Információk róla » Mondhatom, hogy együtt nőttünk fel, mert az olyan romantikus, meg akkor legalább lesz valami pozitívum a sztoriban. Te bűnözőpalánta voltál amikor én kibújtam anyámból, akit ti tartottatok fogva, mint ember/fegyver/drog kereskedők. Aztán 10 évesen megpróbáltam megszökni a csatornán keresztül, és belefutottam egy nem túl kedves de annál őrültebb váltóba, aki megfertőzött. Mondanám, hogy miattatok lettem olyan menő mint ma, de az megint csak egy pozitívum volna, és többet nem akarok a számládra írni. Szóval levadásztatok, hisz egy 10 éves gyerek nem jut túlságosan messze, pláne ha itt-ott meg van lékelve. A kezdeti időszak nehéz volt, míg megtanultam uralni magam bezárva tartottatok, vertetek, kínoztatok, megtörtetek - nem, nem fogom bevallani, hogy a fel-fel bukkanó kedvességed Stockholm-szindrómát okozott s*ggarc - majd én lettem az egyik prémium árutok. Mindeközben te is cseperedtél, kamaszból felnőttél, és egy kegyetlen szarházivá értél a kemény kezek alatt. Kilencedikből hatodik, majd egészen a második helyig kapartad magad a létrán - bocs a rágcsálós hasonlatért, megszokás -, ekkor lett kicsit jobb a sorsom. Már jutott jó is, nem csak az erőszak és a bántalmazás,fenyegetés unalmasra járt kereke. S én ezt hogy háláltam meg? Megléptem. Pár hónapja, és menekülés közben ne szépítsük megfertőztelek. Hogy direkt volt? Jaj kérlek ezt meg se kérdezd, hát vagyok én olyan hülye, hogy egy veszélyes köcsögből még veszélyesebbet csináljak?

Szóval keresel. Itt kezdődik újra a mi kis telenovellánk, hisz mindig is utáltad a repülést, inkább patkány a hajón típus voltál - hah, megint bocs a hasonlatért, de már találó nem? -, így vehetném a romantika és a megbocsájtás zálogának, hogy mégis felszálltál egy sárkányrepülőre, hogy megtalálj, de sajnos nem akarom, hogy megtalálj. Tudod olyan PTSD-m van tőled, mint a rizsföldeknek a vietnámi háború után, de sejtem ez téged nem igen érdekel. Tanítást vársz? Revansot? Haza akarsz rángatni kicsiny anyácska keblére? Egy dolgot véss az eszedbe: szar ha te vagy a kölyök, és én a tanár.

//Hát ennyi lenne,amit megszabnék, hogy milyen életed volt a rossz arcok közt, hogy mit gondolsz rólam, arról hogy már te is a gombszeműek táborát erősíted, hogy mik a céljaid rád bízom. Mindenhez vannak ötleteim, találjuk ki együtt melyik lesz a befutó! Jellemre lehet nem jött le, de egy morózus, tenyérbemászóan szarkasztikus fafejet képzelek el, nem véletlen szeretném, ha Billy Butcher lenne a pofid, hasonló jellemrajzot képzelek el hozzá, szóval hódolhatunk együtt a The Boys imádatunknak, mellettem garantáltan nem kell kesztyűs kézzel tojáshéjon lépkedni! Gyere gyere mert várlak! Illetve ha meghirdetem a másik anyaszomorítót az életembe, bromance is lesz itt bőven!//