életem lapjai » 26 éves vagyok, tudjátok mennyi mindent éltem meg ennyi idő alatt? Hát nagyon sok mindent, egy életre elég élményben volt részem ennyi idősen. Hogy ez jó e? Nem! Határozottan nem, túl sok élmény, túl sok költözés, túl sok drog és még több alkohol, aztán a rehab és most itt vagyok, józan vagyok és boldog. De ne siessünk ennyire, azért bőven van mit tudni rólam még.

Anyu és Apu születésem előtt 5 évvel találkoztak egy koktélpartin. Az ő életük is hasonlóan izgalmasan alakulhatott mint az enyém, de sokat nem hallottam róla, mert apám sosem szeretett erről beszélni. Annyit tudok, hogy igazi szerelem gyerek vagyok, bár nem voltam tervben, mert nem házasodtak össze. Anyukám szülei ellenezték az egész kapcsolatot, engem egyáltalán nem akartak, mert apám spanyol származású és nem illik a tökéletes fehér családba. A nagyszüleim barmok, akikkel sosem tartottam  a kapcsolatot. Ők próbálkoztak apámnál, hogy láthassanak, de anyám kérte apámat, hogy soha ne engedjen a közelükbe, mert az ő életét is pokollá tették az állandó tökéletességre való törekvésükkel. Én nem voltam elég tökéletes számukra, nem voltam elég fehér nekik, annak ellenére, hogy félig vagyok spanyol a másik felem tőlük származik.

Amikor megszülettem sajnos anyukámat elvesztettük, én sosem ismertem őt, de még csak hallomásból sem, apámnak ő volt az igazi nagy szerelem, akinek az elvesztése óriási lyukat hagyott a szívében. Egyetlen vigasza én voltam és vagyok ma is, mert szerinte rá hasonlítok kívül belül. Amennyit tudott foglalkozott velem, imád, én vagyok a mindene, de sajnos mindig is a munkájának élt. A karriere volt a legfontosabb, nem fontosabb nálam, de egy szinten velem. Üzletember, marketing szakértő és mivel kiváló a munkájában nagyon nagyon sok pénzt keres. Eleinte nem érdekelt ez a sok pénz, nekem ez volt a normális, a nagy ház, a házvezetők, a dadák, nevelők és a legjobb iskolák. De ez a sok pénz állandó költözéssel járt, állandóan új embereket kellett megismernem. Már túl voltunk 4 költözésen és én nem múltam el még 10 éves. A biztos pontok z életemben, mindig a családomnak dolgozó személyzet volt, a dadám és a szobalányunk, akihez apám ragaszkodott. Már rájöttem, hogy viszonyuk volt, talán még mindig tart, de hát férfiból van, igényei vannak, én nem sajnáltam tőle, de azt igen, hogy sosem mondta el nekem.

A gimit jeles tanulóként jártam ki, amire apám nagyon büszke volt. A cégen belül van egy belső köre, a legbizalmasabbak, akikre a családomként tekintek. Ezek az emberek, eljöttek az érettségi bankettemre, ott voltak a szalagavatón, és minden fontos eseményen, amire csak tudtak. Apám cégéről azért illik megemlítenem, hogy nem csak legális üzlettel foglalkoznak, sok nem törvényes dolgot is tesznek, mindezt profi hálózattal. Erre akkor jöttem rá amikor elkezdtem az egyetemet. Sosem vetettem fel apámnak a dolgot, mert biztos voltam benne, hogy amit tesz az jó, vagy legalábbis biztonságos a számunkra. Az egyetem után azonban becsúszott egy hiba, ami miatt majdnem az egész családom rács mögött végezte. Szerencsére sikerült elhárítani a gondot, de több, mint 1 évükbe telt. Ezalatt, a sok stressz, az idegeskedés rossz közegbe sodort, és elkezdtem inni, sokat, bulizni, pasizni és minden vad dologba belementem, ami oldotta a feszültséget és a félelmet, hogy elveszthetek mindent. Egy idő után az alkohol nem okozott elég örömet és felszabadultságot, így a droghoz nyúltam, többféléhez, elég könnyen hozzá fértem. Egy idő után annyira a rabja lettem, hogy már az apámnak is feltűnt ez a dolog, addigra már nem volt mitől félnem, nem voltak veszélyben a szeretteim, de már késő volt. Be kellett látnom, hogy nem a legjobb amit magammal teszek, így apám és a többiek segítségével elvonóra mentem. Közel 1 évet voltam bent, a durva függőségem miatt, és fél éve kiengedtek. De nem tudtam hazaköltözni, kértem apámat, hogy engedjen el engem, lelkileg, kicsit szabadon kell hagyni a szárnyalni, mert a megszokott életem visszahozná azt a sok rossz érzést, ami miatt oda jutottam ahova.

Nem akarta, hogy messze költözzek tőle, de én menekültem, tőle is, annak ellenére, hogy ő a mindenem. Ekkor költöztem egy nagyon rejtése városba, ahol minden annyira más volt, pont erre volt szükségem.

Jelenleg magamra szánom minden időm, és gyógyulok, igyekszem minél több embert megismerni, keresem a szerelmet, keresem a kalandokat, a bulikat, de csak a józan változatát és jól akarom érezni magam.

Most boldog vagyok, teljesnek érzem magam és kiegyensúlyozottnak, a családom is rendbe van, a biznisz is robog tovább. Meg akarom ismerni ezt a helyet, számomra még nagyon idegen, de minden idő az enyém, minden csak rajtam áll és én igyekezni fogok.