Szerda délután van. Csendes és laza, néhány vendég lézeng csak, sört kortyol a zöme. Van egy-két koktélozó ember is, de még alkohol nélkül iszogatnak. Nem a pörgős napokhoz tartozik a mai, de nem is bánom. Amúgy sem lehet állandóan este, főleg péntek és szombat este. Nem igaz? Egyedül lazítok a bárpultnál, sokadszorra eltörölve az amúgy tiszta poharakat. Ha nagyon koncentrálnék, feliratot törölhetnék az üvegbe. Illidary a számláival bíbelődik a kuckójában, a személyzet java pihen. Igor az ajtóban. Ash pihenőn van, mert máskülönben nem győznénk az olcsó whiskyt pótolni. Grace az egyetlen társaságom és a zenét is úgy állítom be, hogy tudjunk csevegni. Nem hangos, van ritmusa, amit szeretek. - Hogy érzed magad itt nálunk Grace? Volt egy-két nehéz napunk és éjszakánk, meg húzós esetek. Remélem nem szegte kedved? Igaz, ez sok másik bárra és klubra is érvényes, úgy tudom a lány dolgozott már ilyen helyeken. Mégsem volt eddig alkalmam vele négyszemközt beszélgetni. Csak úgy csajosan és lazán. Úgy, hogy nem üvölt a zene, meg a vendégek hada. Próbálok vele beszélgetni és jobban megismerni. Illidary elégedett a munkájával, én sem panaszkodhatom. Fürgén jár a keze, ért az italokhoz és nem tűnt nagyon szívbajosnak. Azt persze nem tudom, hogy mennyire lett beavatva a bár dolgaiba. Nem bánnám, ha már be lenne avatva valamennyire a dologba. Mivel nincs csend, még ha halkan is szól a zene, kicsit mozgok rá. Nehezen tudom megállni, hogy ne legyek mozgásban. Viszont a laza hétköznap miatt nem csíptem ki magam úgy, ahogy szoktam. - Igor, nyugodtan ülj le hátul. Ha gond akadna, sikítok. Vigyorgok rá és bár nem szívesen teszi, de leteszi magát az ajtó közelében egy székre. Nem pihen meg, megszokta már, hogy naphosszat álldogáljon. S nem is hajlandó távolabb menni. Édes drága hűséges Igor. Leülni is csak azért volt hajlandó, mert tudja, a legtöbb gonddal meg tudok birkózni. Kevesen vannak, hétköznap van, messze még az este. Az ablakokon átszűrődő fények pedig itt nem bántanak. Így jól érzem magam.
Szerettem pörögni és forogni, szívesen dolgoztam, ezzel soha nem volt problémám, de bevallom, jól estek a csöndesebb hétköznapok is, amikor nem volt nagy tumultus és lehetett kapni egy kis levegőt. Most is csak néhány alak lézengett a bárban, szerencsére nem is azok a bajkeverő szerzetek, mint akik legutóbb balhéztak a bárban. Inkább olyan formák ücsörögtek bent, akik elmerültek a bánatukban, netán csak a sör mámort hozó világában. Sarah-val voltunk most bent, Josh-t nem láttam, de biztos, hogy volt valami teendője, s ezért nem jött le hozzánk. Nekem meg el kellett szaladnom a mosdóba, de nem voltam ott tovább öt percnél. Azt viszont megállapítottam, hogy baromi jó illata van az új kézmosó folyadéknak és a papír is pihe-puha. - Ki kell próbálnod! De komolyan, annyira finom illata van. Tudod, nem az a ferőtlenítő szagú, hanem olyan kellemes – kicsit oda is toltam a kezem az orra alá, mert szerintem még így is lehetett érezni, aztán egy picit rendezkedtem a pultban, hogy minden a helyére kerüljön, más dolgunk most nagyon nem volt. - Ó, nagyon jól érzem magam itt, de tényleg. Tök jó ez a kis közösség itt szerintem – mondtam őszinte mosollyal, tényleg nagyon jól kijöttem Vele és Josh-al is, nem beszélve Igorrol, Ash-ről és a többiekről. - Voltam már hasonló szitukban, tudod évek óta dolgozom ilyen munkakörben, és nem egyszer akadtam ilyen seggfejekbe. Meg lehet szokni – fűztem hozzá, szerintem pontosan tudta, hogy mire gondolok, hisz ő is ebben a munkakörben tevékenykedett. Közben észrevettem, hogy mozog a zenére, elmosolyodtam, mert én is imádtam táncolni, volt is benne tehetségem, s álmaim között szerepelt a nagyszínpad. - Azt hiszem, van egy rajongód – súgtam oda mosolyogva Sarah-nak, s nem éppen Igorra gondoltam, hanem Ryan-re, aki Travissel dumált a távolban, de láthatóan nagyon sasolta Sarah-t. - Mi a véleményed amúgy Ryanről? - kíváncsiskodtam, szerintem rendes pasi volt, nem olyan, mint Travis, aki folyton próbálta befűzni valamelyikünket. - Travis tanulhatna tőle, nem is értem, miért hiszi azt, hogy bejön a dumája a csajoknak – nevetve ráztam meg a fejem. Jó igaz, nagyon helyes fiatal farkas volt, de túlságosan nyomult mindenkinél, s szerintem képes lett volna arra, hogy délután velem kufircoljon, este meg már Sarah-val.
Ketten lézengtünk, csendben rendezgettük a dolgokat magunk körül. Minden szép és tiszta, szárazra törölve a helyére pakolva. Grace kiszalad a mosdóba, most van ideje rá. A kevés létszámú vendéget én is szemmel tudom tartani. Apránként fogyatkozik a számuk. De van aki a következő korsó sörét kéri. Nem támaszkodom a pulton, hogy a nagy semmit bámuljam. Ha valaki betévedne, hülyén néznék ki. Grace hamar visszatér a női szakaszról és nagy örömmel adja tudtomra, milyen jó a felszereltségünk az intimebb téren is. - Aha, én választottam márkát és illatot. Nem szeretem azokat a büdös nyákokat. Az ilyen apróságokra én szoktam figyelni. Szeretem a kellemes illatokat. Ahogy a finom ízeket és a szép színeket. Mindig is imádtam a szép vagy különleges dolgokat magam körül. Zömében európai holmikat, franciát. Miként a parfümöm és a testápolóim is francia levendula alapúak. Megszagolom Grace kezét, ahogy felém nyújtja, bár így is érzem jól az illatát. Jó illata van, kedvelem. Vámpírként érzékenyebb vagyok ezekre. Grace örül az új helyének, vidáman mesél róla. De beszél a korábbi munkahelyiről is. Hiszen alig van olyan bár vagy más szórakozóhely, ahol ne tűnne fel néhány idióta. Az ilyeneket le kell verni és kidobni az utcára. - Ahm, értelek. Sajnos ez van. De alapjában véve Igor eléggé fürge és erős. Gyorsan el szokta marni őket és rájuk förmed. Igyekszünk semlegesek maradni és egy bárhoz képest csendesek lenni. Ezért is halkítottam le a zenét akkor. Imádom a zenét és mozogni rá, folyton járnak a lábaim, mozog a csípőm. Vagy legalább az ujjaimmal babrálok valamit. Ezzel pedig akarva akaratlanul felkeltem mások érdeklődését. Amit gyakran kihasználok táplálkozási célokra. Grace felhívja a figyelmem az egyik emberünket. Ryan szemébe nézek és elmosolyodom. Utána Grace felé fordulok. - Igen, cuki fiú, kedvelem a magam módján. Szeretek flörtölni, de ez csak játék. Ezért öltözöm általában így. Bár, az is igaz, hogy mindig is ilyen mozgós, zizegős lány voltam. Mióta az eszemet tudom. Szeretek flörtölni, feltűnő lenni, sok erőt nyerek ebből. A bár forgalmát is meg tudom vele dobni. Igazából ez is csak játék számomra, nem veszem komolyan ezeket a kalandokat. De a személyzet tagjaival nem kezdtem ki, jó okom van rá és ez így is fog maradni. - Travis leginkább egy suttyó. Na ő az, akitől jobb távol maradni. Nem nehéz amúgy. Nem is értem, hogy van olyan nő, aki bedől annak a sok hülyeségnek, amit összehord? Képedek el és nevetek fel halkan. Persze ez nem mentesít attól, hogy a két fiú hallja azt, amint mondok. Ahhoz nem eléggé hangos a zene. Töltök egy korty whiskyt, a jobbik fajtából és Grace felé kínálom az üveget. - Nem tilos inni a személyzetnek sem, csak ne juss el arra a szintre, mint Ash. Amúgy. Hmm. Közelebb állok hozzá és halkabbra veszem a hangom, hogy a fiúk ne hallgathassanak ki minket. - Neked melyik cukorfalat jön be? Ismered már valamelyiküket?
- Jó az ízlésed! Ah, ne is mond, vannak azok a fertőtlenítő szagú szappanok, meg azok a büdösek, amire az van írva, hogy fenyőillatú. Az minden, csak nem fenyőillat- nevettem fel, ahogy megosztottam a véleményem Sarah-val. Nagyon jól kijöttem vele, sokat tudtunk csevegni, főleg ilyen napokon, amikor csak a légy pörgött a lámpabúra körül. Ilyenkor sok mindent megvitattunk egymással, most például a régebbi munkahelyemről is meséltem egy keveset, így már érthette, hogy a legutóbbi incidens annyira nem is érintett váratlanul. - Igor jól végzi a dolgát – közben rámosolyogtam a távolban ácsorgó, marcona pasasra, akinek szerintem amúgy vajból volt a szíve, csak tudni kellett vele bánni. - Apropó zene, most is hallgathatnánk valamit – s már nyúltam is a távirányító után, hogy bekapcsoljam a lejátszót, így felcsendült egy klassz kis sláger – Billie Eilish:bad guy – ami épp a rádióban szólt. A zene tökéletes kis aláfestés volt a beszélgetésünkhöz, ha már a srácokról volt szó, somolyogva rá is kérdeztem Sarah-nál, hogy mi a véleménye Ryanről, mert nekem már feltűnt egy ideje, hogy nagyon bámulja őt. - Igen, az lejött – nevettem fel vidáman, tényleg ilyen flörtölős forma volt Sarah, amivel nem volt semmi gond, neki még jól is állt ez. - Na jó, de úgy amúgy nem jönnél vele össze? - esküszöm, nem kért meg Ryan arra, hogy kémkedjek neki, inkább csak kíváncsi voltam, hogy vajon a másik irányból is ott van-e az a szikra, mert szerintem nagyon helyes volt Ryan, csak egy picit talán morcos volt a többiekhez képest. - Tuti van olyan, a minap itt járt egy vörös hajú nő, azt mondta, hogy a barátnője. Alig tudtuk levakarni, annyira idegesítő volt, itt hisztériázott negyed órán keresztül. Végül Igor kérte meg, hogy menjen haza. Utána elbeszélgetett Travissel, de nem tudom, hogy mi lett a vége. Nálam is próbálkozott már – jegyeztem meg nevetve, természetesen nem gondolt Travis semmit komolyan, egyértelmű volt az, hogy mire játszik. - Pedig amúgy helyes lenne, és ha nem űzne ebből ipart, hogy fűnek-fának udvarol, akkor talán még komolyan is lehetne venni őt – fűztem még hozzá, s ha már kaptam egy pohár whiskeyt, koccintottam Sarah-val. - Egészségünkre!- kortyoltam is egyet az aranyló italból, de félre is nyeltem, amikor meghallottam a kérdését, s egy kicsit még köhögtem is utána. - Nekem...itt senki – legyintettem egyet, de ez nem volt őszinte részemről. Azt viszont még sem mondhattam neki, hogy Josh bejön, nagyon is, mert nem akartam, hogy ez a fülébe jusson. - Igazából mindegyikük helyes -tűztem hozzá gyorsan, hogy korrigáljak egy kicsit a szavaimon, s ne legyek túl feltűnő, de már ittam is a whiskeyt. - Na és mesélj, hogy jött nektek ez a bár, mint ötlet? Tényleg, ti mióta is ismeritek egymást Joshal?- tereltem a témát, meg egy kicsit érdeklődtem is, hisz tulajdonképp nem sokat tudtam róluk, de az feltűnt már, hogy néha flörtölnek egymással. Nem tudtam ezt hová tenni, lehet, hogy titokban kavartak egymással?
- Az akkor látott fenyőt, mikor a matricát felragasztották rá. Undorodok el a gondolatra, büdös holmik. Kedvtelenítő. Nem is pazarlok rá sok időt, rendezgetjük a pultot kettecskén, csendben. Viszonylagos csendben, mert egy piszok légy csak bent lézeng valahol. Idegesítő. De elég is volt a munkából és abból, hogy úgy teszünk, mintha. Grace mesél pár sztorit a korábbi munkahelyeiről, főnökökről. Sejtettem persze, hogy nem nálunk volt az első ilyen atrocitása, de remélem nem is nagyon lesz több. Igor felé pillantok, aki szinte mindig őriz minket. Végül is jól csinálta eddig, nem esett bajunk. Bár nekem nem is nagyon kell védelem. Grace a lejátszón a rádiót kapcsolja be. Mondjuk nem épp a kedven előadóm szól, de sebaj. Reménykedem valami mocorgósabb zenében az elkövetező percekben. Grace Ryan felől érdeklődik. Szemügyre veszem még egyszer a marcona férfit. Jó képű, tényleg. Még be is akasztanám, ha nem lenne beosztottam. - Nem. A flörtölések ellenére azért van néhány szabály nálam, amiktől nem tágítok. Beosztott, nem kezdek vele. Problémás lenne. Persze észre vettem már, hogy bámul. Ez a hatás velem jár, kéz a kézben és nem igen tudok tenni ellene semmit. Legfeljebb annyit, hogy házi nyúlra nem lövök. Travis vörösét már én is ismerem látomásból. Időnként felbukkan a bárban és üvölt rám érdekes dolgokat. De már csak a vállam rántom meg rá. Mondtam neki hogy még egy ilyen és mindkettőjük vérét lecsapolom. - Jó fej egyébként Travis is, ha nem akar az emberre mászni, még beszélgetni is lehet vele. De amúgy, hát, nem ász a pali. Én sem tanácsolnák mást, ha te kérdeznéd. Jobb távol maradni tőle. Szemmel tartom még a lányt, bár tudom, hogy pár dolgot már tud rólunk és a többiekről itt. Mégis aggódom még kicsit érte, nem akarnék neki bajt. Igor és a többiek egyformán vigyáznak ránk, még rám is, pedig nem szoktam segítségre szorulni. De jó látni, hogy elfogadták Grace személyét itt, halandó létét. Nem is fogja atrocitás érni a részükről és rá jobban figyelnek, ha hangoskodó, részeges vendég akad a bárban. Főleg Igor. Tanult a hibájából és nem hagyja még egyszer, hogy a főnöknek kelljen közbe lépnie. Töltök egy-egy korty whiskyt magunkat és lazítunk kicsit. Kérdésemmel viszont úgy látom, célba találok. Még akkor is, ha Grace az elején zavartan tiltakozik ellene. Sőt, terel. De nem vagyok mérges miatta. Ha jól sejtem, akkor Illidary nagyon minimális információval látta el a lányt. Tudom, a fajtánkat már tudja. Így a következő kérdésére legyintek és felsóhajtok egyszerre. Mikor volt az már? - Tudom, hogy pár dologba beavatott. Hát, van már vagy két évszázada is, hogy ismerjük egymást. Még Európából. Ő is francia mint én. Nem vagyunk azért összekötve, nem töltöttünk el azóta minden napot együtt. Kéz a kézben. Neki és nekem is megvannak a külön útjaink. Igen, főleg a vadászat terén. Lássuk be, az én vérem teljesen más az övéhez képest. Ezért sem veszem zokon, hogy próbál mást találni. Olyan társat, aki állandósulhatna mellette. Emberi vágy ez, megmarad sokunkban. Még bennem is. Csak épp miattam nem megy ez. Az ő birtoklási vágya és az én kéjhalmozó életmódom nem fér meg egymás mellett békében. Voltak és vannak belőle atrocitások, bár soha sem bántott ezért. Én pedig lélekben mindig hű társa voltam és vagyok is, amíg csak szüksége van rám. - Tudom hogy bejön neked, és te is tetszel neki, ne tojjál be emiatt. Nem fogom elharapni a torkod és kiszívni a véred vad féltékenységemben. Majd idővel talán sikerül őt teljesen megismerned. Nem lesz könnyű. Akárhonnan is nézed, vámpír. Gondolom tisztában vagy vele, mit jelent ez? Vámpírként mindig is irigyeltem a halandókat az élet egyszerű és apró örömei miatt. Szabadon szerethetnek, hiszen ha minden jól megy, egy teljes életet élhetnek le együtt. Hiányzik a nap fénye. A francia levendulamezők illata, a lágy meleg szél a bőrömön. Az étel és ital ízének élvezete. Még mindig hiányzik annak a férfinak az arca, aki hajdan a férjem volt. Akit félredobtam egy vámpír miatt. Aki végül jócskán cserben hagyott. Nehéz volt feldolgoznom azt, hogy az öröklétet ilyen magányosan töltsem el. Éjszakák jöttek és mentek, alkalmi barátok és szeretők. Teljesen más, mint egykori életemben. Bizony. Illidary segített abban, hogy örömöt leljek halott és üres létezésemben. Most már jól vagyok, de sok időbe telt. Ahogy neki is sok időbe telt elfelejteni dolgokat, amik még az álmait is megkeserítették. - Amolyan elcseszett kapcsolat a miénk. Az ő kedvéért szinte bármit bevállalok. Kérte, hogy segítsek neki a bárnál. Sokat ötleteltünk vele erről, mire sikerült megnyitni. De még most is sokat dumálunk arról, hogyan tovább. Szeretnénk bővíteni a helyet. Konyha, talán egy kisebb motel is, kiadható szobákkal. Egy kis színpad nekem, ahol énekelhetnék. Tarthatnánk néha zenés estéket. Nem tudom mi az, amit még elmondhatnék neki. Inkább italt töltök, főleg nem a magam részére. Egy ampullát veszek elő és inkább annak a tartalmát nyelem le. Elfordulok, amíg megiszom. Furcsa mód hiába tudja Grace, hogy mi vagyok. Mégis zavar, hogy előtte táplálkozom. Hülyén jön ki a dolog. - Tudnod kell, hogy eddig is megtettem mindent azért, hogy élvezze kettőnk fura kapcsolatát. Ezután is, csak kérnie kell. De ez ne gátoljon meg téged semmiben. Számomra nem okoz fájdalmat vagy ilyesmit a gondolat, hogy vele vagy. Amíg jó nektek, legyen. Érdekesre sikeredett ez a beszélgetés. Keresgélek a rádión a csatornák között, valami pörgősebb zenére vágyom, mert kezdek kicsit drámai lenni. Nyugodtan szemlélem Grace arcát, hogy miképp reagál mindarra, amit elmondtam neki. Őszintén. Mert megbántani egyikőjüket sem akarom és úgy érzem jobb tisztázni a dolgokat. Még így is bőven lesz Grace számára meglepetés, ha Illidary úgy dönt, hogy ténylegesen beavatja őt az életébe.
- Hát igen, tökre megértem – bólintottam is, de mindeközben elgondolkodtam azon, hogy valóban mekkora ostobaság is lenne, ha egy kollégával kavarnék. Nem, nem szabad! Még ha tetszik is, akkor sem lenne helyes, hisz abból csak baj lehet. Akkor már megvádolnának a többiek, hogy több a szabadidőd, több a fizud és sorolhatnánk. Éppen ezért igaza volt Sarahnak, viszont ez a kis beszélgetés arra is rádöbbentett, hogy ha Ő így gondolkodik, akkor bizony más is…kivéve Ryan-t, aki láthatóan totál oda volt Sarah-ért. Vajon rajtam is látszott, hogy bejön Josh? Miközben a gondolatok ott kavarogtak a fejemben, addig terítékre kerültek a srácok, jött Travis, majd Igor, szépen ki is beszéltük őket. Travisen csak nevettünk egy jót, bohókás kölyök volt, az biztos, Igor meg, na ő egy jófej pasi volt a maga módján, csak tudni kellett vele bánni. Sokakat a külseje valószínűleg elriasztott, de ahogy szokták mondani, nem minden a külső, abban pedig biztos voltam, hogy az a marcona külső vajszívet takar. - Nagyon jó ez a whiskey – jegyeztem meg a koccintás után, ahogy kortyoltam az italból, nem voltam egy nagy whiskey rajongó, de ez az ital tényleg finom volt. Közben Sarah mesélt, egy kicsit meg is lepett, hogy immár nyíltan vállalta előttem a vámpírságát, erről eddig még köztünk nem esett szó. Nem tudom, hogy Josh mesélte-e neki, hogyan is reagáltam a hírre, de tulajdonképp Sarah-val semmi bajom sem volt. Már az elejétől kezdve szimpatikus volt, kedvesen befogadott, és tényleg jól el tudtunk dumcsizni munka közben. Kettejük kapcsolata mégis rejtély volt számomra, voltak gondolataim velük kapcsolatban, de soha nem kérdeztem rá, s most is csak inkább finoman puhatolóztam. - Nahát, az rengeteg idő..- néztem mélyen a poharam fenekére, belegondolni is durva volt abba, hogy ők ketten már majd kétszáz éve együtt vannak jóban és rosszban. - Tessék? - Sarah nagyon meglepett a szavaival, hiába próbáltam titkolni előtte azt, hogy tetszik Josh, úgy tűnt, hogy ez nem sikerült. Ráadásul azt mondta, hogy ez kölcsönös is. Sikerült zavarba hoznia, kicsit el is vörösödtem, s persze fürkésztem a szőke vonásait, mert nem tudtam, hogy ebből most mire akar utalni. - Én...igen – bólintottam, mert végül is tudtam azt, hogy mivel is jár a vámpírlét, éppen ezért is voltam annyira csalódott, hogy kiderült, Josh is egy vámpír. Ebből adódóan pedig úgy éreztem, mintha Sarah burkoltan szeretne lebeszélni a férfiról. A gondolataim folyamatosan pörögtek, a szőke pedig mesélt, s én meg csöndben figyeltem és hallgattam őt. - Ez jól hangzik – bólintottam, tényleg jó ötleteket vázolt fel előttem, még sem repestem annyira a boldogságtól, mert zavarban voltam még mindig. Ez volt emberként az egyik legnagyobb gyengeségünk, ha átláttak rajtunk. Az új ital jól jött, kortyoltam is a whiskeyből, az viszont feltűnt, ahogy Sarah előhúzott egy ampulla vért, s gyorsan magába döntötte. Egy pillanatra le is fagytam, hisz ilyet sem láttam eddig soha, s bár már tisztában voltam azzal, hogy vámpír, azért még mindig barátkoznom kellett ezzel a gondolattal. Az talán meg sem lepett annyira, hogy megtudtam, miféle kapcsolat is van köztük. Sejtettem is, persze nem voltam benne biztos, de így már tisztán láttam a helyzetüket. Az viszont nagyon is meglepett, amit Sarah azt követően mondott. - Dehát mi..- nyeltem egyet, aztán próbáltam összeszedni a gondolataimat. - Mi valójában nem vagyunk együtt, fel sem merült. Vagyis...jó, neked fölösleges lenne bármi mást mondanom – sóhajtottam. - Tetszik, és tényleg megfordult a fejemben a gondolat, de azóta változtak a dolgok – vallottam be, nem mondtam ki, hogy a vámpírságukra gondolok, hisz ahogy Josh sem értette meg, úgy talán Sarah se értette volna azt, hogy mire is gondolok. Őt pedig végképp nem akartam megsérteni, hogy félreértsen valamit, s azt higgye, hogy bajom van a vámpírokkal. - Légy szíves, ne mond ezt el neki – kértem Saraht, hogy ha egy mód van rá, ne mondja el Joshnak, hogy tetszik nekem. Persze, már belőlem is kicsúsztak a szavak a férfi előtt, amikor összekaptunk, de azt hiszem, hogy akkor talán nem is fogta fel igazán, amit mondtam. S talán így volt a legjobb, ha erről nem is beszélünk soha többet. Pillanatnyi csend telepedett ránk, most nagyon is jól esett az az ital, amit egy húzásra ki is ürítettem a poharamból, hogy aztán felkeljek, tegyek pár lépést a pult mögött, s visszaforduljak Sarahoz. - Nagyon hálás vagyok, hogy megkaptam tőletek ezt a munkát Sarah, tényleg. És teljesen mindegy, hogy mik vagyunk, jól érzem magam köztetek – ezzel próbáltam neki arra utalni, hogy tényleg nem zavar a vámpírsága. Azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy Josh kapcsán mondjak-e még bármit is. Ő beavatott, mesélt a kapcsolatukról, s bár azt mondta, hogy nem fogja kiszívni a vérem, ebben még sem voltam egészen biztos. Persze, nem is kellett mitől tartanom, hisz mióta megtudtam, hogy vámpírok, azóta próbáltam a főnökkel kapcsolatos gondolatokat elhessegetni a fejemből. - Kérdezhetek valamit? - vettem egy kis bátorságot, s aztán folytattam. - Miért akartál vámpír lenni? Azt mondtad, hogy volt egy férjed...akkor hogyhogy úgy döntöttél, hogy vámpír leszel? - mindig is érdekelt, hogy ki miért választotta azt a sorsot, amit , hogy vajon véletlenül történt meg, vagy ő maga akarta.
Az, hogy kire milyen hatással vagyok, általában tudom befolyásolni. A beosztottaink terén épp ezért nem bátorítok senkit sem. Részben rosszul venné ki magát, részben meg iszonyat nagy balhé kerekedne ki egy esetleges féltékenységi rohamból. Ez a nyugis nap pont jó arra, hogy csajosan átbeszéljünk dolgokat. Emlékeszem arra, hogy nekem milyen volt anno. Hogy senki sem figyelmeztetett választásom következményeiről. Azóta persze okultam a dolgokból, visszalépni nem tudok. Így csak annyit tehetek, hogy élvezek egy olyan életet, amit csak részben választottam magamnak. Igen. Ha tehetném óvatosságra intenék minden csitrit, aki romantikus lázálmokat kerget vámpírokról és alakváltókról. Még az utóbbi csak-csak, de annak is meg vannak a rizikói. Grace és én nyugisan csevegünk és látom rajta a zavarát, meglepettségét. Ezekből sok mindent le tudok szűrni, a többit Grace maga mondja el. Nem is nézek egyenesen a szemeibe, pillantásommal mindig picit elfixálok a bal válla mellett. Így látom az arcát, mimikáját, de a szemébe mélyen nem tekintek. - Szeretjük a nívós dolgokat. Tudtad, hogy a bútorok zöme mind európai? Szeretnénk bővíteni majd a bárt. Lenne egy kis motel, konyha és a kis színpad a zenés estékhez. Segítek neki a tervezésben és a stílus kialakításában. Persze, akkor is a zöm az európai ízlést fogja tükrözni. Én és Illidary is szeretjük az öreg kontinenst, főleg Franciaországot. Grace zavara mélyülni látszik és pedig igyekszem őt valamennyire megnyugtatni. Nyíltságom talán már túlzás is lehet, hiszen Illidaryn kívül eddig még csak Ryan látta, ahogyan táplálkozom. Ami ténylegesen konkrétan a harapást is jelenti. Főleg akkor tűnik fel a zavartság és döbbenet, talán hitetlenkedés, mikor az ampullányi vért megiszom. Talán kegyetlen módon vagyok őszinte. Mégis, amit teszek és mondok, azt baráti szeretetből teszem. Igen, kedvelem a lányt, s ezért is akarom, hogy ha már így alakult, tisztában legyen bizonyos dolgokkal. - Grace, nekem bármit elmondhatsz. Szólok rá, igen, kérem hogy mondja el, bármiről is van szó. S a hallottak alapján úgy érzem, még mindig nincs egészen tisztában a dolgokkal. Mentegetőzik, hogy nincsenek együtt, de igen, tetszik neki. Tetszik neki az a vámpír, akit ő még Josh néven ismer, pedig nem ez a valódi neve. - Nem mondom el neki. Ahogy ő sem szólt arról, hogy részben beavatott téged. De érzem a viselkedéseden, hogy ez megtörtént. Úgy ahogy. Tudod, hogy ő és én vámpírok vagyunk. Tudod, hogy ez mivel jár. Nem. Nem csak a harapásról van szó Grace. Közel sem ez az egyetlen dolog a mi létünkben, amiről tudnod kell. Vagyis a nemlétünkben. A fiúk felé intek a kezemmel. Lazítsanak és foglalják el magukat valami mással. Hallgatnak rám. - Én is kedvellek Grace, jó barátnak és munkatársnak ismertelek meg eddig. Reménykedem abban, hogy ez nem fog megváltozni. Viszont tudnod kell néhány dolgot, és ezt a te érdekedben mondom el. Ne érjen váratlanul. Hiszen kérdezett a férjemről és arról, hogy miért is választottam a vámpír létet. - A döntés jogát akkor a fékevesztett szerelem vette ki a kezemből. Pedig szerettem őt. Jóképű volt, kereskedő. Sok helyen járt már a világban akkor, és tehetősebb volt az átlagnál. Boldog életem lehetett volna vele, egy-két gyermekkel. Egyszerű és emberi. Tudod, akkoriban még nem volt törvény arra, hogy beleegyezés nélkül harapjon be egy vámpír valakit. Ma már törvény van erre, büntetik is, a vámpír halálával. Jó kis törvény ez. Egy vámpír kétszer is meggondolja, hogy valakiből igyon, pláne hogy beharapja. - Mi vámpírok sem vagyunk egyformák. Az én vérvonalam sajátossága az, hogy erős vágyat tudunk ébreszteni a kiszemeltekben önmagunk iránt. Hát így történt. Beleszerettem egy férfiba és akkor már nem érdekelt, hogy mi történik velem. Tudtam, hogy ez az öröklétig szól és hogy megváltozom miatta. Mégsem értettem meg akkor egészen, hogy milyen hosszú is ez az öröklét. Gyakorlatilag elveszítettem mindent, amim addig megvolt. Férjet, barátokat, otthont. A nap melegét és az ételek, italok ízét. Az éjszakák vele örökké tartónak tűntek és a hideg halott testek ellenére igencsak forrónak és szenvedélyesnek. A szemeibe néztem és nem tudtam már ellenállni. Hú, ez vacak egy érzés. Ennyi év után beszélni róla. Illidary tudja persze, de az megint más. Úgyhogy ez most eléggé kemény menet nekem. Mégis úgy érzem, mintha valami nagy tehertől tisztulnék meg. - Ahogy az emberek zöme is, úgy a vámpírok is váltogatják a társukat. Ritka az olyan vámpír, aki képes ténylegesen az öröklétig párt választani magának. Valamelyik félen el szokott ez bukni. Röviden és tömören rám unt. Inkább eljöttem tőle. Eltelt utána egy pár év, mire megismerkedtem azóta is hű barátommal. Egyetlen támaszommal. - Évekig nem találtam a helyem, sok mindent kipróbáltam. Még nevelőnő is voltam egy párizsi leányiskolában. Utána találtam célt az életemben, olyas valaki mellett, aki hasonló módon pórul járt lélek. Hozzá csapódtam és azóta, lényegében együtt vagyunk. Ő az erejét nem tudja úgy alkalmazni rajtam, én már inkább. Könnyebben le tudja adni a feszültségét, kiélheti magát és én nem bánom. Értelmet és célt adott a nemlétemnek. Ühm, ez egy kicsit így erős lesz. Nem akarom hogy azt higgye róla, hogy valami perverz durva alak. Gyorsan javítok. - Ne értsd félre, szó sincs semmi durvaságról vagy hasonlók. Nagyon kedves és gyengéd férfi, még ha kissé önző és nem mutatja. Vagyis. Érted, amit mondani akarok? Nem lebeszélni akarlak róla, dehogy. Engem nem zavart eddig sem az ilyesmi. De szeretném ha tisztában lennél mindazzal, amivel én anno nem voltam. Ezért sem nézek soha mélyen a szemedbe. Kedvellek. És örülnék annak, ha így vagy úgy, de maradnál.
Miután már nem volt titok előttem, hogy Sarah és Josh is vámpír, egészen hamar megbarátkoztam ezzel a gondolattal. Tulajdonképp azt sosem titkolták előttem, hogy a vezetés vámpírokból áll, csak épp azt nem tudtam, hogy ők is azok. Persze meglepett, egy kicsit rosszul is érintett, de semmivel sem voltak rosszabbak, mint mondjuk az alakváltók. Az életük viszont mindig is érdekelt, nem sűrűn vett körbe korábban vámpír társaság, de mindig is kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyen életet kellett élniük, mennyi minden történhetett velük az esztendők során. Éppen ezért is kérdeztem Sarah-tól, akit láthatóan nem zavartak a kérdések, sőt, úgy tűnt, hogy szívesen mesél nekem. S míg ő mesélt, én csak hallgattam. - Nahát, tényleg? Wow, ezt nem tudtam. Nagyon sok bútor van itt, főleg a lakrészen. De ezeket mind idehozatni...gondolom, hogy nem volt egyszerű. Kicsit olyan, mintha műkincseket gyűjtenétek – jegyeztem meg mosolyogva, s míg nekem ezek a dolgok ősrégi daraboknak tűntek, az ő életükben egykor talán új formák voltak. S ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem arra, hogy még csak a valós korukat sem tudom. Vajon hány éves lehet Sarah, vagy Josh? - Sarah, azt kell mondanom, hogy ez egy remek ötlet. Biztos vagyok benne, hogy lennének szálló vendégek, mindig akadnak átutazók bőven – jegyeztem meg egy mosollyal, közben kortyoltam az italomból, műszak ide vagy oda, még mindig nem tolta be az arcát egy új vendég se az ajtón, aki meg itt ült, az még mindig csak a legelső sörét szopogatta. Közben olyan téma is előkerült, ami számomra kényesnek tűnt, nem is voltam benne biztos, hogy jó ötlet-e, ha Sarah-val beszélek róla, végül azonban meggyőzött, s meséltem neki. Csak aztán tartottam attól, hogy talán mindent elmondana Joshnak, emiatt is kértem a titoktartásra. - Igen, beavatott, és elmondta, hogy mik vagytok – bólintottam, de aztán mondott egy két fura dolgot, így jobban figyeltem. - Milyen dolgokra gondolsz? - egy kicsit feszült lettem, de továbbra is hegyeztem a füleim, s odafigyeltem arra, amit Sarah mond. Sok mindent érdekes és elgondolkodtató dologról mesélt. - Úgy érted...önszántadból lettél vámpír amiatt a férfi végett? - pislogtam rá döbbenten, nem gondoltam volna, hogy efféle dolog okán lett vámpír Sarah-ból, ezzel nagyon meglepett, s egyúttal beindította az agytekervényeimet. Nagyon elgondolkodtatott, főleg mikor arról mesélt, hogy egy vámpír gyakorta váltogatja a társait. Aztán meg...igazából túl sok információt hallottam egyszerre, s tény, hogy volt olyan, ami egy kicsit felzaklatott, így ha nem is adtam ennek jelét, meghúztam a kitöltött italom. - Értelek Sarah, és döbbenet mindaz, amiken keresztül mentél – mondtam teljes őszinteséggel, viszont rengeteg kérdés kavargott bennem, de leginkább egyet akartam feltenni neki. - Mond csak, de úgy őszintén Sarah. Megérte neked az, hogy vámpír lettél avégett a férfi végett, aki aztán magadra hagyott? - kíváncsian fürkésztem a pillantását, közben pedig megpróbáltam helyre tenni a gondolataimat. Túl sok mindent tudtam meg, s úgy éreztem, hogy ezt nem is olyan könnyű kezelni.
Kezdőlap
