életem lapjai » Atlantában születtem, de a szüleim olasz származásúak. Apa a Lamberti család középső gyermeke volt, akik aktívan részt vettek holtak feltámasztásában és vallatásában, rendőrségi megbízások miatt. A mama Bianchi lány volt, és képes volt érintéssel más emberek érzéseit érzékelni.
10 éves voltam, amikor a szüleimmel és a kishúgommal fagyizni mentünk. Apa akkor látott egy férfit és felismerte egy korábbi gyilkossági ügyből.  Azonnal szólt a rendőrségnek, akik keresni kezdték azt a férfit.
Még aznap este megtámadtak minket az otthonunkban. Édesanyám még fel tudta hívni a rendőrséget, de későn értek ki. A szüleimet és a húgomat megölték. Én is megsérültem, de a rendőrök közelségét jelző szirénák miatt a támadóink inkább menekülőre fogták.
A kórházban tértem magamhoz, amire már újból emlékszem. Lucas atya ült az ágyam mellett. Nagyon szomorúan nézett rám. Órákig sírtam. Utána elfogytak a könnyek. Rendőrök jöttek, faggattak, hogy mit tudhatok még. Lucas atya elmondta, hogy elfogták azokat az embereket, akik ránk támadtak. De az a férfi, akit apa felismert, nem volt a tettesek között. Tudtam, hogy ő az oka mindennek. Lucas atya maga mellé vett, Virginiába költöztünk. Iskolába íratott, visszavonult és csendes életet éltem mellette, de a családommal történteket nem feledtem. Tudtam, hogy mi a dolgom. Rendes iskolába, majd főiskolára is jártam, mert rendőr akartam lenni. Viszont az iskolán kívüli életem igencsak zárt volt. Egy kisebb katolikus közösségben nőttem fel, apácák között. Velük éltem, így volt számomra biztonságos. Vallásos neveltetést tőlük kaptam. Az imádságok így a mindennapjaim részei lettek. A rendőrségi ranglétrán sikerült egyre feljebb lépnem, köszönhetően annak, hogy néhány tárgy megérintésével látom, mi történt. Egyre biztosabban használtam képességeimet. Nemsokára előléptettek hadnaggyá és a természetfeletti ügyekkel foglalkozó egységbe is beléphettem.
Családom ügyében pedig végig kutakodtam, néha titokban is. Sikerült a kört St. Louis városára szűkíteni. A munkahelyemen persze a költözési szándékommal álltam elő, így ebből nem volt gond. Bár ez kis időbe telt, igaz. Búcsú ajándékként barátaimtól egy Cane Corso kölyköt kaptam, Tinát. St. Louis-ba költöztem és az ottani rendőrségen segítek tovább a bűnözési rátát lenyomni. S persze megtalálni a családom gyilkosát.