életem lapjai »
Életem egyik forduló pontja volt az a nap, mikor vámpír lett belőlem és egy Yerin nevű nő volt a teremtőm. Yerin volt az a személy, aki tanított engem és figyelte a fejlődésemet. Voltak jó pillanataink, de azért veszekedések is voltak köztünk, főleg nézeteltérés miatt, bizonyos dolgokhoz való hozzá állás véget. A veszekedéseink ellenére, mindig is anyám ként tekintettem, és igyekeztem mindig azt tenni amit mondott, kérdések feltétele nélkül. A próbálkozáshoz való hozzá állása, nagyon emlékeztet engem valakire egy bizonyos filmből, és magam is ezt vallom. Miután elértem a vámpír rangot, Yerinnel elhagytuk a közösségünket, mejben Yerin hatalmasat csalódott, amit a mai napig nem tudok, hogy miként történhetett meg, és már sose fogom megtudni, mert miután Amerikába mentünk, és ott elváltak útjaink, így még azt sem tudom, hogy merre van, vagy életben van-e egyáltalán. Az életem, nagyon sokáig unalmas volt, és igyekeztem meghúzni magam, hogy ne keltsek pánikot ami nagyon jól ment. Sokáig, falukban igyekeztem meghúzni magam, és egy Mary Cook nevű mester vámpírral éltem, akivel csak vitáim voltak, főleg mert nem voltam heteró. Többnyire,  a temetőben egy kriptában voltunk, aminek csak ajtaja volt, ablaka egy darab se. Megaztán a nő, igen csak fóbiás volt az olyanra mint én is vagyok, így elváltak útjaink majd aztán beköltöztem St. Louis városába, ahol az életem hatalmas fordulatot vett. Itt a városban döntöttünk úgy, hogy mind kettőnknek jobb lesz a másik nélkül, és nyugisan váltunk el örökre. Tisztában voltam vele, hogy az ilyen városoknak van úra, akinek hűséget kell fogadni, ez még otthon is így volt, és itt és most is így lehet. Tehát keresni kezdtem a helyet, ahol megtalálom a közösséget, és egy helyi vámpírnak köszönhetően meg is találtam, meséltem neki a múltamról, hogy eddig merre voltam és a ez alatt mesteremmé vált Maryről is akivel igen csak viharos volt a kapcsolatom, majd a város úrának letettem a hűség esküt, és ittam a véréből, így maradhattam a városban. Mindig is akartam egy saját lemez boltot, a nekem tetsző munka idővel, amit itt ebben a városban megcsinálhattam. Azóta lett egy saját youtube csatornám, ahova gémer videókat teszek fel, és van pár fel iratkozom, akik hűen várják a következő videómat, amit mindig igyekszem pontosan hozni, csak nem mindig jön össze.

Most is az üzletben állok a pultnál, és egy vevőt várok aki megrendelte tőlem Kim Miwoo utolsó lemezét. Az utolsót ami az eltűnése után adtak ki. Viszont, sokan látni vélték az utcákon és egyéb helyeken, csak aztán mindig kiderül, hogy rosszul látták. Ezen a lemezen, csak tizenhárom szám található, és mind új szám. Szerencsém volt, hogy az egyik nézőm nagyijának megvolt ez a lemez, és egész olcsón szereztem meg. A bolt most üres, de nem csendes, mert halk zene szól a lemez lejátszóból egy másik híres Koreai énekesnő lemeze, Park Soojin első nagy lemeze szól, és itt még Koreai nyelven énekel, csak jóval később jött az a fajta éneklés, hogy  néha így néha pedig úgy éneklik a számaikat az előadók. A mobilomon olvasom a híreket, mikor hallom, hogy nyílik a ajtó és valaki belép a üzletbe.
- Jó estét! Miben segíthetek? - Köszöntöm a jövevényt, közben leteszem a telefont, hogy a vevőre figyeljek, aki nagyon ismerős. Azóta nem láttam, hogy  Anyával elhagytuk a Söuli vámpírokat, akik mind kettőnk új családjai voltak.
- Szia Hwayun! Jöttem a Miwoo lemezért. - Viszonozza a köszönésem, majd egyenesen a tárgyra tér. Mindig is ilyen volt, mindig egyenesen a tárgyra terelte a dolgot, és ez csak az egyik olyan dolog benne, amit imádtam. Még pár percig bámulom őt, hiszen nem reméltem, hogy itt valaha is  fogunk találkozni, hisz a érzéseim mindig is viszonzatlanok voltak, amibe bele törődtem, és elfogadtam.
- Máris hozom. - Mondom, azzal egyenesen hátra a raktárba megyek, és magamhoz veszem a lemezt, és előre viszem a boltba, a vevőhöz aki már várja. Visszatérve, azt látom, hogy a CD ket nézegeti, és nekem is van egy picike időm, hogy jobban megnézzem azt a nőt, aki vámpír életem első szerelme volt. Csak most veszem észre, hogy ez a nő még szebb mint amire emlékszem. Igen, szerelmes voltam belé, de az már a múlté, legalább is én ezt hazudom magamnak.
- Itt is van. - Szólalok meg pár perc gyönyörködés után, mire Nabit a pulthoz lép, és kiveszi a kezemből a lemezt, majd pedig rám tekint, azzal a édesen pimasz mosolyával amivel letudott venni a lábamról. Mindig feldobott, ha Nabit boldognak láthatom, és ez most sincs másként, csak azt tartom furának, hogy csak ezért az egy bakelit lemezért képes volt Amerikába jönni, pedig tuti otthon is kapható régi bakelit lemez boltban, nem csak itt. Mondjuk, itt sokkal nehezebb Koreai bakelit lemezt szerezni, vagy akár azt is mondhatnám, hogy lehetetlen. Még ennek a lemeznek a megtalálásában is alig mertem hinni, de végül sikerült.
- Más oka is van az itt létemnek, nem csak a lemez. - Mondja, amivel úgy vélem a fejembe lát, és hallja a belső gondolataimat, ami kissé megijeszt amit nem szándékosan tesz, de mégis így alakul.
- Mi a másik ok? - Kérdezem, mert kíváncsi lettem a válaszra, de amit mondott, nem akartam elhinni.
- Nem mi, hanem ki. A válasz pedig te. Szeretlek, mindig is szerettelek, csak azok más idők voltak mint ma. - Mondja, én pedig alig merem elhinni, és  mélyen bennem felmerül, hogy csak játszadozik velem, hisz sose viszonozta az érzéseimet. Most pedig annyi év után ő az aki felkeres, csak azt nem tudom mi okból.
- Értem. Tehát öt dollárt kérek. - Mondom, és figyelmen kívül hagyom amit az előbb mondott. Ugyan jó volt hallani, csak elkésett vele, valamint azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy előttem már volt valakije, akivel folyton ment a veszekedés, ami után Nabit mindig maga alatt volt, és ez engem is rossz kedvet eredményezett.