életem lapjai »
Az évszázadok csak úgy peregnek a vámpírok számára, míg az emberek elkeseredetten kapaszkodnak földi valójukba. Mint egy szál rózsa, ami idővel elhullajtja összes szirmát. A bolygón nincs megszokott természetesség már, a legtöbben szinte rohannak a koporsójuk felé, ahogyan hajszolják a mindennapokat.
Családomat már 6 generáció óta elátkozottnak tartják, a nekromancia nemes hagyományát visszük tovább évszázadról évszázadra.
A Pernelis családnak van az egyik legnagyobb könyv gyűjteménye a tiltott mágiákkal kapcsolatban, amit egy megbízható családi birtok óv a kíváncsiskodó szemektől.
Mindig is különcöknek tartottak bennünket, mégis... Ha szükségük volt ránk, akkor nem haboztak felkeresni minket. Így ment ez évszázadokon át, míg testvérem nem örökölte meg a családi birtokot. Hagyományainknak hátat fordítva szőlő mezőket létesített a régi kúria köré, ami a család többi ágának sem tetszett.
Így néhány héttel a kijelentése után meg kellett válnom testvérem szerető ölelésétől.
Elhagyva a otthonomat foganatosodott bennem, hogy egyszer vissza szerzem a családunknak, és ha kell vissza vásárolom, de nem kellett sokat várnom. Ameddig én tovább tanulmányoztam a Nekromancia nemes hagyományait, addig egyik család águnk vámpír mesterével felégette a kúriát, és kimentették az évszázadokra vissza menő könyv gyűjteményt, ember szolgaként árulta el saját vérét.
Bár bizonyíték a gyilkosságra nem maradt, bátyám felébresztésével megtudhattam a teljes igazságot. Lelkem szinte forrt a dühtől, Albert Pernelis... Egy véráruló aki saját családja ellen fordult, ahelyett, hogy a békés megoldást választva csak vissza követelte volna a könyvtár tartalmát.
Mágiától izzó vérem csak úgy forrt a haragtól, bosszút esküdtem, hogy egyszer fejét karóra tűzöm, és minden évben újra vissza hozom, hogy időtlen időkig, élvezhesse szenvedése utolsó pillanatait.
Családunk végül kitagadta Alberet, de a férfi úgy eltűnt, hogy egyikünk se lelte nyomát. A Pernelisek így szét széledtek az országban, hogy megtalálják azt a mocskos vérárulót.
St.Louisban horgonyoztam le, mivel ez a város mindig is kiemelt központja volt a nekromantáknak, és azok családjaiknak, csak remélni tudom, hogy sikerül egyszer nyomát találnom.