kilincsét, mint valami kétségbeesett leprás, aki reméli, nem esik le a karja a mozdulatban.
Megvárat! Nem hiszem el, hogy nincs itthon. Talán reggel 6-kor kellene jönnöm, napfelkelte után? Lehet valami titkos kis..mágusszertartáson vesz részt, vagy ja szexklubban van, bevásárol valami non-stopban, végtére is ez a fickó is egy ember, tehát nem fényevő, vannak szokásai. És végre nyílik az ajtó is. Sikerül összevont szemöldökkel végigmérnem. Mi az isten van rajta? Hugh papa házikabátja? De Bingo, ezek szerint aludt. Vagy aludni készült. Netán vérfürdőre szüzek véréből két emelettel lejjebb. Bármi meglehet és én önként jövök látogatóba, mint egy naiv Piroska.
- Erősen gondolkodtam, hogy napkelte után jövök, nehogy megzavarjam...valamiben. - könnyen lehet, hogy most csak az alvásban zavartam meg, mindegy. Ő mondta, hogy jöjjek. Jöttem. Legközelebb pontosít, ha valami nem tetszik neki. - Magának otthonos... - dörzsölöm meg a karom, szükségtelen játszanom előtte, hogy minden oké. Úgyis figyel és tudja, pontosan tudja, hogy szarul érzem magam már megint. Csak most nem annyira. - Szóval senkinek sincs olyan érzése, hogy nem kell eljönnie az ajtóig valamiért? - csak nekem? Csak én akartam megtorpanni a ház előtt, megfordulni és elhúzni innen? Ezzel sürgősen kezdenem kell valamit. Mert mintha kiürítené az agyamat is ez a furcsa érzés. - Szójátékozzuk le? - sóhajtok egyet, ne csinálja már. Pontosan tudja miért vagyok itt. Megbeszéltük és meg is mondtam, hogy keresni fogom. - Vajon..azért, hogy dugjunk egy baldachinos ágy közepén pár kosfejjel körülvéve.. - nem hiszem el, hogy megtúráztat még a kérdéssel is. Komolyan. - A temető és a hulláink miatt jöttem. - vajon hangszigeteli is a környéket? Kétlem. De ha itt kint akar róla beszélgetni, csak tegye. Keresem a tekintetét, hátha felcsillan benne a döntés pillanata.
Helyette kimondja, úgyhogy belépek. Nem akaródzik ledobni a kabátomat és ilyesmik, úgyhogy beljebb sétálok. Muszáj vagyok körülnézni több okból is. A kristálygömböt látva mondjuk elfintorodok, ha még teafűből meg kávézaccból is jósolgat pénzenergiákat, inkább hazamegyek. - Kristálygömb? Komolyan? - megcsóválom a fejem, de..olyan, mintha figyelnének. Mégsem látok senkit. Úgyhogy leülök, ahogy mondja. Nehogy az jöjjön, hogy ennyire sem bízom benne. Egyébként nem, de az most mellékes. A bogarak eltűnnek viszont, erre kénytelen vagyok rájönni. Helyette valami különös melegség burkol be, mintha felvette volna a fűtést a ruhámban. Lehet ezt már csak beképzelem.
- Érdekes ez a hely. Mintha...valami élőben lennék. - mondom ki ami az eszembe jut, és le is esik, hogy már megint csak beszélek hozzá, mintha muszáj lenne. Pedig nem az. Maradjak már professzionális, könyörgöm! - Jártam a helyi temetők ősatyjánál, sikertelenül. Levéltáraztam is. - veszem elő a papírt, amire felfirkáltam a neveket. Felé nyújtom. - Nekem nem mondanak semmit, nyilván. Magának? - mert ki tudja, azt se tudom hány éves. És amit a múltkor mondott, hogy könnyen lehet, hogy az én egyik ősöm is ezt a földet tapossa...mmm, nos akármennyi lehet ő maga is. - És találtam egy halottkeltőt. Aki rá is ér ma éjjel. - elmosolyodom egy MLM anyuka házaló mosolyával - Egy óra múlva. Szóval, öltözzön, randink van a nem is temető temetőben. - mert remélem nem gondolja, hogy nélküle fogok ott ácsorogni. Ha már múltkor lebeszélt arról, hogy keresni kezdjem a kis gyilkos csapatunkat. - Mondja ez tényleg ér is valamit, vagy csak a pénztárcás dolog része? - bökök fejjel a gömb felé.

- Kölyök? - ezen azért megütközöm, bár ismételten visszatér belém a kérdés, hogy ő vajon hány éves lehet. Egyáltalán...nyilván már a nevét tudom, csak úgy nem jöttem volna ide, hogy legalább nincs egy nevem hozzá. Nazar Black...érdekes csengésű, sose hallottam még ilyen keresztnevet igazából. - Nem mondott időpontot, hogy mikor kereshetem, Nazar. - pimaszul rávigyorgok, hisz ez hiba volt, tehát az istentelen időpontot is el kell minimum néznie nekem és csak annyit megjegyezni belőle, hogy eljöttem, ahogy megbeszéltük. A vigyorgás kelletlen sóhajba csap át, hát már megint itt tartunk? - Nekem ebben semmi otthonos nincs. - és pont a végén, nem tudom mit basztat ezzel a témával. Múltkor elég világos voltam azt hiszem, hogy engem nem érdekel a mágia és nem tudok varázsolni. Plusz egy csomó, hozzáköthető dologban nem hiszek.
A visszakérdezésénél elgondolkodom egy pillanatra, aztán vállat vonok. - Mondhattam volna kecskét is. - marad fenn egy kis köcsög mosoly és mintha az ő arcán is vélnék valami hasonlót felfedezni. Eszerint mégsem olyan sótlan tag, aki örökké egy karóval a seggében mászkál. Csak annak tűnik...főleg, ha éppen kiselőadást tart nekem magamról.
- Ha akarja, kiordibálhatom a világnak is.. - nem hiszem el, hogy itt parkoltat a küszöbön mint a koszos pudlit, aki össze akarja járni a sáros kis mancsaival a frissen tisztított szőnyeget. Végül arrébb áll és beléphetek, de esküszöm el kell gondolkodnom, hogy vajon normális vagyok-e, hogy önszántamból akarom átlépni a küszöböt...minden bizonnyal nem.
-  Szerintem meg ez egy kristálygömb, olyan, amilyennel a mexikói nyanyák is nyomják terítővel a fejükön, a kis elfüggönyzött fülkékben. - ha ő piszkál én meg beszólok, tök egyszerűen működik ez a világrend. Nem gondoltam kristálygömbös fazonnak, de lehet ebből él meg. Jövendőmondózik? Horoszkópot olvas? Sanszosan sose fogom megtudni...ennek a fickónak több titka lehet, mint a Vatikánnak.
- Egyikük sem. - vonom fel a szemöldököm és elé tolom a papírt, a hatalmas gyűjtésem eredményét, ami lássuk be, nem valami sok, de legalább eredmény. Díjazhatná, a kurva életbe is! - Néha becsúsznak ilyen esetek, hogy többen vannak a rosszfiúk. - és ugyan egyikük sem volt alakváltó, sem vámpír, sem mágus...még valahol ott a tudat, hogy nem követtünk el Slaterrel gyilkosságot és nem is mi kértük, hogy raboljanak el minket. Amúgy meg mit érdekli milyen színekben pompázik a képem? Itt vagyok, élek.
- Sajnos én nem tudok hullákat keltegetni, hogy kikérdezzem őket. - pedig...néha eléggé áldásos dolognak tartanám, plusz az nem gátolna a marsallkodásban sem. A mágia ellenben a rendőrbírói kinevezésemnek biztosan az útjába állna, úgyhogy nem akarok gondolni sem rá. - Nem félek, de maga otthonosabban mozog ebben a mocsárban, mint én. Ha a csávó valamit nem úgy csinál, vagy valami gáz van, maga előbb észre fogja venni mint én. Na meg.. - dőlök hátra - azt hittem érdekli az ügy. - aztán mindjárt lebasz valami random indokkal, vagy jön a szokásos fellengzősködés, hogy őt mégis miért érdekelné ez és társai... - Most éppen melyik hozzáállásommal van problémája? - felnevetek halkan. Szerintem Nazar Blacknek mindennel baja van, amit én csinálok. Azzal is baja van, ha levegőt veszek. - Mi van? - pislogok rá értetlenkedve. Biztos majd leállok praktikázgatni is ráadásul úgy, hogy töviről hegyire nem mondja el, hogy mégis mi szükségem van nekem erre, vagy mi fog történni. - Esetleg ha elmondaná, hogy miért van erre szükség...
Persze elmegy és egy darabig nézem a kezemben a papírt, de magyarázat nélkül ebben a házban én nem bámulok bele egyedül semmiféle gömbbe. Helyette felállok, hogy kicsit körülnézhessek. Ooké, értem mire vannak a függönyök. Bár..ha igaz a tézisem a jövendőmondásról meg a többiről, akkor nyilván, ha fogad valakit, ezek a függönyök el vannak húzva. Szinte várom Salemet a Sabrinából, hogy kiüget elém valamelyik sarokból és vernyákolni kezd a boszorkányság igazságairól, de nem történik meg. Helyette találok valami furcsa nyakláncnak kinéző dolgot és csak azért nem nyúlok hozzá, mert...mert ebben a házban vagyok. A kicsire aszalt, tömörített fejeket nézem. Vajon ő csinálta, vagy ez is valami kamukellék, hogy ijesztőbbnek hasson a hely?
Megborzongok és inkább visszaülök, amíg hajlandó elkészülni...újra eszembe jut a lap, de csak gyűrögetem a kezeim között. Mégis..minek kellene a hamuját a szemhéjamra kenni? Mit látnék tőle abban a gömbben? Nincs ebben ráció. Nem értem őt, tényleg nem. Mire megjelenik, visszasüllyesztem a zsebembe a papírt. És lám, teljesen normálisnak néz ki. Aki nem fogékony rá, valószínűleg nem is gyanítja... - Szóval, miért kéne hamuvá égetnem a papírt és belenéznem a maga gömbjébe? - nézek végig rajta kérdőn. De tuti megint leintéz egy lesajnáló válasszal, hát inkább felállok. Mostanra valahogy a ház "rezgései" sem akarnak annyira kikergetni. Lehet lejjebb tekerte az intenzitást?

- Mindig rühelltem inkább, ha valaki nem képes határozottan megmondani valamit. - üresen kongó a mosolygásom, mindjárt engem kezd hibáztatni azért, mert képtelen volt világosan fogalmazni. Ha előkapja, hogy ezt ki kellett volna következtetnem és egyéb buziságok, szarok rá, hogy mekkora ereje van, orrba baszom. Már nagyon érik. Kevesen voltak velem idáig ilyen rohadtul lenézőek...
- Mááárkák... - felnevetek, oké. Szóval Nike varázsgömb, Adidas varázsgömb meg van a kínai kókler. Eszméletlen. Ezt ráadásul nem igazán tudom elhinni. Ahogy azt sem, hogy ez a vacak bármire is jó a humbukoláson kívül. Viszont, ha ő ennyire ragaszkodik hozzá, akkor lelke rajta. Legalább már nem az utcán diskurálunk abban a gyomorforgató erőben, amit kint tárol..vagy nem is tudom mit csinál vele.
- Semmi természetfeletti. Emberek. - mert én is tudom, hogy szörnyként nem csak a szörnyek tudnak viselkedni. Mi, emberek is mocskos ganék tudunk lenni mindenféle holdas, halottas meg varázslatos hókuszpókusz nélkül is. - Aggódik? - nézem kérdőn, vagy mire a kérdés. Sokszor járok így. Elvernek, eldobnak, rúgnak, harapnak...alig van olyan hónap, hogy valamelyik részem ne lenne kék-zöld-lila vagy éppen sebes.
- Kiábrándítom, nem szoktam randizni. - dőlök hátra a széken, amiről feltételezem, hogy nem fog csápokat növeszteni és kikötözni velük, sem megenni. Azt hiszem túl élénk a fantáziám, ha erről az emberről van szó. - NEKEM?! Nekem a fasz szekta kellett volna, maga mondta, hogy keressem meg az eltemetetteket, azt hittem van vele valami cél is. Mármint igazi. - Maga mit akar az ügytől akkor, ha nem annak részleteit?! - kezdek felbaszódni, nem hiszem el. Sorozatosan ezt csinálja. Ez meg nem mágikus képesség, hanem egyszerűen ilyen. - Nem akarja bekapni a sok alázás helyett? - kérdezek vissza.
A többi kérdésem meg elporlad válasz nélkül, de legalább elvonul felöltözni. Bár felőlem jöhetne ebben a köntösben is, ahogy neki jobb. De a papírégetős szemfestékes mutatványhoz adhatott volna mondjuk némi magyarázatot. Már mondtam neki, hogy igénylek ilyesmiket. Eszerint ő meg jobban elvan a vakon tartással. Nem tudom, annak is van oka, hogy én miért élek egyedül, de nem totózok sokat azon, hogy vajon ő miért nem. Gondolom mindenki megpróbálta álmában kinyírni.
- Bassza meg! - döbbenet, hogy MÁR MEGINT az alázás. - Nem vagyok egy 8 éves kis szaros, akit kedvére alázhat, mert éppen bal lábbal kelt fel. Jogos talán, hogy egy számomra idegen terepen történő mászkáláshoz magyarázatot várok, ami magának nyilvánvalóan derogál, jóformán minden kérdésben. - felállok, komolyan a faszom se pazarolja itt az idejét erre. Ha nem fejti ki, hát nem fejti ki. Maradjon magának. - A végén elgondolkodom, hogy várhat még egy hulla. - lépek elé és igen, dühös vagyok rá...baromira dühös, mert lekezel és emiatt szarul is funkcionálok. Nem tudom eldönteni, hogy képen basszam vagy itt hagyjam vagy mit csináljak, úgyhogy pár másodperc merengés után inkább választom az ajtót, ami legalább emberi, leszámítva az ő energiáit. - Kocsival megyünk. - biztos nem fogok gyalogolni sem taxizni. - Bár...ha nem tartja magát semennyire hasznosnak, akár maradhat is itthon. Valaki meghalt, akinek nem kellett volna és a seggfejségekre nincs időm. - fordulok vissza a küszöbnél - Ha akar valamit, nyögje ki. - elindulok kifelé és legalább a dühöm eléggé felnyomja a vérnyomásom ahhoz, hogy most ne kezdjek émelyegni. Kicsörtetek a kocsihoz és jön vagy nem jön. Tudtam én, hogy a kosos ötlettel kellett volna indítani...szöh.

"Bölcs" szavait hallva felnevetek. Kielégületlennek azért nem nevezném magam, frusztráltnak és idegesnek viszont igen. Már attól ideges vagyok, hogy be kellett jönnöm a házába. Azt sem bírom jól, hogy megint vissza kell mennem arra a kurva helyre, ráadásul valami ki tudja milyen halottat is fel kellene, hogy ébresszen a faszi, tehát minden vagyok, csak kiegyensúlyozott nem. Persze ő vélhetően erre magasról szarik.
- Már ha egyáltalán van valami kapcsolat közte és a szekta között.. - jegyzem meg mintegy mellékesen, mert mi van, ha nincs? Csak elég öregnek ítélték meg? Netán valami teljesen más ügyben kellett neki és mondjuk nem valami tetves rituális gyilkossághoz. Az mondjuk kellhetett hozzá is...jó, mondom, tényleg frusztrál az ügy, a hely, meg ez a sok mágikus szarság, amit nem is értek. Miért nem lehet odamenni és lelőni mindenkit? Sokkalta könnyebb lenne, mint körülményeskedve körbejárni mindenfélét.
- Kapcsolat? Üzlet?? - hüledezek, mert remélem rosszul hallom azt, hogy képes lenne olyanokkal meginni az esti konyakját, akik valami szerencsétlent darabokra tépettek a "tanítványaikkal". Nem értem miért nem lőttem le őt is. Vagy miért nem csukatom le...áh, tudom már! A végén megbűvölné az őröket valamivel és lazán kisétálna, mint aki sosem járt ott. - Értem, tehát én ártani akarok nekik, aztán ha meg nem sikerül, maga majd szépen kezet fog velük a hullám felett és leülnek teázni meg gyerekeket áldozni. - blamálóan mérem végig. Nem is értem, a múltkor tökre úgy tűnt, hogy...nem tetszett neki, amit az idegenek csináltak. Ezt újraolvasva az nem tetszik neki, hogy kihagyták belőle.  Sokkal jobb lenne távol tartanom magam tőle is.
- Nem, nem adott magyarázatokat! - csattanok fel megint, hihetetlen egy tag.. - Elmormolta mit csináljak, de azt nem mondta, hogy miért csináljam. Talán magának bejönnek a spártai elvek, nekem nem. Amikor képeztek marsallnak is több magyarázatot adtak arra is, hogy miért jobb a vámpírt sarlóval lefejezni, mint egyenes pengével. - de persze, a jelek szerint nekem nem elég amit mond, neki meg még túl sok is. Lehet ahhoz van szokva, hogy parancsolgasson másoknak, nem tudom. - És ebben nem volt semmi kifogás. - rávicsorgok, mert tényleg nem kifogás...de, ha anyám azt mondja ugorjak a kútba, még őt is megkérdezem, hogy mégis miért tenném meg. De anyám persze sose állna le vitatkozni, nem olyan típus. Ő ellenben eléggé és ezért mászom az arcába. - Egyre csábítóbb a gondolata, igen. - mit kerteljek? Szinte égek a vágytól. Bár először nem lelőném, inkább aprólékosan, mindenre kiterjedően elverném. Na, az segítene a frusztráltságomon. - De a verésnek is. - elnyomok egy sor ordibálást - Többet tud? Lehet, az is lehet, hogy maga elmúlt 300 éves, csak konzerválja a testét és az elméjét a mágiájával. Így biztos, hogy többet tud. De a tudást nem kéne arrogáns pajzsként használnia.
Ellépek és remélem tényleg elmúlt 300 éves, sőt lehetne több is, akkor igaz lenne a feltételezésem a szolgálókról, akik nem kérdőjelezik meg uruk és parancsolójuk szavait.
Kint sem sokkal jobb. Talán, ha elhúzunk ebből az utcából és nem próbálkozik semmi mágikus csáppal, mint a múltkor. Végtére is akkor "megfigyelt", többször nem kell megtennie. Bár az is meglep, hogy egyáltalán még jönni akar. Persze, az üzlete...azért rajta kell tartanom a szemem, nincs garancia, hogy egyáltalán megbízható lenne bármilyen szinten is. Sőt... - A faszt nyögte el, rébuszokban beszél és többnyire olyan dolgokról, amiknek az én fejemben nem sok értelme van. Tehát, ha megtanulja egyenesen kimondani, hogy mit akar...akkor jelezni fogok. - addig meg indítok, benyomom a rádiót is és elindulok kifelé a város szélére, fel a hegyekbe. Közben telefonon jelez a halottkeltő is, hogy elindult és ne aggódjak, tudni fogja, hová kell mennie. - A halottkeltő meg fogja érezni, hogy maga mágus, igaz? - pillantok rá éppen, aztán újból az utat nézem. Nem mintha annak lenne köze hozzá, hogy miért cipelem magammal a potyautast, őt csak a pénze érdekli tudtommal. Engem meg az, hogy kiszedje a hullát és vissza is rakja, lehetőleg balhé nélkül.
Gond nélkül jutunk ki a városba és ráfordulok a földútra, ami felfelé visz. Szerencsére emlékszem, hová kell jönni. - A halott mágusok sírból kiszedésénél van valami problémaforrás? Az erőszakos halált haltaknál tudom, hogy van. - ha most megint leáll kioktatni, képen verem oldalról. Biztos látott a hosszadalmas élete során már ilyesmit, úgyhogy nem kellene, hogy meglepje a kérdésem. - Ezt még azelőtt szeretném tudni, hogy odaérünk. - ugyanis a halotti mágiákhoz se közöm, se affinitásom nincsen. Az megint egy másfajta született képesség. És sokkal zavaróbb a mindennapokban, mint az enyém.

Kicsit magamba nézek...tényleg, hát mit várok tőle? Azt, hogy játssza ki az övéit és juttasson el hozzájuk egy ismeretlen fiatal halála miatt? Ennyi erővel azt is kérhetném tán, hogy szúrja hasba magát. Körülbelül akkora foganatja lenne. Ezt mondjuk végiggondolhattam volna, de mivel egy végletekig önző szar vagyok, ha az ügyeimről van szó...arra gondoltam..nem, elvártam tőle, hogy segítsen. Talán, ha nem ítélném el zsigerből azt, amit űz, ami ő maga...hát igen, ha a hold meg libafos színű lenne..
- A tanítóimnak, ahogy nevezi őket, vajmi kevés közük van a mostani dolgaimhoz. Egyébként az egyikük halott, a másik meg alakváltó lett. - vicsorgok, már komolyan kezdenek leperegni a sértései. - Nézze, ha nem akar a galerijének semmit, mégis miért adott nekem tippeket? Mondhatta volna, hogy takarodjak anyámba. - bár az is igaz, hogy fegyvert dugtam a lapockái közé..no de nem végig!! Ráadásul megmondta, hogy hol találom meg, szóval ez is rossz pont az ő emberismereti könyvében, ahogy nálam meg a varázslókéban, vagy mit tudom én minek nevezi magát. Boszorkánymester. Egykutya.
- Kurvára kecsegtető a gondolata.. - minek hazudjam, hogy nem az? Minden vágyam két akkora állast adni neki, hogy csússzon egy kicsit a flancos házának flancos padlóján, de rendes gyereknek neveltek, először szoktam kérdezgetni is. Rá ellenben ráférne némi...illem.
- Kettőnk közül nem én beszélek a másikkal lenézően.. - pergamen szárazon fűzöm be a megjegyzést neki. - A tudás kútja, mi? - horkantok, mintha nem tudná pontosan, hogy az összes hókuszpókusza kínai nekem, az ereje meg felér egy többrendbeli zaklatással a zsigereimet illetően. - Legalább én elismerem, ha valamit nem tudok és ha valamiben nem vagyok jó. - mérem végig blamálóan. Mert lényegében a második pillanatban elismertem, hogy teljesen mocsaras és idegen területen mozgok, ahol nem érzem magam jól és ő valahogy mesterien inkább rátapos a fejemre, hogy fulladjak is bele. Fasz...
- Nocsak.. - nézek rá egy lapos pillantással, majd vissza az útra. Szóval rajtam kívül minden ákombákomos ismeri vagy ismerheti őt. Tán nem árt, ha körbekérdezek, hogy csak engem ingerel-e folyamatosan arra, hogy kikötözzem valahová és addig üssem, amíg a fellengzős hanghordozás ki nem szóródik az agyából. Huh...Azt viszont még túlélem, hogy néz. Azzal nincs baj, annyitól csak nem fog két fejem nőni. Legalábbis remélem...
Kiszállok és a magam részéről kikotrom a zseblámpát is, erre sincs képességem, hogy jól lássak a sötétben. Plusz múltkor is mindenféle IZÉK voltak körülöttünk és isten óvjon, hogy valamelyiken átgyalogoljak...
- Óriási.. - fájdalmasan sóhajtok és kirángatom a táskám a csomagtartóból. Amire tudtam, arra felkészültem. Amire nem...attól valószínűleg semmi nem fog megmenteni. - Remélem a neje lesz az, aki kifejezetten szeret beszélgetni ki tudja hány év hullalét után. - a fák felé intek, hogy részemről aztán indulhatunk. Elhaladunk egy nem sokkal előttünk parkoló másik kocsi mellett is. Naná...a borsos áron melózó seggfej legalább az időpontokat be tudja tartani. Igazából mi késtünk. - Szóval tudják, hogy tudjuk. Nagyszerű..a hátulról közelítés nem az én reszortom. - valójában hűvös fémkockaként ül meg a gyomromban az aggodalom. Inkább hazamennék, bedobnék pár sört és tartanék egy sorozat maratont, minthogy itt császkáljak. - Csontcsengőt? - nekem mondjuk ez sem informatív, de elérjük a szintén fák közé bámuló halottkeltőt.
- Elijah Andrews, Nazar Black. - essünk túl a formaságokon és valamiért nem akarom, hogy úgy fogjanak kezet, hogy közel legyek hozzájuk. Nem tudom miért, egyszerűen nem. - Bocs a késésért Andrews. - sose hívnám Elijahnak, a végén azt hinné, hogy jóban vagyunk. - Ha megvan minden, mutatom az utat. Bár gondolom magad is megtalálod. - a mosolyom üres és szivélyeskedő, de az én pénzemből tik-takkolunk. Úristen, de rágyújtanék...azt a rohadt! Valahogy az is jobb, ha én zárom a sort Nazar mögött és kellő távra megállok a múltkori sírtól. Persze kérdezi, hogy mennyi idős a hulla és én csak vállat tudok vonni. - Fogalmam sincs, nincsenek információk. Itt egy lista, szólongasd végig.. - végül is van rajta 3 női név, tehát...
Már csak azt remélem, van benne elég kakaó a dologhoz. A tyúkja kicsit keservesen kotkodácsolja szét az erdőnek, hogy nini, itt járunk. Gyorsan és precízen vágja el a nyakát és rajzolja fel vele a kört, amitől igyekszem két lépéssel messzebb megállni. Valahogy nem a halott érdekel, hanem amit Nazar mondott. Hogy vajon tényleg figyelnek-e minket. - Ha nincs itt a hullájuk, nem mindegy amúgy, hogy mi mit kotrunk ki innen? Még csak nem is hivatalos temető... - lépek mellé, nem akarom zavarni a "mestert".

Tökre szeretném betörni az arcát, olyan jól esne. Ez a fickó meg a fölényeskedő dumái az agyamra mennek, nem kicsit. Ellenben nagyon. De türelem Felix, türelem, most a segítségére van szükséged. Ezt mantrázom magamnak míg méregetem az arcát, a furcsán csillogó szemét. Nem tudom mire mondja, hogy elvesztegetett tehetség, lévén én nem akarom használni a mágiát. Talán fogékony vagyok rá, lényegtelen. Elsősorban marsall vagyok és nekem talán ez az egyik legfontosabb az életemben. Nyilvánvalóan a szüleim után. Ez határoz meg.
- Csak én nem vagyok..hogy is nevezte? Máguscsikó. Marsall vagyok, hamarosan rendőrbíró is, tehát lesz szíves erre a momentumra koncentrálni, Nazar. - hagyom rá a többit. Azt se tudom min akar éppen balhézni..de mindig ezt csinálja. Sorozatosan lenéz, belém is köt, provokál aztán meg kioktat mint egy óvodást. Remélem, hogy abban az isten baszta temetőben legalább hajlandó lesz értelmes dolgokat mondani.
- Ha maga talált volna engem olyan körülmények között, először gondolt volna gyilkosnak. Mellesleg basztatott a mágiájával, úgyhogy örüljön, hogy nem csuktam le. - hát látta, hogy szarul vagyok, mit várt, a keblemre ölelem majd, hogy ismerkedjünk meg egymással és ugyan meséljen már róla, hogy mit csinál? Ne legyen már hülye, komolyan.
- Nem is kívánok szent lenni. - vállat vonok egyszerűen, ha azt hiszi ez erről szól, akkor ismételten tévedésben van, szóval ideje végre haladnunk és csak remélem, hogy viselkedni fog, nem mond semmi furcsaságot.
Már az is felüdülés, hogy útközben nem kapok újabb adag leckét arról, hogy mekkora hiányosságaim vannak, mennyire vagyok ostoba vagy idióta. Már nem is tudom hány sértést hallottam tőle rövid ismeretségünk alatt.
Most sem jobb a lelkem, valahogy egyszerűen viszketek ettől az erdőtől, ettől a helytől és a ténytől, hogy Nazar...áhh, már magam sem tudom, hogy mi a fene van a fejében. Azt se tudom, ha lőni kell, vajon a jelenlévők közül kit nevezhetek ellenségnek igazán és kitől kell várnom, hogy majd hátba fog támadni. Lehet hívnom kellett volna valami erősítést?
- Mi a fasz... - csontcsengő halottak csontjaiból...sose hallottam még ilyesmiről, de már most ráz a hideg és mániákusan nézem a fákat, hogy én látok-e valamit, de avatatlan a szemem és semmit se sikerül. Végre elérjük a sírnál téblábolót, bár nem a hókuszpókuszra vagyok kíváncsi. Nekem csak látnom kell, hogy minden rendben van-e körülöttünk.
- Természetesen nem, de múltkor azt mondta, hogy mivel elvitték magukkal, akit akartak..már nem fognak visszajönni. Jó lenne, ha eldöntené. Meg amúgy is mondhatta volna mielőtt elindultunk... - közben kapok egy rosszalló nézést, tehát befogom amíg lezajlik a vérrel, vassal hívlak a sírodból, de valami nagyon foszlós valami tűnik elő. Csak ki kell kérdezni, úgyhogy amikor a halottkeltő megitatja a vérből és egyfajta fura értelem költözik a tekintetébe, előrébb lépek és húzom magammal Nazart is, végtére is szerintem jobban tudja mi történt itt, mint azt én először sejtettem. Vagy csak már ezerszer statisztált ilyesminél és tudja mit kell kérdezni. Méregetem, de túlságosan régi hulla már, bár a ruhája alapján bizonyosan nő lehet. - Tudja hölgyem, hogy mi történt magával? - teszem fel az első kérdést. - Meséljen nekünk a férjéről, mondja ki a nevét. - kis híján felugrok, amikor megreccsennek a faágak valahol előttünk, de ez egy rohadt erdő és kétlem, KÉTLEM, hogy már megint valami zizzent alakváltóba futok bele. Ennyire nem lehetek szerencsétlen. Muszáj megnéznem, végtére is én vagyok itt a hatóság. - Kérdezzék ki, én körülnézek egy kicsit. - indulok el előre, ahonnan a zajt hallom. Bár magam se tudom mit várok, fegyvert húzok elő. Nekem muszáj...lőnöm valamire, most már nincs semmi probléma, végtére is múltkor nem volt nálam semmi, most van.

Még az az én marha nagy szerencsém, hogy erre senki nem jött rá annak a mágusnak a kivételével. Gondolom az a rohadék még mindig vígan éli világát és még nem jöttem rá, hogy Slater vajon ismeri-e, tud-e a történtekről. Mert ha igen, nos...nem ártana meggyőződni róla, hogy vajon tartja-e majd a száját. - Szerencsére ez nem olyan, mint valami billog. Nincs szemük hozzá, hogy észrevegyék. - pechemre neki viszont van hozzá szeme, bár még nem érzem a múltkorihoz hasonló zaklatást az erejétől, de nála sose lehet tudni. Fogalmam sincs milyen ember valójában Nazar.
- Én vagyok a naiv meg a túlérzékeny? - felháborodok majdnem zsigerből. Láttam már annyi szart, de igen, megérdemelte volna, hogy bevonszoljam egy sötét cella mélyére és..és úgy lépett volna meg, ahogy nem szégyellte volna. Kétlem valahogy, hogy pár rács őt annyira odabent tudná tartani, ha egyszer nem akar maradni. - Még, hogy örüljek.. - horkantok. Gondolom ő valahogy máshogy éli meg az ilyen helyzeteket és nem azt érzi, amit én. Fürdik biztos a fantasztikus élményben és nem remegnek a tagjai, nem próbálja bent tartani a vacsoráját sem. Annyira megérdemelné, hogy nem is tudom...azt se tudom, hogy lehet igazán megbüntetni egy mágust. A végén tényleg hívnom kell valakit, jobban mondva találnom.
Lapos tekintettel sandítok rá. Valahogy szerintem kifejezetten jól mulat azon, hogy a szükségesnél több dolgot egyszerűen nem oszt meg velem. És nem azért mert ostoba, hanem DIREKT, tutira direkt csinálja. Most meg amit mond, jó, hogy nem köti a seggfej orrára a rólam leszippantott kis információját. Sőt, egyenesen lassan felhívhatná a főnökömet is...Seggfej. - Oké, tehát figyelni fognak. Vagyis figyelnek. - engem meg ne verjen le a víz még több olyan varázslatnak a puszta gondolatától, amit nem értek és amikre ki tudja hogyan reagálok. - Mondjuk mert az ördög a részletekben lakozik és ez magának túúl otthonos terep? - igaz, nem kezdtem szaglászni utána komolyabban, csak a nevét derítettem ki, azt fontosnak tartottam. Nehogy valami fantom kérésére kergetőzzek a saját farkammal. De van adószáma is.
Figyelem a sírt és nem, eszem ágában sincs túl közel menni ahhoz a körhöz, pedig biztosan nincs közöm a halotti dolgokhoz. Láttam már őket dolgozni és sosem éreztem azt, mint itt a múltkor. Hogy valami a zsigereimbe fúrja magát és táncot lejt ott, a fészekrakási fázist inkább nem kívántam akkor sem megvárni. A nőt nem mondhatnám épületes látványnak, de azt elmondja, hogy Roseann Learynek hívják. Andrewsra nézek. - Kérdezd ki a férjéről és még a tetves halálukról is légy szíves. - Nazarra nézek olyan pillantással, hogy ugyan ne tátogjon már itt mint a hal, tudom, hogy tudná, mit kell tőle kérdezni. Nevezzük egyszerű megérzésnek a dolgot.
Bemegyek a fák közé, mert esküszöm hallottam valamit, sőt biztos vagyok benne, hogy valami mászkál itt, aminek nem kellene. Ennek a helynek még a kisugárzása is olyan, hogy akarna a fene önszántából idejönni. Hirtelen fordulok meg és szegezem rá a fegyvert..Nazarra. Mit lopakodik itt, mint aki rosszban sántikál?
- Mi van? - ki nem mutatja meg magát? Akkor tehát mégsem vagyok teljesen hülye és van itt valaki. Vagy valami. De miért kell úgy fogadni, mintha béna jobbágyok lennénk és a földesúr járulna elénk? Most mindenesetre hallgatok rá, hisz ő is pont ezt teszi és egyre hangosabb az ágak reccsenése (vagy csak már én hallok túl mindent, azt hiszem kicsit feszült vagyok...), amikor megjelenik egy...macska. Jó nagy, de macska. Szeretem a macskákat, félreértés ne essék, pont olyan öntörvényű, idegesítő dögök, mint amilyen én is szoktam lenni az eseteim többségében.
- Familiáris.. - kicsapódik az agyam szótára. Familiáris...a segítő. Egy boszorkány segítője, akivel kapcsolatban állnak. Szentfasz.. - Hódolatot. - a hangom némileg kétkedő, de látom ezt a vért lenyaló jelenetet és a macska tekintetének meg esküszöm érzem a súlyát. - És mit adjak neki? Nincs nálam kaja. - hát jobb, vagy épp rosszabb ötlet híján megszúrom az ujjam a hülye biztosítótűvel, amin általában a kártyám szokott fityegni és felé tartom. Pedig már elhatároztam párszor, hogy az én véremet aztán semmilyen izé nem fogja többet nyalogatni. Mostanában túl sok a rám jutó macskák száma. Múltkor az a zakkant hím leopárd, most meg ez.. - Na és maga honnan tudja a nevét? - mert ha a sajátja lenne, gondolom nem nyalókáztatná tyúkvérrel éppen. Tehát máshoz tartozik. Komolyan próbálok visszanyelni némi indulatot, hogy le ne basszam, hogy mégis hány ezer dolog van csak ennek az ügynek a kapcsán, amit úgy érzett, hogy nem kell velem megosztania? - És gondolom ő a figyelő. - kedvem lenne elvinni a macskát, de az az igazság, hogy erről sem tudok nagyon sokat. Mármint, hogy pontosan meddig terjed ki ez a kapcsolat a mágus meg a familiárisa között. - A macska mindent tovább tud adni, amit lát és hall. Igaz? - ha igaz, akkor egy élő gps és egyszerre lehallgatókészülék is.

Az én "titkom" nem fog kiderülni. Nincs is minek kiderülni, mert nem szoktam varázsolni...vagyis oké, múltkor használtam egy nagyon kicsit azt az erőt. Egy kicsit tényleg. Persze a pechem, hogy egyetlen földi tanúja volt, aki éppen engem basz le minden harmadik mondat után. Néha nem tudom, hogy valamit tanítani akar nekem ezzel vagy ennyire leszarja, hogy egyébként agyvérzést kapok ilyenkor? - Nem, nem mindig és ezt maga is tudja. - nem is tudom miért hív egyébként kölyöknek. Nem néz ki igazából úgy, hogy olyan hű de sokkal lenne idősebb nálam. Bár mágus, szóval lehet akár 810 éves is, csak megtartja magát ebben a formájában. - És ezt miért nem tudta mondani??? - nézek rá hüledezve. Tehát megkímélt volna minket attól, hogy visszajöjjünk ebbe az átkozott erdőbe egy halott feleséget visszahívni a sírból. De nem, ő nem mondott semmit. - Ugyanis, ha mondta volna, akkor megcsináltam volna. - mert a hideg is ráz ettől a helytől igazság szerint, de Nazar nem segítőkészebb annál, mint ami a szótárban be van ehhez a szóhoz jegyezve. Már várom, hogy úgy kanyarítsa, hogy én legyek a hibás a plusz útért és kellemetlenségért. Bár azt sem mondta igazából, hogy tud olyan módszert, amihez nem kell felcsörögnöm egy halottkeltőt.
Alapvetően figyelném az egészet és én magam kérdeznék, ha nem hallanám azokat a furcsa zajokat. Márpedig remélem valóban hallom őket és nem csak a paranoiddá gyurmázott képzeletem szórakozik velem. Éjszaka senkinek nem tanácsos az erdőben mászkálnia, aki nem természetfeletti. Ez egy bölcs tanács, kár is, hogy vámpírok esetében ritkán alkalmazható. - Nem szoktam nyafogni. - maga seggfej..gondolom hozzá idilli hangsúllyal, de már megint úgy tűnik, hogy ő tudja mi van a fák között, jobban mondva itt a közelünkben, mert annyira sem látszik rajta az aggódás, hogy legalább a szemöldöke megmozduljon. Egyszer remélem túl leszek azon az ingeren, hogy megüssem. Akkor könnyebben társalgok. Leguggolok vele együtt, amikor igen, egy macska jelenik meg. Nem vérállat, egy elsőre tök közönségesnek tűnő macska. Korrekcióz is, hogy familiáris. Tehát egy boszorkányos szőrös webcamera van itt. Pont itt, ahol mi. Nem tetszik ez nekem, nagyon nem.
- Az kábé az ókorban lehetett.. - szusszanok, azért familiáris elvileg bármiből lehetne. Lassie-ből is. Bár a macska jó választás, egy csomó hülye barom (én!) leguggol neki és ráadásul észrevétlenebb mint egy kutya. Figyelem a tyúkvéres mutatványt, valamiért ezt is kihagyta, tehát sanda nézéseim egyikét bezsebelheti a mágusunk. A horkantásuktól majdnem hülyének is érzem magam. Jó, hát nem ismerem a boszorkányok szokásait...
- Szóval webcam...bocs, Herceg - nézek a macskára - gazdája akkor nem tagja ennek a szektának? Vagyis te ugyanazért vagy itt, mint mi. - ezt már az állatnak címzem, vagy lehet a gazdájának. Jahj, lehet be kéne járnom az egyetemre természetfeletti kurzusokat hallgatni. Vagy legalább egyet. A véremet lenyalja és valamiért fájdalmat vártam, vagy egy nagy pukkanást, vagy legalább azt, hogy az ujjam magától elkezd lerohadni a bűnért, hogy odaadtam a vérem és önszántamból. Nem lesz ennek jó vége.
- Ha nem kell üzenetet átadnia, akkor esetleg az lehetséges, hogy mondjuk a mi üzenetünket célba juttassa? - mert gyanítom nem fogja elmondani, hogy ki ez a titokzatos gazdi, ahogy azt sem, hogy egyébként hol találnám meg. Na meg ott a másik oldala a kazettának, hogy ha olyan, mint Nazar, akkor nyakatekert válaszokat fogok kapni a kérdéseimre.
Nincs súlya a rajtam támaszkodó macskának, de Nazar szavainak igen. Mi az, hogy ki vagyok? - Nem vagyok én senki sem. - és az agyam tiltakozik, de odanyújtom neki az ujjam, amit előzőleg megszúrtam és kicsit megnyomkodom. - Na és mi a maga tézise, Nazar? Mi történt? - ha már képbe került egy új mágus, illetve boszorkány. Akiről remélem, hogy továbbra sem kedveli a szektákat. Ami azt illeti én sem. - Vagy beszélhetnénk esetleg a gazdájával is.

Kezdem nem érteni ezt a csávót. Nem érti, hogy ezzel az egyetlen szóval mégis mi a probléma? Vagy úgy általában azzal a helyzettel? Mert akkor talán nem csak nekem kellene itt gondolkodnom és mérlegelnem, hanem neki is. De ide a sajtot, ha ezt megteszi.
- Mert utasításokat adott és nem magyarázatot. Tudja a kút esete. - jegyzem meg szárazon, ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy kössem fel magam az ajtó felé. Érthetné, hogy nem is ismerem, hát mi a faszomra szavaznék valakinek akkora bizalmat?
- Bíznék, ha mondjuk magyarázna is valamit és nem csak pattogtatna. Amúgy meg, ha ez a kis trükk a zsebében volt, mégis miért küldött el nyomozgatni, hogy kik fekszenek itt? - teszem fel a lényegretörő kérdést, mert ez akkor azt jelenti, hogy átbaszott. Legyintek rá, ha most erre is valami találós kérdésbe burkolt baromságot küld válaszként, kiakadok komolyan.
- NEM NYAFOGOK! - baszom le, hát most megint gyereknek gondol? A macska viszont elvonja erről a figyelmemet, mert nem erre számítottam. Ha mondjuk az erdei szörny jött volna a lelkemért, hát az kevéssé lepett volna meg, mint egy macska. Fintorgok egyet, ennyit még én is tudok történelemből.
- NA! - lelkesedek be, végre valami olyan információ, amivel talán dolgozni is lehet. De ez akkor nem a törvényes keretek között fog lezajlani. Covenek meg mágia, két dolog, amitől mindig is menekültem. Bekapom az ujjamat, hogy ne vérezzek fölöslegesen, ha már a macska ennyire...kedveli a belső nedveimet. Bólintok. - Ha a lány valóban a covenjébe tartozott és bármit tud arról, hogy ezt kik tették...találkozzunk. - a hősies szavakat a bosszúállásról meg egyebek. És, ha ez most még egy boszorkányt jelent, akkor kénytelen leszek bevállalni a dolgot, mert így legalább a végére járhatok a dolognak.
- Bah.. - nézem a macskát, ahogy az újra megszúrt ujjamat nyalogatja a kis érdes nyelvével. Ezzel mondjuk valóban nem festek úgy, mint egy emberi lény. És fura módon végre Nazar nyelve is megered és MEGOSZT velem valamit. Huh..Kérdőn pillantok a macskára, aki egyébként kommunikál velünk a maga módján. - Szóval ez valami közös érdek lehetne akkor, hogy kinyírjuk azokat, akik ezt csinálták. - felveszem a macskát és alig érzem bizarrnak a dolgot, hogy az előbb még a véremet nyalta, meg egyébként nem közönséges házi macska. - Elviszel a mesteredhez? - simogatom meg a macska fejét és próbálom nem abszurdnak kezelni a dolgot, hogy egy macskához beszélek egy erdő közepén, az oldalamon egy mágussal. Innom kell valamit. - Maga hajlandó lenne találkozni vele? - kérdezem a most nagyon rendes mágust.

- De maga itt van, és tud válaszokat adni! - hát nem hiszem el, hogy mindent képes arra kihozni, hogy egyedül az én hibám! Komolyan ez a faszi hihetetlen. Lehet, hogy megsértettem azzal, hogy egyetlen szavára nem ugrottam a házában, de nálam ez nem így működik. A főnökömnek se hiszem el, hogy kék az ég, csak miután már magam is megnéztem.
- Tehát maga szerint nem elég feladás az, amit csinálok éppen most is? - mert igazából annyira le akart ugye beszélni az egészről, sőt, arról is, hogy őt bármiképpen belevonjam, hogy már-már gyanús magasságokat öltött. De, ha ez nem elég neki, akkor nem tudom mi lenne az.
Még az is az elszántságomat kellene mutassa, hogy a vérem adom valami démoni macskának, aki az ég tudja kivel van összekötve, vagy kinek jelent..nem is tudom mi erre a megfelelő kifejezés. Viszont legalább egy manccsal már beljebb vagyunk a megoldáshoz vezető úton. De oké, Nazar szájából hallani azt, amit gyakorlatilag bejeleztem, valóban eléggé törvénytelen hatást kelthet. - Ilyen esetben elég gyorsan kiállítják azt a parancsot. - bár hivatalosan nincs ügy és pláne nem én vagyok ráállítva, de mint ahogy a mostani bizarr helyzet is mutatja - EGY MACSKÁHOZ BESZÉLEK EGY ERDŐBEN!!! -, a szimatom azért nem csal. Tudtam, hogy nem valami alakváltó járt erre. Egyszerűen tudtam és persze..meg is éreztem.
- Chh, de kis törvényesek lettünk hirtelen. - mérem végig oldalról a mágust, akinek biztosan több mocsok van felírva a számlájára, mint nekem. - Hogyan működik? - bután, reflexből simogatom a közben karomba mászó macskát, mintha tényleg csak egy egyszerű cica lenne, ami nálam keres valami dögönyöző kényeztetést. És sikerül hallucinálnom, megzavarodnom és megrökönyödnöm egyszerre. Mert Nazar hangját hallom, látom a száját mozdulni, de a szeme...nem a sajátja, a hangja sem, mert a fellengzős seggfejkedés is kimarad belőle, a macska pedig mintha csak egy üres test lenne a karomban. Könnyű, de meleg. Próbálok nem tátogni, mint egy helyszínt tévesztett hal, de elég nehéz. Most akkor mégsem egy macskával beszélek?!
- Attól mert találkozik velem, még nem keveredik bele.. - és hátha segítőkészebb lenne, mint a porhüvelyként funkcionáló mágus, aki inkább emelgeti előttem az akadályokat és nem lebontja azokat. - Nocsak! - vonom fel a szemöldököm, hát ÉREZTEM ÉN, hogy Nazar háza táján valami nem stimmel. Hiába az ártatlannak tűnő arcai, amiket mutat...a mágia mocskos dolog és az embert is azzá teszi, aki műveli. - Azt azt hiszem, megértem. - és nem róhatom ennek a titokzatos nőnek a rovására, hogy nem akar találkozni a hozzá hasonlatossal. Kissé lenyűgözve hat rám ez a nyújtózás, mert annyira nem hat emberien, hogy pislognom kell. Felállok magam is, de még fogom a macska testét..valahogy nem éreztem helyesnek, hogy lerakjam az avarba. Így most gondolom enyhén idiótán is festek.
- De hogyan tudnátok ebben segíteni nekem? - dili, hogy beszélek hozzá, hogy nem Nazar van a testében és, hogy ez mindenféle előjel nélkül meg tudott történni. Ez baszottul ijesztő is, ha már itt tartunk, de egy oldalam szerint pedig lenyűgöző és legszívesebben megtapsolnám a mutatványt. Megérinti az arcom és Nazar kezével ez valami olyan szürreális kedveskedő gesztusnak hat, hogy megint csak pislogni tudok. - Ez bizarr.. - jegyzem meg, lévén nincs testi kapcsolatom a mágussal és nem szoktunk egymáshoz érni sem. Véletlenül sem, ami azt illeti. - És mi lenne az ára annak a segítségnek? - mármint, hogy hozzájuttassanak egy nyilvánvalóan is törvénytelen gyilkosságkupachoz, amit ugye nem tudnék bebizonyítani nagy hirtelenjében. Egy macska és egy fura mágus pedig lehet nem állna meg tanúként a bíróságon. Ha el is mondanám, hát azt gondolnák, megőrültem alsó hangon. - Egyébként Nazar is hall téged? - engem, minket? Meg most ezt így hogyan kivitelezzük? Beszéljek az utcán egy macskához, vagy egyszerűen átmenetileg belopja a mágus testét? Hihetetlen...komolyan. Egyik karom meghagyom a cicatestnek, de a szabad kezemmel ráfogok az állára, hogy közelebb hajolva jobban megnézhessem a szemeit. Szürreális így, egy emberi arcban. Alakváltónál már láttam hasonlót, de.. ő nem az. - Ezt egyébként hogyan csináltad? - nem része a melónak, de kibukik a kíváncsi kérdés. Hiába, teljesen vak terepen járok már megint.

- Hát persze, hogy nem. - dehogynem, bár ez csak másodlagos vonulata annak, amiért valóban itt van. Nagyon is gyanítom az elejétől, hogy sokkal többet tud itt mindenről, mint amennyit elmond róla. A tudás pedig terepen a leginkább megszerezhető, legalábbis nekem így tanították.
- Jézusom.. - szemforgatok, gyanítom neki semmi sem elég, ami az én részemről már komoly erőfeszítésnek minősül. De nem tudok kibújni a bőrömből. Kinyomozom kik tették ezt és megkapják a megfelelő büntetésüket érte. Nem tudom ezen felül mi egyebet tudnék még tenni.
- Akkor ti ezeket csak úgy hagyjátok?! - meglepődöm, azt hittem ezerrel kódolták belénk az évezredek a vérbosszút. Talán ő a görögöket követik a mágusok, hogy mindent megpróbálnak a berkeken belül megoldani és végül elítélik a cserepet ami az ellenség fejére esett. Nem is tudom, mit tudok ezzel kezdeni. Nem ismerek ilyen megoldást...főleg egy rituális gyilkosság esetében.
Jön ez a váltás, amin igazából élből újra megdöbbenek. Mert a test, a hang az Nazaré, de sehol a seggfejeskedő lenézés és azok a szemek...azok nem emberi szemek. Alakváltónál láttam már hasonlót és ugyanez a kísértetiesség jelent meg bennem akkor is. Ember és mégsem ember. Bár jelen esetben nem egy szörny áll velem szemben, csak egy groteszk átalakulás, valamiféle fura fúzió, amit nem is hinnék el, ha nem a saját szemeimmel látnám.
- Ööh.. - próbálom értelmesen lekommentálni, mert hát akkor ezek is bosszúk és mégsem olyan véglegesek? Vagy ellenkezőleg és addig húzzák el, ameddig csak lehet? - Akkor te is valami ilyen elvarázsolt mágus vagy? - annyira logikus a kérdés, bár tudom, Nazar familiárisnak nevezte, de akár ez is lehetne. Valaki, aki szintén rosszat tett és most macska testben kénytelen létezni. Mindenesetre a dolog ijesztő módija mellett, a lelkemet kifejezetten szórakoztatja ahogy látom ezeket az idegen mimikákat átsuhanni Nazar arcán. Akármit is érez most odabent..megérdemli.
- A kedvére, mi? - felnevetek, remélem ezt nem úgy érti, mint ahogy én kihallom belőle. Próbálok nem óvodásan hozzáállni a kérdéshez. De még ráadásul azt is ki kellene akkor találnom, hogy hogyan csináljam ezt az egészet, ha azzal a nővel nem találkozhatok. - Valahogy veletek minden olyan...nehezen megy. - sóhajtok egyet és talán kicsit hülyén is festek a macska élettelen testével a karomon, de valahogy nem érzem helyesnek lerakni a retekbe. - Most akkor ne csináljak semmit, csak várjak? - fintorba fordul a szám, nem tetszik ez a kimenetel. - Várj, mi? Ki az a Lorcan? - lemaradok itt két körrel - Meg mire adnám be a derekam? - komolyan, mint a gyerek Csodaországban, aki nem ért semmit, mert minden egy olyan világ része, amit ő nem ismer. - Tanonc? - felvonom a szemöldökömet. Furcsállom, hogy megérint, eddig egyáltalán nem léptünk fizikai kontaktusba a mágussal. És most ugyan az ő keze, de nem ő teszi. Nem tudom, olyan furcsa ez az egész. Meg a tény, hogy a beszélgetőtársam egy macska. Aki lehet, hogy mégsem macska. - Nekem nincs mesterem. - ezt azért szögezzük le így kategorikusan. Már magát a szót is rühellem a többletjelentése miatt. - Szolgálni? - oké, mint egy idióta papagáj úgy ismétlek el minden harmadik szót, ami megüti a fülemet. - Hogy értsem, ha nem leszek a "mesteremé", akkor szolgálnom kell a te úrnődet? - mi a fasz, nekem miért kellene szolgálni, nem tudják ezt lehálni a mágusok egymás között?
- Jó lenne. - ne is hallgatózzon, ha már ilyenekről IS elfelejtett nekem beszámolni. Mondjuk, ha beszélt volna bármiről, ami érinti a mágusokat, ami közöttük szokás..de nem, ő fasz mód már megint titkolózott. Agyvérzést kapok, hát meditáljon egy kicsit magában. Olyan dühös vagyok, hogy fel tudnék robbanni és ezért olyan groteszk az, hogy most így néz rám és ahogy tartja a kezem...komolyan..nagyot sóhajtok, annyira nem értem az egészet. - Szóval kapcsolatban voltak eddig is és még most is? - a kis görény, hát persze, hogy ezt is eltitkolta előlem. - A hallottak alapján nem kevés dologból hagy ki. Akkor elmondanád nekem végre, hogy mi a fenéről van itt szó? A kezdetektől fogva vetít nekem, ugye? - szinte lüktet az agyam a kezdődő magas vérnyomás előjeleitől. - És ő is meg az úrnőd vagy kid, pontosan tudják, hogy miről van szó itt és valószínűleg azt is, hogy kiket keresek. Tehát ...baromira nem kellek egyébként ehhez, igaz? Mi ennek az egésznek a célja? - fogom meg az állkapcsát, a Nazarét és remélem a macskamágus közlékenyebb, bár talán már ebben is kételkednem kellene és egyszerűen csak hazarohanni. Még mindig sajognak a pontok, ahol Slater összevarrt pár napja.

Csalódottan sóhajtok egyet. Pedig mennyivel könnyebb egyszerűen kivégezni az illetőt és sót hinteni rá. Onnantól biztos, hogy többé nem lesz vele probléma. De ez az alku és paktum, nekem inkább vámpíroktól viszket. Azok is ezt csinálják, hisz a világ minden ideje az övéké, tehát ráérnek egymást szopatni lehetetlen diplomáciai gyökérségekkel. Ezért sem megyek a Tenderloin közelébe, ha nem muszáj. - Értem már, hogy egy rakás mágikus bűncselekménynek miért nem kerülnek elő soha a felelősei. - helyesbítem és meg is toldom. Mert megoldják egymás között, ahogy a vámpírok és legtöbbször a váltók is. Náluk van mondjuk a legtöbb kihágás és szerencsére, nem vonták még őket semmilyen speciális törvény alá sem.
- Szóval elvarázsolt macska, aki az emberiesített macskalelkét át tudja csusszantani emberek testébe. - próbálom értelmezni. Abban még lett volna ráció is, hogy mágus volt és rosszat tett, elvarázsolták, bezárták egy állat testébe, a sajátját meg valahol..konzerválták. Fasz tudja. Így még inkább különös az egész.
- Velem? Én basztattam Nazart, hogy segítsen megoldani az ügyet. Elég együttműködő voltam a kérdésben. - kivéve persze a házában azt a tévesen leadott parancssort. De persze ő azt gondolta, hogy én majd ugrom, hát nem. Főleg, mert nem bízom a mágiában, a mágusokban pedig még kevésbé, de ő volt az egyetlen olyan, akit szívesen fogadtam a helyszínemen. És akinél hittem, hogy tud nekem segíteni. - Nem, nem az. - megengedő félmosoly, nem vele van problémám, hanem türelmetlen vagyok körülményeskedni igazából. Szinte reflexből dőlnék hátra, ha nem tudnám, hogy ez most nem valami kandi kamerás jelenet, hanem..ha már tényleg macska, akkor nála valószínűleg ez természetes. Nazarnál meg tuti nem. Szerintem kiverni is kesztyűben szokta. Aztán megjön az infó, hogy nem is Nazar, hanem Lorcan..ohó!
- Szóval a Nazar csak valami kamu volt. - ciccentek, mennyire kiváló. Szóval az Úrnője, legyen akárki is az az ismeretlen nő, nem is tudja így szólítani. A végén még kiderülnek a seggfejkedő mágus sötét titkai is. Hogy ez engem miért is hoz lázba, az kiváló kérdés. - HOGY MI VAN? - ez kicsit élesebbre sikerül, mint gondoltam. Szóval Lorcanazar azt tervezgeti, hogy a tanonca leszek? És ezt mikor kívánta mondjuk velem közölni? Meg itt a másik, a nő, akiről egyébként semmit se tudok. Hát ez csodálatos. - Nem ölöm meg őket, csak...nem használom. - kérdőn nézek az ujjamra, a sebre, amit még állati alakjában nyalt. - Ezért ízlett annyira a vérem? - groteszk éjjel, groteszk kérdése. Pedig azt mondtam ugyebár, hogy nem adom a véremet. Erre bejövök Nazarral a susnyásba és tessék...mi történik.
- Dugjam az úrnődet egy hónapig cserébe a segítségért? - na jó, azt hiszem most fordultunk át duplán groteszkbe. Hát mi vagyok én? Kurva? - Nézd el, de eléggé furcsállom. Mármint, hogy csak ennyi. Te is megtehetnéd vele. Nem? - mármint lehet már megunták egymást. De akkor is, nem talál szexpartnert egy mágusnő? Eléggé vicc, hogy két napja majd beleőrültem, hogy megdughassam Armot és nem tettem meg, most jön egy ilyen ajánlat, hát komolyan..ez egy égi jel, hogy dugjak többet? Vagy adjam el a lelkem valamelyiknek?
Követem őt és leülünk, majdnem szinte romantikus látszata lehet a képnek, ahogy szorosan mellém ül és némi gondolatdömping után simogatni kezdem a hátát, ahogy akkor is tenném, ha éppen nem a karomban lenne az ernyedt , szőrös kis teste, amit most lefektetek a combomra. Figyelmesen hallgatom most, hogy Nazart is kizárta. Csajozzon és ne hallgatózzon végül is. - Szóval hozzátok tartozott az áldozat. - és még mindig itt tartanak, hogy beszélgetnek. Tűzzel meg vassal kellene felégetniük az egész pereputtyot, akik csinálták. De tudom, persze, máguséknál nem így szokás. Mondjuk az áldozatot már úgysem tudják visszahozni, ez tény. - Mennyire régen és mennyire jól? - nézek rá kíváncsian, meséljen már róla valamit akkor, ha már én ilyen szépen és vakon vagyok tartva. Még csak azt sem tudom belőni, hogy hány éves. A dörgölőzésen elmosolyodom, na ez biztosan nem vall Nazarra. De igazából annyi információ árad rám hirtelen, hogy követni is alig vagyok képes.
- Lorcan...rítusai? - a rohadtja, ezek az övéi? Ő találta ki? Ő tökéletesítette? Vagy mi? Meg az is, hogy talán az a gané, akit keresek...valójában ismerőse, talán együtt nyomták a holdfényben és bő vérben a dolgokat. Fahszom, milyen varázsos horrorsorozat ez, amibe sikerült belesétálnom? Legyinthettem volna én is, hogy csak egy állat volt a gyilkos. Nyilván. Mehettem volna a dolgomra, vagy ne adj isten pihenni egyet. - Tehát Nazart...Lorcant mindenképp meg kellene védeni valahogy. Ez az, amit szeretne az úrnőd? - mondjuk tehetne rá valami varázspórázt és kikötözhetné a házában. Mert én nem tudom őt megvédeni és a nap 24 órájában nem ülhet a nyakamban. Félő egyikünk nem élné túl a napot. - Így van, vadász vagyok. Csak történetesen, mikor a kollégák kimondták, hogy itt állati támadás történt, már tudtam, hogy nem. - de nyilván ezt nem reklámozhatom sehol sem, hogy mégis honnan. A van rá szimatom nem ezt jelenti. - Valahogy már nem hagy nyugton ez az egész. Meg az a kóbor szekta sem. Ha ő meghalt, ki tudja mi a következő lépés. És ha szerinted, meg az úrnőd szerint a porhüvelyed a célpont, ami által egy mestervámpírhoz hasonló valamit kapnánk, akkor a végére akarok járni. - jobban mondva lefőzni róluk a bőrüket egy csinos üstben, de ilyet nem illik mondani. - Ja, hallottam az imént a bizonyos feltételeket. - mert gondolom arra gondol, hogy legyek bérfarok 1 hónapra. Annyira meglep a nyelvének érintése a tenyeremben, hogy megugrom. - Jesszus, ez olyan...furcsa. - hogy nem az ő nyelve, hanem Nazaré. Rajtam. Az övé és mégsem ő mozgatja. Talán nem is tud róla. - Azért az ölembe ne mássz fel dorombolni, azt hiszem kicsit...bizarr lenne. - felnevetek halkan. Milyen különös, emberi test és teljesen állati szokások. - Ismered az úrnőd, mit akar Lorcannal tenni, hogy ne legyen belőle hatalmi töltőelem? - hátha mégis pórázra teszi és kiláncolja valahová, hogy ne szökdössön. Hátha..