Van munkám, van munkám, boldog vagyok, hogy legalább valamit én keresek meg megint, nem csak azt mi van, és őszintén, nem olyan rossz, leginkább ruhákat pakolok meg hajtogatok, dúdolom a rádióban szóló olasz számokat, és pletykálkodom a csajokkal, eddig csak négy fogadás volt arra, hogy vajon sütök-e min a kályha, de persze megtartom magamnak azt, hogy nem. Imádom, hogy tudok segíteni, minap megosztotta velem egy nonna a tökéletes húsos pite receptjét, abban a pillanatban, hogy visszaérek a koliba, kipróbálom a közös konyhában, hogy na, vajon tényleg olyan jó-e, mint mondta, mesélt nekem az unokáiról is, nyolc van neki, nem sok, de ez van, miközben a legkisebbnek keresett plüssöt. Milyen aranyos! Persze már besötédedett, mikor elment, én meg nyújtózkodom, jó kis beugrózás sose rossz, főleg még ha fizetnek is. Kiropogtatom a gerincemet, majd visszaviszem a felpróbált ruhákat a helyükre, miközben magamban fütyörészek. Kevés bolt van nyitva még ilyenkor is, éjszaka, mikor vámpírok járják az utcákat, de hát ez van. Így jár az ember, ha egyetemista és megpróbál létezni.
Leülök egy székre, holtidő van, én meg lassan tizennyolc órája vagyok ébren és messze még a munkaidő vége, oly messze! Esküszöm kezdem elunni az agyam, elő is veszem a pult mögül a könyvemet, hogy tanuljak a vizsgákra addig is, amíg nem jön új vevő. Gyerünk már, jöjjön valami, nem annyira eldugutt helyen an a bolt, meg olcsó, meg nagy választék még márkások is vannak, én itt fogok bealudni, érzem ahogy lecsukódnak a szemeim és lassan bealszom. Nonna, kínok kínja az unalom, ments meg! Amint mozgást látok, pattanok is fel, farkasom már aludna, de én nem, valaki bejött!
- Üdvözlöm, miben lehetek a szolgálatára?

St. Louis nagyon szép lehet nappal, irigylem azokat akik látják a napot fent ragyogni, annak ellenére, hogy a téli hideg elkezdett a csontokra marni, főleg hajnalban, de azt is irigylem, ma irigy hangulatban vagyok, akik érzik ezt a metsző szelet. Nekem a bőröm simogatja, a hajam cibálja, bekap a kaptát alá, a bőrnadrágon nem fúj át és a bakancson sem, de a kabátba belekapaszkodik, megcibálja, összetekeri a hajamból kilógó tincseket, a számra tapasztja, rányalok és belépek a kis boltba, a kilincs is hideg, kéne éreznem, de a vér, amit az alakváltótól kaptam felforralta a csontokat is bennem, nem tudok fázni és nem tud melegem lenni.
Minden  vámpírságom magamba húzom, mint a pórázon lévő kutyákat, emberré álcázom magam, és némi bűbájjal arra is dobok egy hatost a kockáimmal, hogy ha a bent olvasgató fiú ismeri a város urának az arcát, akkor se akadjon fenn a szeme rajtam.
A kérdés, hogy mit keresek itt túl jogos lenne ha nem Élievel lenne találkozóm 2 óra múlva és én szeretnék cseppnyi múltat csempészni a randinkba. Annak ellenére, hogy késni fog, de legyen a mentségére mondva, hogy szólt időben, pedig nekem dolgom lenne még, ha lenne hozzá hangulatom. Így Baliant tartom csak magam mellett, aki most kint téblábolna, ha nem olvadna a semmibe a fal mellett.
- Estét! - halk vagyok, ember vagyok, 18-nak sem kinéző fiatalsrác vagyok, akinek a fogai nem lógnak ki és a vámpírásgga múló szeszély, elrejtve, eldugva.
A fiúból pedig ömlik a váltók jellegzetes szaga, kéjesen elnyújtózom benne.
Megvárom, hogy felnézzen rám, a szívem lassú üteme diktál, parfüm van rajtam, a hajam is frissen mosott.
- Keresek valamit. - megszemlélem, ahogy közelebb sétálok megérintek néhány ruhát, mintha magam sem tudnám mit keresgélek, pedig pontos terveim vannak. Már jön is elém, egyem is meg, milyen lelkes, biztos dögre unja magát. Szép és lelkes, mi kellhet még? A vére.
Olyan lágy a hangom, bel elehet temetkezni, az orrát fúrhatja belé, ha szeretné, imádom a váltókat, gyengéim, pedig ő nem macska és nem is tigris, de ha az lenne tudnék róla. Ők az enyéim, akkor maradhatnak a városba, ha alám tartoznak, ebben nem ismerek viccet.
Játszani akarok, és mivel sok időm van, áldozattá teszem, vele fogok játszani, Balian meg majd lecsesz, de ez a dolga.
Az órámra pillantok, sok időm an még, túl sok. Éhes nem vagyok, de nassolni szeretek.
Fázósan összehúzom magam, eligazítom szoros kontyba fogott hajam kilogó tincseit.
Egészen közel sétálok, tanácstalanul körbe pillantok, mit is keresek, mit is? Tudom mit akarok, ha segítőkész lesz elő is adom, még nem őt vágyom, de eljöhet az ideje annak is.
Nem a Város ura vagyok, Severin vagyok, aki éppen randira igyekszik, félénknek, fiúsan.
- Szeretnék egy kapucnis pulóvert, ha lehet feketét, puhát, olyan kicsit bővvebbet. - ami rám nem lesz nehéz, de válogatós vagyok.
- Az az igazság, hogy randim lesz és eléggé hideg van. - a bőrdzseki alatt egy szál vékony pulcsi, mely a testemre simul, nem védene semmit, ha fáznék, a kabát rövid is, hiába prémes a a gallérja.

There's a dead man

Jól van, jól van, ez a könyv se a legérdekesebb, lassan ott tartok, hogy elalszok, legalábbis a bennem lévő farkas már erősen üvölti azt, hogy húzz haza aludni, neméri meg ez a pár dollár azt az álmosságot mit az egész okoz, idióta vagy Icarus, túl közel fogsz repülni a naphoz és aztán lezuhansz aludj, aludj, aludj, de közben meg a gonna go far kid szól a rádióból, miután lement egy rózsás szám és én még nem akarom felad, hiába holtidő, hiába minden. Ásítok egyet és lapozok, már nincs sok hátra és visszamehetek a koliba, a kemény matracra, minél már a hátamba állnak a rugók, a nyikorgó ágyra, minél még a föld is kényelmesebb, ha kiterítek egy hálózsákot. Újra dobolni kezdek az ujjaimmal a könyv borítóján, gyerünk, gyerünk, gyerünk, történjen valami érdekes, dobják fel a napomat, hát ilyen nehéz lenne ez az egész? Nem olyan nehéz pedig szerintem, csak egy vásárló kell, ki van olyan kedves és betéved szeretett kisboltba, valaki, aki úgy dönt, hogy neki most van szüksége ruhára, bárki, és én szeretettel és kedvességgel fogok a rendelkezésére állni, legalábbis míg tart a munkaidőm, aztán pedig már kitudja. És megtörténik a várva várt csoda, csapom le a könyvet, már ugrok is szinte, hogy a rendelkezésére álljak.
- Szép jó estét! – Egy kölyök, egyem meg tök fiatalnak néz ki. Persze bármi lehet, a farkassom meg lassan kell fel bennem álmosan nyújtózkodik a szőke láttán, hogy aztán visszamenjen, ezt teljesen rám hagyja, elsőre semmi érdekes sincs a srácban, valaki, aki úgy néz ki, hogy vagy sugar mummyt keres, vagy randira megy, bár mostanra a kettő lehet egy is, nem igaz? Hagyom, had nézegesse a ruhákat, ott vagyok tőle alig néhány lépésre, és mikor benyögi, hogy keres valamit, már egyből is ajánlok neki hozzá illő pólókat meg ingeket, és ha olyat fog meg, mi szerintem nem illik hozzá, már rögtön szóvá is teszem. Megvan az előnye a nőnemű kuzinoknak is, nem igaz? Istenem, hányszor vesztek össze, hogy mi a mályva és mi a nem mályva és melyik illik egy alpesi hangás fotózáshoz, és melyik ahhoz, ahol csak sima machia van, ah, most hogy belegondolok, egészen jól kiképeztek igazából, már ha voltam olyan őrült, hogy közbeszóltam a vitájukba.
- Fekete pulóvert? Hmm – gondolkozok el, végigmérem, nagyjából egy a testalkatunk, ahogy elnézem – gyere, megmutatom hol találsz olyat – és ha hagyja, elviszem a fekete részleghez, mert valami idióta minden feketét külön rakatott, mert hogy az milyen csúnya szín, én meg csak fogtam a fejemet, hogy ne legyen hülye.
- Na szóval – veszek le a vállfáról egyet és hozzámérem, nem, ez nem lenne elég jó ahhoz a kitételhez, hogy bő legyen – nagyon remélem hogy jól sikerül a randid. Hova fogtok menni? – Kérdezem, közben lassan leválogatok neki három darab mintátlant, többet hirtelen nem találok. Nagyobbnak kell lenniük, és puhának – ezeket tudod felpróbálni a próba fülkében – mutatok a fülkék irányába – és ha nem jó egyik sem, keresek még, oki?

Mit is keresek én itt? Ha Élie nem lenne életem egyik nagy csúcspontja, mely nem kis küzdelem árán jutott ki neki, nem várnék rá és be sem lépnék egy ilyen helyre, mely messze derogál  a posztomnak, énemnek, jelentőségemnek. Nehezen hiszem el, hogy egyáltalán emberek járnak ilyen helyre, de ki vagyok én, hogy bíráljam?
A fiúra röppen a tekintetem és örömmel nyugtázom, hogy nem ismer fel, működik még az álca, van varázslat a világban, de az sosem múlik el, maximum velünk együtt.
Idegen vagyok ezen a helyen, de nem baj, mert a fiú betudhatja annak, hogy zavarban vagyok, félénk, Severin az lenne nem igaz?
Figyelek rá, ha nem akkor nem, engedem is el a felsőt, nadrágot, ami a kezembe akad, de én nem hordok ilyesmit, ha meg igen, tele vele a szekrényem, több cuccom van, mint itt a boltban összesen, és mit hordok belőle? Nos Antres szerint mindent, ami csöves.
Oly sok minden voltam az elmúlt években, évszázadokban, ezredekben.
Kiadom az ukászt, a hangja finoman érdeklődik, amolyan szomszédfiú alkat, kihúzom magam, míg végig mér.
- Igazán kedves vagy. - és forró és biztosan őrülten finom, a vére csak úgy pulzál, érzem a szagát, a vélt ízét a számba, pedig nem vagyok éhes, de ki állhat ellen egy kis nassolni valónak? És miért is tenném? Ha úgy akarom nem is emlékszik majd rá, de ráérek még. Lassan haladok utána, emlékeimben is kevés olyan helyzet van, amiben vásároltam lehet nincs is nálam pénz.
- Lehet nlatok kártyával fizetni? - még az előtt, hogy bármit a kezembe ad, mert ha Baliannak be kell jönnie, akkor lesz hiszti, na persze nem az övé és az enyém, hanem a fiú szájából, bár Alec óta egész lehiggadt.  
Belépek a fekete részlegre és elvigyordom az orrom alatt. Miért van ennyire elkülönítve minden? Valaki fél a sötéttől, pedig azt hiszem a feketét nem is ismerik sokan, az igazi sötétséget.
Állok, és várom, hogy hozzám mérje a ruhát, nekem nem lenne bajom vele, de szerinte nem az igazi, vállat vonok, majd ad másikat.
- Ó én abban biztos vagyok. - újabb gonosz kis mosolyt villantok, a fogaim elrejtem, de Élievel mi nem sikerülhet jól?
Kibújok a dzsekimből, az egyik rakodó asztalkára ejtem és nyúlok a piloverért,
- Ide nem messze, van egy romantikus kis kávézó, amolyan eldugott boxokkal, félhomály, tudod… ami kell egy kis ismerkedéshez. - vagy valami hasonló, de én mondjuk hazavinném és ketrecbe zárnám, hogy más rá se nézhessen, de túl szép, hogy ne hordjam nyilvánosan is, mint egy divatos sálat. Persze, mint severin és nem mint Séaghdha.
- Kedves tőled, de nem kell ehhez próbafülke. - minek? Nem a gatyám veszem le. A pólómra meg ráfér, főleg, hogy be is van tűrve, nem foglal sok helyet, elsimul a testemre, elveszem az első pulóvert, a többit meg tartogassa, majd hagyok borravalót, ja nem. Nem, hiszem, hogy lenne nálam pénz.
- Ez nem is rossz, nem? - már az első megfele a kritériumok felének, csak az ujja valamiért rövid, a csuklóm fölé csúszik.
A srác felé pillantok, forrónak tűnik a bőre, a vére, a lélegzete, a haja is, minden belőle. Miért is ne kóstolhatnék bele?
Kibújok a pulóverből összeszálazza a hajam.
- Azt hiszem mégsem lesz jó, mutasd a másikat. - ez sem tetszik, ennek a nyaka szűk, pedig még van kapucnija is, de fojtogat, ilyen nehéz vásárolni?
- Te minden éjszaka itt dolgozol? - miért is?  Persze mindenre van válasz, biztosan van jó oka rá, mennyi idős lehet?
Újabb pulóverért nyúlok, az ujjam érinti a kézfejét, leveszem a bőrének forróság mintáját, nem vagyok éhes… de ennék.
- Nem félsz itt, egyedül? - bizalmas a hangom, mert itt oly sok éjlény előfordulhat, mint én teszem azt.

There's a dead man

Kedves, azt, te jó ég, csak mosolygok magamnak, hiszen hé, lekedveseztek, engem, egy vérfarkast lekedveseztek, ha, ezt a világnak, ez a boldogság mámora, semmi más, who is a good boy? Lucas is a good boy. Khm, na, normális vagyok esküszöm, tudok viselkedni, nem vagyok kutya hogy ennyitől gazdát találjak, ja mi.
Szinte felkacagok a kérdésére, ahogy megérdeklődi félszegen, miszerint lehet-é itt kártyával fizetni, mintha egyesek nem egy csuklómozdulattal, órájukkal fizetnének, sőt, volt egyszer egy srác, ki a kezébe ültetett chippel tette meg, édes drága istenem, hát had faljam fel, milyen kis aranyos a srác, a randipartnere biztos, hogy megütötte a főnyereményt, őt bizony el kell árasztani minden földi jóval. Kis cukiság, szívem szerint meg pat-patolnám a fejét, szerint még magasabb is vagyok nála.
- Kártya, készpénz, néhány utalvány, elég széles a lista – persze a természetben fizetés, meg a vér épp ki van zárva, de ez van, ezt kell szeretni, így is lehet örülni. Ja, el van különítve, mintha bármi baj lenne abból, hogy a fekete a fehérrel keveredik, de hát ez itt amerika, én nem szólok bele, az, ki a Földközi-tenger mixéből jött ide csak néz nagyokat és mossa kezeit. Ámerika, még az a fura német banda is megénekelte.
Kiskölyök, mily magabiztosan mosolyog, mintha már előre tudna mindent a randiról. Ezek szerint már ismerik egymást egy ideje, vagy nem tudom, nem értek hozzá, rég voltam randin, randizni akarok, meg minden mást is, farkasom már nyújtózik, hogy ismeretlen élményért menjen, de megálljt parancsolok neki és helyette a srácnak mutatom a következőt.
- Ismerkedéshez, értem én – bólintok sokat sejtető mosollyal, mintha nem lenne innen húsz méterre egy óvszerautomata, remélem használják, ajánlom hogy használják, sok szexuális úton terjedő betegség van, például a terhesség és a vérállatság.
- Egészen jó, de ennél hosszabb ujjú fog kelleni – egyik kézben tartom a ruhákat, másikkal hol a hajamhoz nyúlok, hol a pólómat igazítom meg, hol egy vállfát, egyszerűen folyamatosan matatok az ujjaimmal, nem tehetek róla, teli vagyok energiával, pulzálok mondhatni az élettől. remélem nem fog most bejönni egy vámpír éhesen, bár max rádobom a ruhákat. Vagy nem tudom, a srácra nézek.
- Oké, ez nehezebb, mint gondoltam – három a olasz igazság, vajon menni fog, vagy még álljunk neki keresni a számára újat? bárhogy is, megpróbálok neki segíteni.
- Hááát, beugrós vagyok, szóval nem – és elnyomok közben egy ásítást, nem untat, igazán érdekes, de én attól még várom a munkaidő végét és az ágy puhaságát. Vegye csak el a pulóvert, hozzám ér, ujjam utána nyúl egy pillanatra, mintha csak a véletlen lenne, semmi több.
- Még egy horror filmet se láttam, ahol egy használt ruha boltban mészároltak le valakit egyrészt, másrészt olasz vagyok. A nagymamám ijesztőbb, mint itt sokan, aztán ha a papucs is  a kezébe kerül, senki se körözi le – vigyorgok rá, mintha teljesen természetes lenne. Bár, a mediterrán szülőknél még az is. Felnevetek, ó igen, nehezen tudom elképzelni, hogy itt bárki nemet merne mondani a nagyinak. Otthon is még a vámpírőst is sakkban tartja, mert ha nem, akkor repül a fakanál, kicsiként még vicces is volt végignézni, mostanra mg már hálát adok, hogy semmi ezüstöt se szerzett be. Ha kövi pulcsi se jó, a jelenlegieket visszarakom és még szedek le olyat, mi megfelel a kritériumnak. ha viszont jó, baromi boldog leszek, csak csaholni nem fogok mert farkat csóválni.
- És, te nem félsz itt lenni? Vagy megvan a magad varázsa a bajok elkerüléséhez?