Káoszban élni, vagy inkább meghalni? Ha választhatok akkor inkább megpróbálom élhetővé teremteni a környezetemet. Most is éppen azon dolgozok, hogy ez a hatalmas szarhalom, amit aktáknak csúfolunk, eltűnjenek a szemem elől. Szinte mérhetetlenül sok ügyem volt a kollégákkal karöltve, így mindig elhúzódott az akták egyeztetése. Néhány hónapja kerültem csak át RETEK-hez, de szinte egyenlő egy káosz elmélettel. Sokkal több gyanúsítottunk van, mint általában a szimpla gyilkossági ügyeknél. A nem bizonyítható ügyek is egyre gyakoribbak voltak sajnos. A gyilkossági helyszínek is teljesen megváltoztak, ahogyan a gyanúsítottak listája is. '' Nem emlékszem, hisz át voltam változva. '' Ezt olyan gyakran hallom mostanában, hogy már az ember monotonban kezdi ismételni a másik fél szavait. Pedig ezt csak ők tudhatják, hogy az átváltozásnál nincs-e vagy éppen van emlékezet kiesése, mégis késztetést éreznek, hogy eljátsszák velünk ezt a játékot, újra és újra húztam el a számat a kihallgatóban, bár ténylegesen úgyse tudhatnánk meg az igazságot Hisz bármennyire is próbálunk a vérlények fejével gondolkodni, nem mindig lehetséges, ilyenkor pedig a '' emlékezet kiesés '' egészen hihető a szájukból. ~ Csak még több papírmunkát csináltak inkább. ~ A világ egyik legrosszabb dolga, hogy minél több ügyed van, annál több aktával dúsítják az életedet. A kihűlt kávémba beleszürcsölve nyitok fel egy újjabbat, ami ma már a 28-adik, szinte egy új rekordnak tűnik számomra. Főleg, hogy meg is kellene a jelentéseket jegyezni valamelyest, de képtelen vagyok rá. Az ajtóm feltárul és Conor lép be. - A kapitány hívat Ryan. Mondja, majd maga után be is csukja az ajtót, Conor egy szimpla közrendőr, de mivel a kapitány fia, így a rendőrség berkein belül sem hagyta el az épületet munka időben. Drága édesapja úgy félti fiát mint egy hímes tojást. Az aktát az asztalra téve egy sóhajjal állok fel a székből. A kávés bögrémet nem fogom már itt hagyni, már így is kihűlt teljesen. Az ajtót magam után behúzva már megyek is a kapitány elé, nem vagyok szívbajos, hisz mindig is a céltudatosságra hajtott, így nem zavartatom magamat túlságosan mikor benyitok hozzá. - Hívatott? Hajolok be az ablakon, mire felkapja a fejét, majd az asztalnál ülve kezét felém nyújtja. - Kerülj beljebb Ryan, szeretnék neked valakit bemutatni. Az ajtón belépve az asztalnál lévő személyt szemrevételezem. Mindig is jó megfigyelő voltam, így nem szükséges túl sokáig agyalnom a dolgon. Egyértelműnek tűnik a dolog, már az a kérdés, hogy biztos-e ebben a kapitány. - Üdvözlöm, Ryan Coltstone őrmester vagyok a RETEKtől. Nyújtom a nő felé a kezem, majd egy mosolyt is megengedek magamnak, ha elfogadja akkor határozottan rázom meg. - Szeretném neked bemutatni Helena Lamberti Hadnagyot, mától ő lesz a társad a nyomozások során, kérlek igazítsd el, hogy nálunk miképp mennek a dolgok. Ha jól tudom szabad hely is van az irodádban, mutasd meg neki az öltözőt, és a többi és a többi. Szimplán a levegőbe legyint egyet, majd az asztaltól felállva újra kezet nyújt Lambertinek. - Remélem, hogy megtalálja a helyét nálunk, nagyon kíváncsi leszek az eredményeire hadnagy. Kezet ráz vele, de már tessékel is ki minket az irodából, én pedig csak bámulok meglepetten a bögrémmel a kezemben, a folyosón. - Ez egy új rekord. Jegyzem meg, majd újra beleszürcsölök a kávéba. A lány szőke, és a harmincas éveiben járhat, eléggé edzettnek tűnik, feltételezem csak, hogy nem először fog találkozni a természetfelettivel. Lassan elindulok a rendőrségen keresztül, majd kőrbe mutatom neki, hogy mit hol talál. Ha van speciális kérdése, természetesen arra is. - Itt a folyosó végén találja az irodát a 32-esben. Ha bármi kérdése van csak szóljon. Elindulok az irodám felé, de még hátra sandítok egy mosollyal. - Mielőtt bejön, várjon egy 10 percet, míg az aktákat eltüntetem az asztaláról. Kávés bögrém társaságában magamra hagyom, hogy mihamarabb rendet tehessek az asztalnál. Az ajtót felszakítva, gyorsan dolgozok, hisz nincs sok időm. Az aktákat szépen felemelem, majd arra a kevés kis helyre tolom, utána pedig a fejemet kezdem el vakarni, hisz már mindkét szekrényt belaktam a hónapok alatt. Felsóhajtva látok neki az ürítésüknek, míg újra fel nem nyílik az ajtó.
A rendőrkapitány irodájában ülök, beszélgetünk. Új főnök és új munkahely, amit meg kell szoknom. Új társ. Lesz mit megszoknom ebben a városban, de nem idegeskedem miatta. Régi társamnak, barátaimnak köszönhetően már nyitottabb vagyok a világ dolgaira és könnyebben barátkozom, mint azelőtt. A kapitány korábbi munkáimról kérdezősködik. Persze annyit elmondhatok neki, hogy milyen szerepem volt az ügyekben. Név és konkrét esetleírás nélkül persze. Hiába lezárt ügyek már mind, mégsem szívesen beszélek egy másik városban lezajlott nyomozásról. - Egy-egy tárgy megérintésekor látok dolgokat, hogy kik használták azokat az eszközöket. Arcokat, villanásnyi szinten. De ne aggódjon, nem teszem tönkre a bizonyítékokat. Biztosítom őt arról, hogy nem maszatolom el az ujjlenyomatokat, s hogy a sajátom sem fog úgy ott virítani rajta. Mindig rögzítés után dolgozom a tárgyakkal. Már jó fél órája ülök nála és valahogy úgy érzem afelé irányulnak a kérdései, hogy tényleg nem vagyok kókler és őrült. S hogy nem teszek tönkre bizonyítékokat. Még egyszer megerősítem főnökömet arról, hogy nem vagyok kezdő már, az itteni szabályokat pedig remélhetőleg hamar eltanulom új társamtól. Aki végre belép az ajtón és végre bemutatkozhatunk egymásnak. Vörös haj, kék szemek. Átható tekintet és mintha valami mosoly féleség is láttatni engedné magát bennük. Alapjában véve megnyerő külső. Kezet fogok vele. Nem durva a tenyere, és nem is az a kellemetlen izzadós. Ahogy felálltam eddigi helyemről, hogy elé lépve kezet foghassunk, fürgén átfutott rajta a tekintetem. A körmei is tiszták, a ruhája rendezett, egyszerű, s mégis elegáns. - Coltstone őrmester. Köszönök neki és most már állva is maradok. A kapitány néhány intéssel elbocsájt az irodájából és új társamra bízza a körbevezetésemet. - Köszönök mindent kapitány, további szép napot. Csaknem kicsúszik a számon a megszokott köszöntés, Isten áldásával. De őt még nem ismerem annyira. Tudom, hogy nem alapkövetelmény mindenhol a vallásosság. Az őrmester nyomában haladok és megmutat pár alapvető dolgot a kapitányságon. S kissé meglep, hogy várakozásra kér, aktákat akar eltüntetni a szemem elől. Mosolyogva biccentek felé. - Csak nyugodtan őrmester. Addig nézelődök. Figyelem a többiek arcát. Közrendőrök is akadnak szép számmal, férfiak és nők vegyesen. Úgy látom nem nagyon ütök el tőlük, aminek örülök. A fekete bokacsizma, nadrág párostól csak halványan üt el a mélykék ing. Nadrágom övén jobb oldalt egy Helikon Tex tok, benne egy Glock 17-es. Kezemben a fekete blézerem, vállamon pedig női táska. Ez is fekete és bőr persze, a szükséges dolgaimnak. Ez a rendőrség sem különbözik a többitől. Nagy nyitott tér, az asztalok zöme párban elrendezve, hogy a kollégák egymással szemben ülhessenek. Rajtuk számítógépek, iratrendezők. Telefonok csörögnek, nagy a nyüzsgés. A falakon körbe hol körözési fotók, hol folyó ügyek anyagai kifüggesztve a táblákon. Az egyik asztalnál fiatal lányt hallgatnak ki, még fél füllel hallom, hogy kivételesen szemtanúként van bent. Ruházata, sminkje és viselkedése azonban ősi foglalkozásra utal. Néhány tolvaj, szemtanúk, dílerek. Pár percig még nézelődöm, sétálok. Páran megállítanak, hiszen egyszer már találkoztam néhányukkal korábban. Az első megbeszélésemen a kapitánnyal. Így hamar híre megy annak, hogy ki vagyok és miért jöttem. Megnézem a kihallgató szobákat is. Várok. Igen, kivárom a 10 percet, amit az őrmester kért és két apró kopogással jelzem érkezésem. Mosolyogva lépek be, most még kissé zavarban, de ez hamar elmúlik majd nálam. Az új környezet és emberek teszik. Meglátom, hogy van egy pár akta az asztalán s hogy igencsak jól beköltözött az irodába. - Üdv ismét őrmester. Esetleg, segíthetek most valamiben? Egy szimpla ismerkedős beszélgetés sem ártana. Na és persze jól jönne, ha mesélne a városról is, meg az ügyekről. Ryan irodája egy nagyon egyszerű, az akták miatt kissé zsúfolt irodának tűnik. Semmi különös avagy szokatlan. Két asztal egymással szembe fordítva, egy-egy számítógéppel. Szerencsére már a vékonyabb monitor típussal, ami nem foglal sok helyet. Egy laptop mellette lecsukva. Akták halmai. Irattartók és rendszerezők. Szimpla naptár az asztalon, és egy a falon, amin veterán autók vannak. Szép. Írószertartó, tele tollakkal és ceruzával, színes kiemelőkkel, hibajavítóval. Zárható és szimpla polcos szekrény, ruhafogas. Meg persze két kényelmesebb gurulós szék is, plusz egy szimpla. Ablak reluxával, kisebb légkondi, ventilátor. Parketta, az asztalok alatt egyszerű barna szőnyeg. Amolyan igazi minimalista rendőrségi iroda. Ennyi, amit most így hirtelen fel tudok mérni a szememmel.
Mindig is szerettem az olaszokat, a kultúrájukat, ahogyan szabadabban éltek a világ egyik másik felén. Ezért is fogyasztok olasz kávét, míg a bútorok az irodában.... Nah azt hagyjuk... Ódon régi bútorok sora. Két asztal egymással szemben, amiken van két egészen elfogadható számítógép, pont úgy, hogy egymásra lehessen látni, hogy ha szükséges a munka közbeni szemkontaktus. Az akták halmaza megnehezíti az át látást, de még mindig kiváló rálátást nyújt cserébe a koszos redőnyre. A szekrény kipakolása sikerrel zárul, én pedig vissza ülök az asztalhoz, hogy a cigis dobozból egy újabb szálat vegyek ki. A világunkban már szigorították a dohányzás szabályait, de akiknek külön irodájuk van, trükköznek, hogy ne kelljen a friss levegőre menniük. A cigit meggyújtva füst lengi be a környezetet, míg egy mély szívással a tüdőmből kiengedem. Fegyvertáskámat megigazítva újra vissza görnyedek az egyik akta fölé. A 2012-es jogszabály még mindig érvényben van az országunkban, így nem igazán meglepő, hogy a jogi szabályozásokat is néha elő kell vennem. Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Amerikai Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti. Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. Nem büntethető előkészület miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének megkezdése, aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad, vagy aki az előkészületet a hatóságnál a bűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt feljelenti. Ha a bekezdésben meghatározott esetben az előkészület már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető. Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. '' Az agyam megtelik ezzel a szükségtelen információ halmazzal, míg tekintetem át vándorol a hadnagyra. - Hívjon csak Ryannek, ha nem probléma Hadnagy. Az aktát félre tolva az elvégzetteket megfogom és elviszem az ajtó előtti tárolóhoz. Mindennap jön egy titkárnő aki össze szedi a kész aktákat, majd elhelyezi a szükséges helyen, így nekünk csak a tárolóba kell rakni őket. - Ne foglalkozzon ezekkel hadnagy, egyenlőre költözzön csak be, ha bármi kérdése van, nyugodtan szóljon. Az asztalhoz vissza ténferegve a kávés bögrémet újra megfogom, majd az egyik aktát felnyitom. Vízbe fojtotta saját testvérét. ~ Ez még újság címként is szerepelhetne. ~ Egy újabb sóhajjal rá meredek az új felettesemre. - Honnan érkezett Hadnagy? Ha természetesen szabad kérdezni. Egy korty a keserű nedűből, és máris élettel telibb a tekintetem.
Egy fáradt s kimerült rendőr, a kávétól kissé megéberedik ugyan. - Rendben Ryan, hívjon nyugodtan a keresztnevemen. A Helena kicsit ritkább erre, mint a hadnagy. Leülök a másik székre és tekintetemet új társamra vetem. Beszélgetést kezdeményez, vagyis inkább ismerkedést. Egyet kell vele értenem. Jobb, ha ismerjük egymást, persze amennyire lehet. - Szabad kérdezni. Nos. Atlantában születtem, de a szüleim Olaszországban születtek és nőttek fel. Az esküvőjük után nem sokkal költöztek Amerikába. Egy kisebb katolikus közösségben nőttem fel. Hátra dőlök a széken és azon töprengek, hogy mennyire legyek elsőre őszinte? Inkább apránként adagolom az információkat magamról. Hagyom, hogy kérdezzen inkább. - A szüleim öröksége révén egyrészt nem állok rosszul. Másrészt pedig, ami itt a legfontosabb, hogy érzékelek dolgokat, amiket a nagy átlag nem. Részben ezért is döntöttem a rendőri pálya mellett. Néhány tárgyat megérintve látok dolgokat. Történéseket. Széttárom a karom mosolyogva, noha belül inkább szomorúságot érzek. Voltak olyan pillanatok az életemben, amikor egyszerű és normális életre vágytam. A szürke középszerűségre. Ma már nem küzdök ellene, elfogadtam azt, aki és ami vagyok. Használom a képességem és fél szemmel mindig a hátam mögé lesek. Ez a mozdulat inkább jelzi "ez van", mintsem azt, hogy ilyen vagyok. - Egész tűrhetően főzök. És a barátaimtól egy kutyakölyköt kaptam ajándékba, mikor eljöttem az előző munkahelyemről. Szeretek olvasni, zenét hallgatni... Mondtam pár alap dolgot magamról, mindennél nyitva hagytam a lehetőséget arra, hogy Ryan kérdezzen. Nem akarom, hogy nagyon egyoldalú legyen az ismeretség. Az elején nehezen ment, eléggé zárkózott voltam. Csak nehezen sikerült annyira feloldódnom, hogy igazi barátaim legyenek a korábbi kollégáim és ismerőseim között. S még így is van egy kemény burok körülöttem, de nagyságrendekkel jobb a helyzet, mint akár öt évvel ezelőtt. - Mindemellett jó hallgatóság is vagyok. Dobom vissza a labdát az őrmesternek és kíváncsian várom, ki is valójában az új társam?
Kezdőlap
