Speed

Csüt. Dec. 15, 2022 12:26 pm

Nálunk patkányoknál a pénznek furcsa szerepe van. Nyilván sosem árt, ha van, egymás között azonban aligha van értéke, hisz a társainkkal megosztunk szinte mindent. Bizonyos társaimmal pedig a város is megosztja a javait, igaz nem önként. A lényeg, hogy a pénznek nem sok jelentőséget tulajdonítunk egymás közt, így ha fogadunk, mást kell kitalálni...
Véres Carl például...amikor kibökte, hogy épp bejelentkezik egy villám randira, fogadtunk vele, hogy nem mer úgy menni, ahogy most van(vérszínűre festett, tüskés taréj, szintén pirosra festett körszakáll, és egy nála 3 számmal nagyobb, szögekkel kivert motoros dzseki, amit egy ájult tigrisről hámozott le). Ő cserében fogadott, hogy nem merek megjelenni egy ilyen rendezvényen. Nem kell csinálnom semmit, csak ott lenni....egy teljesen normális, hétköznapi, villámrandin. Sok-sok normális ember közt, egy jól kivilágított étteremben, nagy ablakokkal, hogy mindenki láthassa, milyen normális vagyok...
Az utolsó randim 5 éve volt, ma pedig a terv szerint 40-en fogok részt venni valamivel több, mint 3 óra alatt. Ahogy megjelenek Carl mellett a fekete színű farmernadrágomban, és sötétkék ingemben - melyből mind a kettő kicsit feszül rajtam - vetek rá egy pillantást, és inkább leveszem magamról a nyakkendőt, de úgy, mintha ezüstből lenne.
-Kicsit irigyellek.
Többször is körbe nézek út közben, a kirakatüvegek tükröződését, és a szaglásomat használva. Valamiért olyan érzésem van, mintha valaki követne, és próbálom úgy kiszúrni, hogy ő ne tudja meg, észrevettem. Az egyetlen apró szépséghiba, hogy bármennyire is igyekszem, nem találom, és már magam is kezdem elhinni, hogy csak a képzeletem játszik velem.
-Miért is mentem ebbe bele?
-Hehe, fogadjunk, hogy nem mered azt írni a névtábládra, hogy "Big Dick".
-Nyertél.
Felkapok egy üreset, és miután leadtam a telefonszámom a portán, próbálok elvegyülni a tömegben. Meg kell tapsolnom Carl-t. Ez még annál is borzasztóbb, mint amikor gyermekkoromban horgász csalit szagoltatott velem. A terem sarkába húzódva döntöm a vállam egy oszlopnak, és összefont karokkal várok. Minél előbb kezdődik, annál előbb lesz vége.

Pént. Dec. 16, 2022 5:33 pm

Richard & Annie

Enyhe homlokráncolással figyeltem az étterem ajtaján beáramló tömeget. Vállamat a falnak támasztottam, az utcafront másik oldalán rejtőzve a sötétségben, míg a hatalmas ablakokon kiszűrődő fényben meg nem pillantottam a célszemélyt. Vagyis… még egyelőre nem volt az, csupán egy lehetőség a nem is olyan sok közül.
Látványa úgy csapott arcul, mint egy hirtelen jött nyári szellő vihar előtt. Belém ivódott. Szerettem volna nevetni, pimaszul, harsányan, hogy az egész utca megtudja, milyen szórakoztató egy vérmedvét villámrandin látni. Addig vihogtam volna magamban (rajta), amíg ki nem csordul a könnyem. Még nyakkendőt is húzott! ~~Szexi!~~ Régimódi típus vagyok, így a túlzott feltünéskedést nem engedhetem meg magamnak. Vagy mégis?
Elgondolkodva nyalom végig alsó ajkaimat, ízlelgetve a döntés szabadságát, majd lehúzva bőrkabátom cipzárját benyúlok a melltartómba és feljebb igazítom a lányokat, pólóm aljába kapaszkodva lejjebb húzom azt, hogy még esztétikus keretek között maradva kellemes látványt biztosítsanak. Az eddig lófarokba kötött hajamból kihúzom a gumit és előre hajolva túrok bele ujjaimmal, megrázva tincseimet a dúsabb hatás elérése érdekében. Szemrevételezve figyelem a mellettem gyanútlanul elhaladó járókelőket, kiélezett figyelmet fordítva a ránézésre velem egy mérettel rendelkező hölgyeményekre, néhány perc múlva meg is látok egy szemrevaló teremtést, aki éppen az étterem felé igyekszik élénkpiros magassarkú cipőben.
-Hello, Kedves! - lépek oda hozzá, mutató és középső ujjaim között közrefogva száz dollárral, majd felé nyújtom. - Cipő csere érdekel? - megvillantom legédesebb mosolyomat ami tőlem telik. A pénz sokallom ugyan, de mégsem állíthatok be egy katonai csizmában.

Három nappal ezelőtt
Az eget acélszürke felhők takarták el, sűrű, fodros leplet alkotva egymással, a napfény éppenhogy csak átszűrődött közöttük. Ha nem tudnám, hogy még délután kettő fele sem jár az idő, azt hinném, nem vagyunk messze az esti békés iszogatástól. Egész szerencsés napom volt ahhoz képest, hogy pocsék hangulat uralkodott rajtam az éjszakai forgolódástól és a túlpihent agyam által generált rémálmoktól.
Nemrég érkeztek a laborból az eredmények, melyek bizonyítják, hogy a vérrel összepacsmagolt kertvárosi ház falai között bizony vérmedve járt. Grizzly. Igen ritkák, én pedig történetesen éppen ismerek egyet. Az ismerni szó tán erős ebben a helyzetben, de találkoztam már egy példánnyal telihold idején. A barátságos Micimackó. Elhamarkodott lenne feltételezni ő tépte szét a családot, s itatta át vöröslő testnedvükkel a perzsaszőnyeget, de hallomásból tudom, nem mindenkivel olyan kezesbárány, mint velem volt. Vérállatok egymás ellen egy előre felállított arénában vagy arra berendezett helyszínen. Nem túl humánus. Nekik is kijár a szórakozás és amíg egymást ölik, lelkük rajta, engem ugyan nem zavar, bár azt beszélik gyakran vesznek részt emberek is az eseményeken.
Egy szó, mint száz, jó napom volt, megkaptam az ügyet.

Néhány percnyi várakozás után már bent is voltam az étteremben. Tükörképemet látva, meg kellett állapítanom, egészen jól sikerült a hirtelen csinosítás, a piros magassarkú remekül ellensúllyozza a fekete, feszülős nadrágomat és felsőmet. Bőrkabátomat felakasztottam a fogasra és mivel az utolsó utáni pillanatra időzítettem érkezésem, sietve magamra tettem a táblácskát melyen az Isla név állt. Így hívták a lányt, akivel elcseréltem a lábbelimet és megvásároltam a “jegyét”. A jó öreg medvét nyilván nem verhettem így át, hiszen találkoztunk már korábban, ám a saját nevemet nem fogom egy ilyen eseményhez adni. Na meg, hazudhattam volna… Annie vagy Isla? Teljesen mindegy, csak egy név. Egy olyan személynek, aki alig tud valamit a származásáról, nem jelent sokat.
Magamhoz veszem a szimpátia lapot, amelyre majd később felvéshetem, kit lájkolok az itt jelenlévő férfiak közül, majd utána a rendezők összesítik, aztán megkapjuk egymás elérhetőségeit. Izgi! Meg is adtam egy kamu telefonszámot, ami vész esetén hívható. Mivel a férfiak járnak körbe, levágódok az egyik üres asztalhoz egy pohár fehérbor társaságában, hogy itt várjak gyanútlan áldozatomra. A sorsolást, ki kihez kerül elsőnek, egy gép végzi el a hagyományos névhúzás helyett. Nem túl gyakran, de oldalra pillantgatok, tekintetemmel a férfit keresve, álcázva, mintha csupán a kínálatot szeretném lajstrom alá venni. Tulajdonképpen ahhoz képest, hogy szánalmas egy eseménynek gondolom, olyannak ahova csak a totál kétségbeesettek térnek be, egész jó a felhozatal.
A gép végzett, olvassák a neveket, mivel az én asztalom száma a tizenegyes, nem sikerült a medvét kifogni elsőre, de úgy látom hamarosan találkozunk.
Elsőnek egy igazi superman, utánzat ül le velem szembe, jobban mondva az alteregója, Clark Kent, kinek névtábláján precízen kerekített betűkkel a Luke név áll. Nem vagyok grafológus, de írásáról lerí, valamiféle szellemi munkát végez, amihez nagy odafigyelés és szakértelem kell. Talán könyvelő? Na mindegy, tetszenek a szemüveges pasasok, az átlagnál intelligensebbnek tűnnek. Ahogy megszólalt, hangjából erős texasi akcentus hallatszott ki. Végig udvarias volt és érdeklődő. Kicsit sajnáltam, hogy hazudnom kell. Kicsit.
- Áh! Engem nem vonz a számítógépek világa, a számláimat is papír alapon fizetem, de nagyon érdekesen hangzik. - már az etikus hacker foglalkozás, mindig csodáltam azokat, akiknek van agya az ilyenhez. Fél szememet azért Richardon tartom.
Oh, hogy én mivel foglalkozok?
- Fogorvos asszisztens vagyok egy magánklinikán. Nemrég kezdtem. - valószínűleg nem fogja ellenőrizni, de ez lehet magyarázat arra, ha mégis utána kérdez. Beszélgetésünk egész szépen halad, én pedig menet közben rájövök, tulajdonképpen bárki lehetek, úgysem fogom őket többé látni. A csengő élesen megszólal, és rögtön jön is a következő delikvens. Ezúttal óvodai dajka vagyok, aki Michiganből költözött ide néhány hónapja és nagggyooon imádja a gyerekeket. Pont olyan affektáló mézédes hanggal, ahogyan az óvodásokkal beszélnek, némi hajcsavargatással megspékelve. Öt gyereket szeretnék! Igen, jól hallottad, kedves Benjamin, ötöt! Minimum! Vagy amennyit a jó Isten ad! Fiúk - lányok vegyesen! Továbbá hófehér habos hercegnős esküvői ruhát és tudod, Benjamin, nem fogunk erotikában szűkölködni a nászéjszaka után sem. Azt hiszem, tőle nem számíthatok matchre…

Vas. Dec. 18, 2022 2:18 am

Ahogy gyűlik a tömeg az étteremben, egyre inkább érzem, hogy a távozás perce közeledik. A gép által kisorsolt számomat nézegetem, mint egy másnapos a Burger King-ben, akit már a kaja sem érdekel, csak ki akar szabadulni innen végre, de bármennyire is szeretném, jól tudom, hogy ha már bevállaltam, végig kell csinálnom. Ki tudja, lehet Carl megtalálja végre itt az igazit.
-Egyébként, büszke vagyok rád. Más már kihátrált volna, mondván, hogy csak abban fogadtunk eljön, abban nem, hogy itt is marad. - jegyzi meg nekem az emlegetett.
-Ez a gondolat még meg sem fordult a fejemben...
...és őszintén szólva kicsit haragszom is magamra érte. Úgy értem, a felhozatal persze nem rossz, ha valaki a törékeny, kényes cicababákra bukik de...gondolatmenetem megzavarja az oldalamat böködő társam.
-Te...az nem ő?

Három nappal ezelőtt

Mióta csak visszatértem az erdőből, próbálom kideríteni, ki lehetett az a titokzatos rendőrbíró. Korrektnek tűnt, olyannak, aki profin végzi a dolgát, és nem vadászna a fajtámra sportból, ám ennek ellenére, ha új sheriff jött a városba, muszáj tudnom róla. Kizárólag elővigyázatosságból, természetesen...
-Nem sokat tudok róla. Annie a keresztneve, nálam valamivel alacsonyabb, erős, de azért kimondottan nőies alakja van. Igéző kék szemek, selymes barna haj, és porcelán bőr...MI VAN?
Szegény ügyeletes informatikusunk rémülten fordult vissza a laptopjához, hogy inkább a saját dolgával törődjön, mint azzal, mit vélt kihallani a szavaimból. Minden igyekezete ellenére azonban képtelen volt megtalálni azt a nőt. Részint ez nem olyan meglepő, az ő szakmájában fontos az óvatosság, de mégis, a legtöbben azért hagynak nyomokat maguk után. Ő úgy tűnik nem, és már fel is adtam, hogy a nyomára bukkanok...

Bólintok, és oda sem nézve veszem vissza a nyakkendőmet, hogy újra a helyére tegyem, anélkül, hogy levenném a szemem Annie-ről...vagy Isla-ról? Próbálom ezt diszkréten tenni, bár a társam elég feltűnően mutatott rá, mielőtt egy csúnya nézéssel leállítottam, így nem tudom, mennyi értelme van ennek. Észrevett e vagy sem, megfigyelem melyik az ő asztala, és a saját számomra nézek, ami egy pillanattal később megváltozik, hála Carl gyors kezeinek. Egy másodperccel később megindulok az új, jóval közelebbi asztal felé, Carl pedig segítőkészen odanyújtja az én régi számom áldozatának, mondván biztos elejtette.
Koncentrálok, minden erőmmel azon vagyok, hogy a testi változásaim ne legyenek láthatóak, de eléggé éles legyen a hallásom ahhoz, hogy egyetlen szaváról se maradjak le. Fogalmam sincs, mire készülhet itt a nyomozó, de talán így egy lépéssel előtte járhatok. Ez sajnos azzal jár, hogy az előttem ülő, szépséges latin nőre alig figyelek. Bár a szemeim le sem veszem róla, jóformán egyetlen szavát sem hallom, hiába egyre lelkesebb a vidáman csilingelő hangja, és az erre az ütemre táncoló hatalmas karika fülbevaló arca mindkét oldalán. Szegény félreérti a fogorvos megjegyzésre előbukkanó mosolyom, és megdicsér, milyen jó hallgatóság vagyok. Erre már muszáj innom egy kortyot, hogy megleshessem a névtábláját, két perccel a "randi" vége előtt.
-Köszönöm...Jessica. Gyönyörű hangod van, borzasztó szívesen hallgatnám tovább is.
A csengő miatt azonban tovább kell állnom. Már csak egy asztal választ el tőle, hogy ott legyek Annie előtt. Tehát, már csak ez a vörös hajú, fiatal anyuka áll az utamban. Bár anyaságát egyébként próbálja eltitkolni, és nem is csinálja rosszul, ha nem érezném rajta az anyatej jellegzetes illatát, sosem mondanám meg, hogy várja otthon valaki.
-Plasztikai sebész vagyok. Elsősorban arcszerkezet átformálással foglalkozom, de gyakran végzek végtagokon is átalakításokat. Roppant izgalmas...
Ő lehet nem így gondolja. Valamiért az az érzésem, nem fogja meghagyni nekem a számát. Jól működnek az anyai ösztönök, az kétségtelen. Én pedig a következő jelzésnél végre átülhetek ahhoz az asztalhoz, ahová szerettem volna. Nem is késlekedek. Szegény Benjaminnak alig van ideje felállni, mikor én már ott állok mellette. Ez nekem is feltűnik, így próbálok lassítani kicsit, méltóságteljesen leülni, és még a nyakkendőmet is megigazítom.
-Szép cipő...bár a bakancs jobban tetszett, még sárosan is. - Szólalok meg, ahogy Annie előtt találom magam, aztán kérdőn nézek a mellkasán díszelgő Isla feliratra.
-Kitalálom, egy vámpír magányos szívekre vadászik az egyik ilyen rendezvényen?
Szinte csalódott vagyok, amiért most nem érzem egynek sem a szagát, csak tudnám miért.

Pént. Dec. 23, 2022 5:00 pm

Elismerem, ugrattam kicsit, de hogy őszinte legyek, azt gondoltam, egy ilyen férfi, mint Benjamin, aki hithű keresztény, könnyeben felül a rengeteg gyereket akaró ovónéni bájának. Még ha egy kicsit flúgos is a nő. Sebaj! Richard már tűkön ül a mellettünk lévő asztalnál és ha számításaim nem csalnak, amint megszólalt a csengő, tizedmásodperc nem telt el, már itt toporgott. Jó! Nagyon jó! Bár még nem tudom, személyemnek szól-e a nagy érdeklődés vagy inkább az általam betöltött pozíciónak. (Titkon reménykedem, utóbbinak.) Mindenesetre füleim segítségével nyomon kísértem a szomszédos hölgyeménnyel lefolytatott beszélgetések részleteit, legalábbis néhányat, így amikor leül velem szembe, arcomom továbbra is a tőlem ma este folyamán jól megszokott magabiztos mosoly látszódik, mint ahogy testtartásom és hangom nyugodtságot árasztó, csengő dallama is erről tanúskodik.
- Először is, köszönöm! - ami az öltözékem dicséretét illeti. - Másodsorban … hátrább az agarakkal! Most nem dolgozom! - oly könnyedén pereg le ajkaimról a hazugság, mint ahogy folyó sodor tova egy nem létező súlyú ágat. Mindig örülök, ha úgy füllenthetek, hogy közben igazat is szólók, elvégre most tényleg csak beszélgetek, az meg hogy miről, már más tészta.
- Na meg én úgy látom, inkább egy medve vadászik magányos szívekre. De, Ssss! - teszem ajkaim elé mutató ujjamat, mintha tényleg valami hatalmas titkot igyekeznék rábízni. - … Ne mondd el senkinek! - vicces is látni, ahogy vergődik a nők között. Elvesztett egy fogadást, vagy mi? Nem nagyon tudok más indokot felhozni a mentségére. Tudom, ne ítélj elsőre, de az erdőben nem olyannak tűnt, mint aki ilyen helyen szedne fel nőket. Tulajdonképpen… pont nem érdekelt, hol szedi fel a szeretőit. Miután bal kezem ujjbegyei ismét a fehérboros poharam talpán pihennek meg, folytatom. - Sajnálom, hogy nem jött be a plasztikai sebész múlt, pedig ígéretesnek tűnt! Én adtam volna egy esélyt. - nem. De nem a foglalkozás miatt, hanem mert eleve ide sem vetődtem volna, ha ő nincs jelen ezen az estén. A ragyogó, fényárban úszó hotel, a csilivili díszek, kedves, udvarias személyzet és drága borok… nem az én stílusom.
A nevelőszüleimnek volt (és a mai napig is van) pénze jócskán. Olyan házban nőttem fel, amiről sok gyerek csak álmodik, bár mindennapjaim korántsem voltak irigylésre méltóak. Nem volt gyerekkorom, sosem hittem a rózsaszín egyszarvúakban, így amint nagykorúnak számítottam, a saját lábamra álltam és elhagytam a fészket.
Lepukkant motelekhez vagyok szokva. Szűkös, sötét szobákhoz és alkohol áztatta bárpultokhoz. Az az én világom, nem ez. És most, ahogy a csillár pajkos fénye megvilágítja az előttem ülő jóképű (azt hiszem, ezt elismerhetem) férfi vonásait, csak egy valamire tudok gondolni. Nyomokra, melyek elvezethetnek a gyilkoshoz. Egy porszemre a kabátján, egy vérfoltra a makulátlanul fehér ingen vagy akármi másra. Nem kell, hogy apró legyen, ha szabad szemmel jól látható, az is megfelel.
Térdeimet egymáshoz közelítve döntöm oldalra lábaimat, még inkább hangsúlyozva bokámat és a piros magassarkút, ha már ennyire bejött neki.
- Mesélj magadról, Richard! - szemeimet a mellkasán lévő táblára helyezem, mintha csak éppen akkor olvastam volna le a nevét róla, majd vissza övéibe. - Mivel töltöd szívesen mostanában a napjaidat? - lágy mosoly következik, elvégre érdeklődésem ennél valóságosabb nem is lehetne. A céljaim pedig…? Talán még kap egy plusz lehetőséget is tőlem a további beszélgetésre, csak ne a kamu számot hívja. Fejemben viszem tovább a lehetőségeket a mai este kimenetelére. Van amelyik egész kellemesen végződik, mások … elég véresen. Az, hogy kinek a vére kerül a pulcsimra, még kétséges. - Majd belehalok, hogy halljam a történeted! - és tényleg! Ez egy veszélyes szakma, baszki! Viszont sejtelmes mosolyomat ezúttal sem kell hiányolnia.

Kedd Dec. 27, 2022 11:25 am

Sajnos, amire eszembe jut, hogy feltehetően azért mondja, hogy nem dolgozni jött ide, hogy valami reakciót váltson ki belőlem, addigra el is éri a célját. Apró meglepett pislogás, apró, izgatott mosolykezdemény, és persze tényleg hátrébb húzódnak azok az agyarak...képletesen persze.
-A medve elvesztett egy fogadást...de itt csak a mézes teasüteményre vadászik.
Amiről egyébként eddig teljesen meg is feledkeztem. Valami elvonta a figyelmem. Valamiért az az érzésem, hogy ez a nő rám vadászik...és sajnos nem abban az értelemben, amiért ötöst adna minden ismerősöm.
-A fogorvos asszisztens sem volt rossz duma. Nem is tudtam, hogy a louboutin is gyárt protézis eltávolító eszközt.
Újra lepillantok a cipőjére. Továbbra is jobban tetszett bakancsban, így viszont többet látni a lábából. Kétlem, hogy ezzel zavarba hoznám, pedig nem ártana nyerni egy kis időt, amíg kitalálom, hogyan tovább. Ez a nő veszélyes, és bár kétlem, hogy ma bilincsben vinne el, most már biztos vagyok benne, hogy a nyomomban van. Itt is megtalált, pedig csak a keresztnevem tudta. A Richard pedig elég közönséges név...ugye...
Az asztalra könyökölve hajolok kicsit előre. Mély, dörmögő hangom kicsit csendesebbre vált, hogy ne hallja a szomszéd asztalnál senki, miről beszélünk. Nem mintha bárki figyelne ránk.
-A történetem? Nos, felteszem utánam néztél, hisz én is ezt tettem, miután összefutottunk. A klánban én felelek a biztonságért, és általában ez egy roppant könnyű munka. Gyakran a puszta jelenlétem épp elég...elrettentő.
A legártatlanabb mosolyom láthatja, és még a vállaim is megvonom. Nem, fogalmam sincs, miért van a puszta illatom fegyelmező hatással sokakra. Vagy lehet annak az emléke teszi, amikor cselekednem is kellett? Ki tudhatja...
-De, nem árt az sem, ha képben vagyok, szóval az elmúlt napokban próbáltam utána járni, ki ez az új, vagány marshall a városomban. Ha valaki, én ismerek pár besúgót, rólad viszont semmit sem hallottam. Ez....felettébb érdekes.
Rákacsintok, és kicsit felegyenesedve megigazítom a nyakkendőmet. Azokat a mélykék szemeket viszont nem eresztem tekintetemmel. ODafigyelek minden rezdülésére, mintha így próbálnék a gondolataiba látni.
-Képzelheted a meglepetésem, mikor itt bukkantál fel. És nem csak azért, mert ez...legalább annyira nem a te közeged, mint az enyém sem. Ezerszer előbb hittem, hogy egy ketrecharcban bukkansz fel a ringben, mint itt.
Egy pillanatra újra végig mérem a nőt, de csak a szemeimmel, és gyorsan vissza is találok a tekintetére.
-Habár...el kell ismernem, ügyesen beleolvadsz a környezetbe. Szinte már bánom, hogy kamu számot adtam meg a recepción.
Újra eltéved a tekintetem. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy tényleg egyedül van itt. Nincs itt egy társa sem. Az viszont, hogy ez mit jelent...na abban még nem vagyok biztos.
-Tehát...kielégítő volt a történetem, vagy szeretnéd hallani tovább is?

Szer. Jan. 04, 2023 3:39 pm

Még hogy mézes teasütemény! Az is van itt? Erősen megjátszott kíváncsisággal járatom körbe tekintetem az említett édesség után kutatva, de végül ott állapodok meg, ahol korábban is: szemei tükröződő felületében. Hiszi a piszi! A kárhozottak királynője bizonyára csepegtet neki néha az édes nedűjéből.
A cipőre tett megjegyzése megmosolyogtat, mert habár nem rendelkezem olyan kifinomult ízléssel, mint a hölgy, akitől ezt vásároltam, a márkáról már hallottam és még mindig nő vagyok. Ez viszont nem az az árkategória, amit meg tudnék fizetni, fölösleges is. Hova venném fel? A mocsaras lápvidékre kár lenne elpazarolni.
- Ne izgulj fel rá nagyon, Louboutin papa többe kerül annál, mint amennyit én szántam erre. Valószínűleg olcsó hamisítvány. - és a hangsúly az olcsón van, különben nem kaptam volna meg ilyen könnyedén száz dollárért. De ha bejön neki a piros szín és a meztelen boka, legyen! Hány éves lehet? Kilencven? Nem számít, a játék kedvéért jobban oldalra döntöm térdeimet, hogy ha igény lenne rá, végig nézhessen lábaim alakján és fenekem vonalán. Mindent a szemnek, semmit a kéznek! Vagy hogy mondják… Ha jól játszom ki a lapjaimat, talán még előnybe is kerülhetek, mert fogalmam sincs, mire készül. Készül-e egyáltalán valamire? De túl nagy véletlen lenne, ha egy másik, városba tévedt grizzly lenne az elkövető. Ő itt a leghíresebb, vagy hirhedtebb, evidens volt hát, hozzá jövök elsőként. Az ügy részleteit még nem hozták nyilvánosságra, így oka sem lenne menekülni. Ha csak nem sejt valamit. Igen, még mindig feltételezem, köze van a dologhoz.
Orrom alatt mosolygok, miként arról ejt szót, utánam nézett. Micsoda megtiszteltetés! Az pedig külön öröm, hogy nem talált semmit; állítása szerint. A lakásomat is álnéven bérlem, nem hiányoznak a váratlan látogatók. Tulajdonképpen úgy ámblokk a látogatók sem.
- Hmmm… - elismerően hümmögök, ahogy megkapom a vagány marshall jelzőt. Tisztázatlan számomra, miként képes bókba csomagolni egy negatívnak szánt (?) kritikát, de egész jól csinálja.
- Miért gondolod azt rólam, ez nem az én közegem? - íme a millió dolláros kérdés. Kémnek nem lennék nagyszerű, de azért nem tartom magam olyannak, aki szemmel láthatóan kilóg egy ilyen közegből. Vannak nekem csinos ruháim is, néha még fel is veszem. - Tán nem fogom eléggé lent a borospoharat? - az illem szerint alul kell tartani, vagy a talpát. Kinyújthatom a kisujjamat is, ha szeretné, ámbár úgy rémlik, ez a felsőbb osztályt is sújtó szifilisz miatt alakult így, ami az izületekre is rámászott.
- Kamu számot? - ismétlem meg tettetett csodálkozással szavait. - Ilyen sok hívást vársz? Van önbizalmad! - hogy elfojtsam mosolyom, belekortyolok az előttem leledző fehérborba. - Vagy esetleg arra gondolsz, én hívogatnálak éjnek évadján? - lehet, hogy meglepné, de nem vagyok rászorulva. Senkire. Szerzek magamnak olyat, aki kielégíti a vágyaimat, ha ingerem lenne rá. Egyébként meg nem fáradnék azzal, kikeressem a telefonkönyvből az elérhetőségét, most is megtaláltam, később is menne.
-Kielégíteni? Oh… ennél azért több kell ehhez, Drágám! - kezd kényelmetlen lenni ez a féloldalt ülés, így hajlandó vagyok feláldozni fenekem látványát és visszahelyezkedni normál pozícióba, míg folytatom. - Hadd találjam ki! A telefonszámod a 69-es számmal kezdődik. Vagy azzal ér véget? - bárhogy is legyen, nekem megfelel. Ha nem árulja el, az sem izgat különösképp.
-Kérlek, folytasd! Hogy tetszik a kertvárosi levegő? Szívesen költöznél oda később. Mondjuk néhány gyerekkel? Vagy inkább menekülnél a Lila Akác köz mindent látó szemei elől? - nem egyszerűen meggyilkoltak egy házaspárt, de két kisgyerek el is tűnt a néhány évvel ezelőtt épült lakóparkból. Egy négy éves fiú és egy nyolc hónapos kislány. Dobolok néhányat ujjaimmal az asztalon, de nem szeretném, ha túlságosan kiérződne türelmetlenségem, így visszafogva magam újra a borospohárra helyezem kezem.

Hétf. Jan. 09, 2023 9:52 pm

Izmainak egyetlen rezdülése sem kerüli el a figyelmem. Követem tekintetét, és próbálom kitalálni, mit kereshet valójában, amíg úgy tesz, mintha a süteményt keresné. Aztán, újabb féloldalas mosolyra húzódik a szám, és kicsit ki is villan fehér fogsorom a válaszára, mielőtt az asztal felett közelebb hajolva osztok meg vele egy titkot.
-Bevallom, az az egyetlen cipőmárka amit név szerint ismerek. Magassarkúból legalábbis. És ezt is csak azért, mert a patkánylányok mindig azon röhögnek, hogy a sorozatokban abban mennek barlangászni a színésznőcskék.
A közös mozi esteknek megvannak az előnyei. Sajnos, ha az ember szeret odafigyelni a filmre, akkor azonban ez pont nem az ő társasága. Még a sorozat címére sem emlékszem, amiben ezt látta, de a csajok gúnyos kacagása az megmaradt. A mai események jobban lekötnek, bár bevallom, azt, hogy hol tartotta a poharat, eddig nem figyeltem, Lepillantok azokra a karcsú ujjakra, és megrázom a fejem.
-Két válaszom is van erre, és egyiknek sincs köze a pohár etiketthez. Amikor bejöttem ide, az első dolgom az volt, hogy megkeressem, hol találom a sütiket, és az italokat. Valójában persze nem erre voltam kíváncsi. Felmértem a terepet, ezért pontosan tudom, hány kijárat van, hány kamera, hány őr, és persze, kik azok, akikre még érdemes odafigyelni, a biztonság kedvéért. És szerintem, te is pontosan tudod ezeket, hisz ösztönösen ellenőrzöd, ha belépsz valahova.
Beszéd közben apró biccentésekkel jelzek némelyik kamera, őr, vagy épp kijárat felé, megmutatva őket neki is, hogy tudja, nem a levegőbe beszélek. Kamera persze nincs sok, és lehet számára a biztonsági üvegből készült, panorámás ablak nem feltétlen jelent kijáratot, nekem azonban igen. Az egyik hölgy pedig, aki felé csak a szemem rebbent valamiért bűzlik a vámpírok szagától, feltehetően egy vérszajha lehet.
-A másik ok pedig, hogy az egész társaságból, egyedül te keltetted fel az érdeklődésem.
Aztán visszadőlök a székre, és végre én is kézhez kapok egy pohár bort, amit előbb óvatosan megszagolok, és csak jóval utána kortyolok bele. Egy lezser vállvonást csak kap a kérdésre, hogy mennyire érzem magam magabiztosnak. Mondtam már, hogy nem számokat gyűjteni jöttem ide, de azért kap egy bátorító mosolyt is még utána. Ha akar, hívjon csak éjnek évadján. A magabiztos, sőt kissé talán arrogáns vigyorom addig tart, amíg a bort félre nyelem, és picit köhögnöm kell. Pislogok párat, mielőtt rendeződne a légzésem, és csak nagyon halkan kérdezek vissza.
-Hogy a fenébe találtad ki? Egyébként a vége 69 igen.
Bármennyire is imádom ezt a társalgást, képtelen vagyok nem észre venni a sötét felhőket, melyek végig vonulnak tiszta kék eget igéző szemein. Nem tudom, mire gondolhat, de valami zavarja. És többek közt, ezért kétlem, hogy szórakozásból van itt.
-Momentán barátnőm sincs, nem hogy bocsaim, de ha lennének is, nem tudom elképzelni magam abban a környezetben. A mostani életvitelem meg nem igazán családbarát. Tudod mennyire kaotikus egy...sebész élete. Vagy épp egy fogászati asszisztenssé.
Meghallom a csengőt. Két oldalamon felállnak a férfiak, csak én maradok mozdulatlan. Máris letelt volna a 8 perc? Lehetetlen. Egy pillantás, csak ennyire méltatom a felénk tartó pasast, ki szó nélkül kikerüli a székem, és a következő nőhöz ül le inkább.
-Most egy szavadba kerül, és a szervezők kidobnak... - Mondom, kihívó mosollyal.

Vas. Jan. 15, 2023 6:53 pm

Felém hajol, én is mozdulok irányába, figyelmemet teljes mértékben neki szentelve, elvégre így illik, ha egy randevún van az ember lánya. Érdeklődést mutatok felé, mintha ez több lenne holmi ócska villámrandinál. Mintha egy elegáns étteremben ülnénk, csak mi ketten. Ő és én. Megszüntetve magunk körül a külvilágot, drága pezsgőt kortyolgatnánk és az élet nagy kérdéseiről cseverésznénk.
Sajnálatos módon nem erről van szó. Nem-nem. Itt patkánylányokról és hétköznapok során adásba kerülő filmekről és sorozatokról. Nagy gazfickó ez a Richard, ha így próbál féltékennyé tenni! Sajnos nem is működik. No, de nem gondolnám, erről van szó. Csevegni viszont én is tudok.
- Oh! - formázom számat szépen meglepettre, majd mosolyodom el. - Igazuk van, a magassarkú nem túrázáshoz való, kitörhet benne az ember bokája, az fájó tud lenni. Egyszer gyerekkoromban kötélmászás során túl magasról akartam leugrani és a bal lábfejem bánta. - nem tudom, az ő sztorija igaz-e, de az enyém az. Rém kellemetlen élmény volt, hogy így mondjam, természetesen azóta sikerült már feldolgoznom és nem tartok attól, magas helyekről vessem le magam, de… jobban kell vigyáznom a bal lábamra.
Valóban, ellenőriztem a kamerákat, a mi asztalunkat nem is veszi olyan alaposan, hogy akár a beszélgetésünket le lehessen olvasni a szánkról, többek között ezért is foglaltam helyet itt. Elismerően pillantok rá és reakcióm ezúttal teljesen őszinte. Az igazat megvallva, kezd imponálni a figyelme és az esze, amit korábban nem néztem volna ki belőle. Nem hazudtolja meg magát, az már szent! De sajnos a bókot, ami már nyelvem hegyén csücsül - mégpedig: Aikko büszke lehet rá, hogy sikerült kiválasztania a legmegfelelőbb személyzetet a védelemre; komolyan, mint valami elit testőr! -, nem fogom tudtára adni. Még a végén elbízza magát! Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy milyen jó marshall lehetne, csupán a faji hovatartozása nem megfelelő, minden más stimmel. Francba! Pedig a toborzásért kérhetném a jussomat!
-Na és mennyire keltettem fel az érdeklődésed? - kérdezem félrebiccentett fejjel. Jól szórakozva rajta emelkednek meg szemöldökeim, ahogy a borba szagol. Nem tettem bele semmit, esküszöm! Még mielőtt válaszolna, folytatom. - Eléggé ahhoz, hogy ha jól alakul az este, máshol folytassuk? - szívesen meghívnám egy hotelszobába, de az sincs ellenemre, ha ő visz fel magához, bár az ismeretlen terepek nem a kedvenceim. Főleg ha az a patkányok bázisán van. Szándékom oka nem feltétlenül az, amit sejtetek hangsúlyommal, de erőszakot alkalmazni nem terveztem rajta. Nem olyat, amivel maradandó károkat okozhatok. Amióta meghozták ezeket az új törvényeket, nem szeretik, ha ártatlan vérállatokat kínzunk. Na meg a férfi egy kibaszott medve! Isten ments, hogy átváltozzon!
Ha nem tudnám, hogy nem, még a végén azt hinném, zavarba hoztam ezzel a telefonszámos benyögésemmel. Tudnék én máshogy is nyögni, de azért többet kéne dolgoznia! Figyelmem elkalandozik asztallap fölötti testtájain, egészen vissza szemébe. Hiába! A mai világban meg kell becsülni, ha valaki szemébe nézhetek büntetlenül, ő pedig tudtommal még nem képes megbűvölni. Habár kétségkívül van benne valami, - még nem tudom, hogy mi -, ami kedvemre való. Talán a szavaiból áradó magabiztosság, talán az, veszélyes lehet rám nézve, esetleg a legutóbbi köhintése, mely az átlagemberekre jellemző, ha incselkednek velük.
- Minden jó, ha a vége jó, nem igaz? - mosolygok rá kedélyesen, nem is próbálva titkolni, mi jár a fejemben. Igen, erről a számról egyáltalán nem az ő hívóazonosítója jut eszembe, sokkal inkább egy könyv, ami részletesen elmagyarázza miként lehet szeretni egymást. - Választhatsz más pozitúrát… számot is ha szeretnél. - teszem hozzá, de még mielőtt az asztal alatt egymásra helyezném lábaimat, kínosan ügyelek rá, “véletlenül” lábfejemmel súroljam nadrágjának és ezzel egyidejűleg vádlijának oldalát is.
Élvezem a beszélgetésünket, de muszáj foglalkoznom a munkámmal is, ami ide hozott és szerencsétlenségemre az nem olyan vidám, mint ez a nyolc perces találka. Felteszem hát a nagy kérdést, amire válaszol is. Meglehetősen őszintének tűnik. Elgondolkodva fürkészem arcát, hátha le tudok olvasni plusz információkat róla, de leginkább azt látom, értetlenül áll hozzá a kérdéseimhez. Ezek szerint nem ő lesz az én emberem. Gyomrom gyűszűnyire szükül, ahogy érzékelem az idő múlását és ezzel egyszerre megszólal a csengő is. Egyelőre nem válaszolok, meredten bámulom, miközben szám belsejét rágcsálom.
-Nem akarlak bemószerolni, Richard! - jelentem ki végül, mint akinek végre sikerült meghoznia a döntését. Egy pillanatra figyelem a mögötte elhaladót, kerüljenek csak ki minket, ameddig nem reklamál hangosan, nem érdekel. - Viszont szívesen beszélgetnék még veled. A legutóbb az erdőben találkoztunk. Összefutottál esetleg más medvékkel is? - kedves hangnemre váltok, ahogy egyre inkább tudatosul bennem, szükségem van a segítségére. Az alakváltók összetartó faj, nem szívesen adják ki puszira a társaikat.
Megvárom a válaszát, de bármit is mondjon, közelebb hajolok az asztalhoz, bizalmasan, ahogy ő tette nem is olyan régen. Néhány másodpercig alsó ajkamba harapok habozásom jeléül, de végül folytatom.
- Még nem publikus, de… elraboltak két gyereket és a helyszíni nyomok alapján az elkövető egy vérmedve, így hálás lennék, ha a segítségemre lennél. - előbb-utóbb úgy is megtudta volna, amilyen pletykás társaságban van, talán még hallott is valamit.

Kedd Jan. 17, 2023 6:54 pm

Halkan hümmögök a történetre, és le is pillantok a bokájára, mintha szakértő szemmel tudnám megvizsgálni a sérült részt...vagy akár ha lenne is bármi értelme ennyi idő távlatában. De a látványért megéri, ismét.
-Szép...egy valódi történet, kezdesz belejönni ebbe a randizás dologba. ÉS mond, miért ugrottál le túl magasról?
Tényleg kíváncsi vagyok. Lehet csak rosszul mérte fel a helyzetet. Lehet csak megcsúszott. Lehet ki akarta próbálni mit bír...a tinik néha csinálnak ilyet. Minden esetre, tényleg érdekel, már ha válaszol egyáltalán.
Újra kortyolni próbálok a borból, és megint kis híján félrenyelem, amikor kérdez. Na nem azt, hogy mennyire keltettem fel azt érdeklődését. Erre még gond nélkül tudok villantani egy sejtelmes mosolyt. De aztán folytatja, én pedig leteszem inkább azt a nyomorult poharat, és megköszörülöm a torkom. Megtanultam a leckét, ennek a nőnek a társaságában jobb nem fogyasztani semmit.
-úgy látom sportot űzöl abból, hogy próbálsz zavarba hozni...de egyébként a válasz igen.
Nem vagyok benne egészen biztos, mennyire járatja velem a bolondját, vagy éppen próbál összezavarni, hogy így lankadjon a figyelmem...ha más nem is...szóval, hogy azt érje el, könnyebben válaszoljak neki, és ne figyeljek fel a csapdákra. Én viszont nem adom fel könnyen. Nem futamodok meg, belemegyek a játékba. Leginkább, mert piszkosul élvezem!
-Veled...szerintem inkább azzal kezdenék, hogy szorosan a falhoz nyomva motoználak meg jó alaposan...csak a biztonság kedvéért...természetesen.
Egy pillanatig úgy teszek, mint aki észre sem vette az apró érintést a lábamnál, de aztán megnézem, takar e minket a terítő, és aztán megmozdítom a sajátom, és úgy simul hozzá, mintha már most bokára erősíthető kis fegyvertasakot keresnék a magassarkú fölé rejtve. Természetesen ráérősen, nem akarom, hogy véget érjen ez a játék.
De persze, eljön az a pillanat is, amikor kiderül végre, miért van itt valójában. Elhúzom picit a számat, és aprót sóhajok.
-Tehát tényleg nem randizni vagy itt...és ezek szerint, az elkövető egy Grizzly...de, ugyanakkor már nem hiszed, hogy ez a Grizzly.
Újra közelebb hajolok az asztal felett, azt a látszatot keltve, hogy mi most aztán épp bájolgunk egy borzasztóan jól sikerült villámrandi okán. Még az asztal felett átnyúlva meg is érintem finoman a kezét, és mutató ujjammal végig simítok az alkarján. Mindent a látszatért, nem igaz? attól, hogy ő ezek szerint szolgálatban van, én nem.
-Nem, nem találkoztam mással, az a lány pedig azóta már más államban van. Szegényre nagyon a frászt hoztam. Mással pedig nem...tudod...nem olyan gyakoriak a medvék itt.
Kedvesen mosolygok rá, és megvonom a vállaim. Aztán viszont még jobban beavat, és hirtelen megkeményednek a vonásaim, de még a karját is elengedem. Nem húzódom vissza, viszont még a korábbinál is halkabban szólok:
-Rajtam kívül 3 medvéről tudok a városban. 4 másik pedig a vonzáskörzetben. Mindegyiknek tudom a címét. Ha pedig akad egy új medve a városban, ők biztosan tudnak róla.
Felkelek az asztaltól, vetek egy pillantást Carl-ra, majd vissza Annie-re.
-Szóval, mehetünk?

Szer. Jan. 18, 2023 6:48 pm

Ez a kis játék, ami jelenleg közöttünk megy percről perce jobban felkelti érdeklődésem. Ha nem ismerném magam, talán még az is megfordulna a fejemben, kezdem megkedvelni őt. A nézése, ahogy történetem hallatán rápillant bokámra több, mint egy kedves bók. Annak veszem. Mindenképp!
Randizni viszont nem szoktam, se időm, se energiám rá. Most komolyan? Kinek hiányzik, hogy idegenekre próbál jó benyomást tenni, néhány élénkítő éjszakáért, amire a maximum adott értékelés a “megfelelt”. Korábban is ez volt a véleményem. Én tudom, mit akarok és azt is, mit nem. Miért raboljuk hát egymás idejét az egymással való játszadozással. Máshogy is lehet ezt csinálni, mint itt és most a medvével. Sokkal szórakoztatóbb, mint az épületben lévők többsége.
- Hogy miért? - nézek rá meglepetten. - Hát nem egyértelmű? Így gyorsabban célba értem. - még ha ki is tört a bokám. - Szeretem a gyors dolgokat. A lényeglátást, a sportkocsikat és perverz férfiakat. - mire a felsorolás végéhez érek, ismét könnyed mosoly terül el arcomon, bár nem kérdezett rá, mik a kedvenc dolgaim, de ha már itt tartunk, miért ne? Miért ne oszthatnék meg vele néhány apró - ám jelentéktelen - személyes információt? Úgy könnyebb elnyerni a bizalmát.
Újfent meglep szavaival, amikor elmondja nekem, hajlandó lenne velem jönni - vagyis belesétálni a csapdámba -, ha úgy alakul az este. Az igazat megvallva, azt gondoltam visszavonulót fog fújni, legalábbis úgy tesz. De nem, ő nem! Felettébb érdekes… Nem válaszolok, csak bólintok - némi elismeréssel -, és finoman intek kitárt tenyeremmel, jelezve, legyen hát, ha úgy alakul az este, még ez is beleférhet.
Játékos nevetést hallatok - részben, hogy leplezzem, hangyányit sikerült zavarba hoznia-, miként részletezni kezdi, miként szeretne elbánni velem, vagyis felmérni a terepet… Kétség sem fér hozzá, ez a pasas pontról pontra képes lenne végig járatni ujjait testem minden egyes zegén-zugán, ha arról lenne szó. Már csak az a kérdés, milyen fürgén táncolnának azok az ujjak.
-Értékelném a gesztust! Szeretem az alapos férfiakat, akik minden egyes rejtett helyet képesek alaposan átvizsgálni. - értse csak ahogy akarja, ezúttal rábízom, de nem vagyok hajlandó levenni róla a tekintetem beszéd közben. Sem szemeiről, sem ajkairól.
Ahogy ő is hozzáér lábaimhoz, óhatatlanul ugrik szemöldököm a magasba. Egy másodperc, nem több. És körülbelül háromig hagyom, hogy simogasson, aztán egy rosszalló nyögéssel kísérve lököm el magamtól az asztal alatt. Nekem lehet, neki nem. Azt hittem ez egyértelmű!
Nem szívesen hozom fel a nyomozati témát, de úgy érzem, nincs jobb lehetőségem, mint nyílt lapokkal játszani, elvégre az hamar kiderült, nem ő az elkövető, viszont lehetnek ismerősei, akik segítségemre lehetnek.
Kelletlenül húzom oldalra számat, majd aprót bólintok, jelezve, teljesen jól látja a helyzetet. Nem szívesen kérem a segítségét, de … ez van.
-Milyen lány…? - húzom össze szemeimet értetlenül, de meg sem várva a választ folytatom. - Mindegy is… - vagy lehet, a farkasra gondol? Tudja fene!
Ízlelgetem szavaiban rejlő lehetőségeket és ezek végkimenetelét, de csakugyan arra jutok, érdemesebb lenne vele tartanom, mint sem egyedül kezdjek ámokfutásba.
-Rendben, menjünk! De remélem, vacsoráztak már! - felállok, de még mielőtt elindulnék kifelé, abba az irányba nézek, melybe ő is az imént, hogy alaposan szemrevételezzem a társát. Később még jól jöhet.
- Ezek az ismerőseid… megbízhatóak? - végül ha ő is, úgy én is elindulok kifelé az épületből. Gyanítom majd a még randizó patkány bajtársa rendezi a számlát.

Pént. Jan. 20, 2023 3:02 am

Az nem kifejezés, hogy felkeltette az érdeklődésem. Túlságosan is. Ahogy beszél hozzám, szeme kékjei egy pillanatra barnára váltanak, had lássa ő is, hogy többet látok, amikor ránézek, mint egy egyszerű ember. Sejtem, hogy csak játszik velem de...teste olyan jelzéseket is küld felém, melyek szerint minden azért nem csak játék itt.
-A sportmotorok is bejönnek? - kérdem aztán egy rövid hatásszünet végén. Nem, nem fújok visszavonulót. És csak részben azért, mert látom, hogy pontosan ezt várja tőlem. Talán elég nagy részben, de a helyzet az, hogy minden pimaszságával együtt rettentően tetszik ez a nőstény, és kicsit sajnálom, hogy szinte biztos vagyok benne, ő fog végül visszavonulót fújni. De addig elszórakozhatunk, nem igaz?
Nos, az a pillanat egyenlőre várat magára. Értékelné a gesztust. Ezúttal annyira már nem taglóz le a válasza, bár kétségtelenül meglepő. De ha nem ellenkezik, újra végig simítok a karján, fel a csuklójáig, ahol köröket kezdek leírni selymes, hófehér bőrén.
-Lehet el kéne gondolkodnod egy karkötőn. Egy fantasy könyvben a főhősnő ezüst tűket rejtett abba, hogy azzal szúrja ki az alakváltók szemét, ha túl közel jönnek.

Kicsit vigasztal, hogy számára is kellemetlen a nyomozással foglalkozni. Megértem, hogy abba kellett hagyni a játékot, és visszatérni a való világba, hisz ezért jött ide. Mégis, az, hogy neki sincs ínyére csak jelent valamit.
-A medve, aki ránk támadt... bár megértem, hogy bundában nem tűnt fel, hogy nőstény.
Többek közt ezért tudtam megtörni a vámpír uralmát felette. Nos, ezért, meg mert egy fiatal fruska volt, aki rossz emberben bízott. Remélem haza talált.
-Miért...én megbízható vagyok? - Kérdezek vissza, és kifelé haladva letépem magamról a névtáblát, és az egyik szervező ölébe dobom. Senki sem mer az utamba állni. Gondolom, mert nagyjából egy elszabadult vagonra emlékeztetem őket. Egyedül Carl tiltakozik a nézésével, de aztán vet egy pillantást Annie-re, és megforgatja a szemeit, majd vállat von, és visszafordul Jessica-hoz. Remélem nélkülem is szerencséje lesz.
Csak odakint lassítok egy kicsit, és a vállam felett a nőre pillantok.
-Van kocsid, vagy ilyesmi? Mi ide Taxival jöttünk...
Amíg ő erről gondoskodik, én felhívom a legközelebb eső ismerősöm. Davis a jegesmedve itt dolgozik egy közeli ajándékboltban. Egyértelműen nem ő az emberünk, és mivel elmúlt 80 éves, a légynek sem tudna ártani. Azért biztos ami biztos, felhívom, hogy tudja, jövünk.
-Ó...egyébként vacsoráztál már? Ó...csak úgy megkérdeztem, nem érdekes.
Ezután megmutatom az utat a kis ajándékbolthoz, ahol az ősz hajú, de még mindig meglepően jó kondiban lévő bácsika vár ránk. Barátságosnak tűnik, legalábbis a nyomozóval. Tőlem azért megtartja a távolságot. De, szívesen válaszol, bármilyen kérdésre.

Csüt. Jan. 26, 2023 4:23 pm

Alig láthatóan, rezzenésszerűen húzódnak össze szemeim, nem értve, hogy van mersze rákérdezni a sportmotorokra. Miért nem tud egyszerűen csak zavarba jönni, mint a többi pasas? Mert alakváltó ide vagy oda, ő is férfi. Hosszan pislogva mérem végig újfent asztallap feletti testtájait, mielőtt válaszolnék.
-Nincs velük bajom. - ennyit kap. Nem olyan határozott már a kijelentés, talán hangomból ki is érződhet, meglepett a visszakérdezésével és látványosan nem is fújok visszavonulót… nos én úgy fogalmaznék, megengedem magamnak a látszatot, nincs már ínyemre a játék. Továbbra is tetszene, ha én állnék nyerésre, de így… nem túl izgalmas. - Netalán birtokolsz egyet? - jobban illene hozzá, mint egy négykerekű. Apropó… típusa? Rendszáma?
Keze újfent lágyan simít az enyémre, és habár azt gondoltam, korábban egyértelművé tettem, nem szeretem, ha az engedélyem nélkül érnek hozzám - nem, ő korántsem kapta ezt még meg -, ezek szerint nem voltam világos. Reakcióimban nem mutatkozik meg, de méreg költözik ereimbe, mely arra késztet(ne ha hagynám), álljak fel és folytassam egyedül utamat, mint ahogy azt egyébként is tenném. Nélküle. Mozdulatlanul várom a végkifejletet, lepillantva egymáson végig sikló bőrfelületeinkre, majd vissza kékjeibe. Egész sok mindent megtudtam róla ebből az egy mondatból: pofátlan; egyáltalán nem tart tőlem - lenne miért? -, hisz pont ő ad ötletet újabb fegyvertípusok viseléséhez, amellyel ha úgy kívánom csinos kis sebet égethetnék rá; és ami a legmeglepőbb… szokott olvasni. Ráadásul fantasy könyveket. Első ránézésre sem tűnt butának, de most valahogy nagyot nőtt a szememben.
-Mint ahogy te is? - reflektálok továbbra is hűvösen utolsó szavaira, miközben hátradőlve húzom el kezemet tőle. - De az ötlet maga nem rossz! - bal kezem mutatóujját egy pillanatra állam elé emelem. - Megfontolandó! Szívesen kísérletezném ki rajtad a részleteket, ha erre izgulsz. - szemtelen jókedv férkőzik újra szívembe, egyrész Richard további - valós vagy vélt - perverziója kapcsán, másrészt korábban is imádtam ugratni a nálam nagyobbakat. Egészen addig, amíg véletlenül rosszul nem sül el a dolog, de ő valahogy másnak tűnik. Korántsem olyan vérszegény, bugyuta mint a néhány utcán kóborló egyed, akiket még a kamerák is felveszik. Izgalmas lenne rá vadászni!
Figyelmemet neki szentelve hallgatom gondolatait, ezúttal cseppnyi gúny vagy ellenszenv sem mutatkozik arcvonásaimon. Tulajdonképpen hálás vagyok neki, amiért segít, de… ez a kölcsönkenyér majd csak később jár vissza. Viszont a gondolat, hogy tartozzak neki… egyszerre izgató és gyomorszorító.
-Nem vizslattam túlságosan, mással voltam elfoglalva, ha még emlékszel. - nem szoktam a múltban történt eseteken rágódni, hacsak nem tanulási szándékkal, vagy a gyerekkoromról, de… nem ez utóbbiról sem igazán. A bosszú szüleim haláláért továbbra is mozgat, annak ellenére az utóbbi hetekben nem volt energiám a magánnyomozásaimhoz.
Gondolatban meg is róvom magam, amiért jelenleg is egy vérmedve társaságában vagyok megtalálható, ahelyett hogy inkább egy cellában kuksolna. Minimum. És az, hogy megbízható-e…?
- Még nem döntöttem el. - vetem oda könnyedén. - De az már jó jel, hogy nem használtál fogpiszkálónak legutóbb. - pedig megtehette volna! Jó darabig nem is kerestek volna, így olyan messze tehette volna át székhelyét, ahova nem szégyelli. Baromi ostoba és előítéletes tudok lenni, de azzal tisztában vagyok, különösebb megerőltetés nélkül tekerhetné ki a nyakam, ha úgy kívánja.
Szorosan mögötte haladok, fél lépésnyivel lemaradva, tetszik a határozott vonulása. Én magam megtartom a névtáblát. Cuki és tetszenek rajta a szívecskés minták. Enyves kezű Annie.
-Az a piros Chevy. - fejemmel az autó irányába bökök, ami bár jónéhány lépésnyire ácsorog magányosan egy oszlop árnyékában, tűzpiros színe így is eléggé figyelemfelkeltő. Szerettem ezt az autót, vannak hibái és hiányosságai, de ameddig elgurul alattam, én is kitartok mellette. Nem rég volt szervizben, szóval jelenleg kora ellenére kiváló állapotban van. Mindössze hét évvel idősebb nálam, de az iramot még mindig bírja.
A vacsorát érintő kérdésére jóízűen felkacagok.
- Kérlek! Ahogy magamat ismerem, éjféltájt bekapok néhány szem szőlőt és irány az ágy. - banánt. Banánt akartam mondani, de azt félreértette volna.
Beszállok hát az autómba és hagyom, hogy ő is beüljön mellém akár az anyósülésre, akár hátra - bár hercegnőket ritkán szállítok, így jobban örülnék, ha mellém ülne. Arra megyek amerre mondja, az utcákat ismerem már, így nem szükséges a GPS, na meg nincs kétségem afelől, a férfi merne szólni, ha rossz felé fordítanám a kormányt.

Ahogy az illem kívánja, udvariasan bemutatkozok Richard ismerősének és attól függően említem marshall vagyok-e, hogy az autóban miről egyeztettünk a vérmedvével. A diszkréció szó bír még jelentéssel számomra. Ha pozícióm miatt nem kívánja, hogy tudjanak rólam, úgy csak egy barát vagyok, aki nagyon aggódik az eltűnt gyermekekért.
- …szóval ha tud bármit… akármit ami segíthet a megtalálásukban. Akár csak pletykát, szóbeszédet, nagyon jól jönne és hálás lennék érte. - ezúttal tényleg. Bár a szívességeknek is vannak határaik, de itt most gyerekekről van szó. Árvákról, akiknek meghaltak a szüleik. Önkéntelenül is vonom a párhuzamot az én esetem és köztük és… talán jobb lenne leadni az ügyet. Talán.

Vas. Feb. 05, 2023 1:44 am

Szemeim összehúzódnak, mintha csak az ő borostásabb, marconább tükörképe lennék, de mosolyom rendíthetetlen. Úgy tűnik legalább egy kicsit sikerült kizökkentenem őt. Mivel érzem a vívódást benne érintéseim nyomán, megtatom magamnak azt a gondolatot, mennyire szívesen képzelem el azt, ahogy mögém ül, és engem átkarolva kapaszkodik belém szorosan, lehelete pedig az erős szembeszél ellenére is jól érezhetően csiklandozza a nyakam.
-Nos igen, bár kétlem, hogy megengedhetsz magadnak annyi ezüstöt, ami elég lenne az én elintézésemre.
Picit újra kiesek a ritmusból. Már megint az a téma, mire izgulok, ráadásul ismét nem sikerült titkolnom a reakcióm erre a megnyilvánulásra. Pedig azt hittem ennyi év után a patkánykirálynő szolgálatában már semmilyen pikánssággal sem lehet zavarba hozni, ez a nőstény mégis újra és újra eléri, hogy apró pír költözzön az arcomra. De csak egy pillanatra, ahogy összeszedem magam, újra kihívón nézek szemeibe.
-Mond a helyet, és az időt, és állom elébe.
Még a fogaim is megvillantom neki, mint aki nem retten vissza semmitől. Bár igaz ami igaz, boldogabb lennék, ha nem csillanna rám az az ezüst kereszt. Azt leszámítva viszont minden jól áll neki. Oly kár, hogy nem foglalkozhatunk tovább ezzel már...
-Ha emlékszel, ellopták a vacsorám, szóval nem volt mit kipiszkálni... - Jegyzem meg picit morogva, és elszántan haladok mellette az autóhoz, melyet meglátva csak bólintok. Veterán autó, mindenféle felesleges sallang és elektronika nélkül. Ránézésre egy ilyen hazai járgány többet fogyaszt, mint egy lángszóró, de cserébe ez elindul bármikor, főleg ha ilyen jó állapotban tartják. És ami a legfontosabb, tiszta. Nem érzek semmilyen kellemetlen szagot odabent, ahogy helyet foglalok az anyósülésen a nő mellett. Nem szeretek hátul ülni...de ami még fontosabb, a legtöbb fegyveres képzésben részesült embert irritálja, ha valaki a háta mögött van, főleg egy ilyen összezárt helyen.
-Hmmm...szóval reggelire ebédet vacsorázol? Úgy rohadt könnyű ilyen vékonynak maradni.
Út közben elmondok mindent az öregről. Tényleg ártalmatlan, ami pedig engem illet, a legkevésbé sem érdekel, ki tudja, hogy egy marshall társaságában vagyok.
Legnagyobb meglepetésemre, Davis elképesztően készséges, sokkal készségesebb, mint velem, vagy a klánommal valaha. Bár, ahogy Annie-re néz, ez talán nem meglepő.
Megtudjuk tőle, hogy bár új medvékről nem hallott, érezte a csontjaiban egy medvehívó vámpír jelenlétét a városban, a szóbeszéd szerint pedig legalább kettő is utazott ide, nem is olyan régen. Két vámpír, medve hívó állattal. És, sajnos pontosan tudjuk, hogy ebből legalább egy tényleg volt a város vonzáskörzetében. Vagy, talán van is...bár felteszem, nem az élők sorában.
-A "gyanúsítottad" felteszem nem áll már szóba senkivel, igaz? - Kérdem tőle, miután elhagytuk a boltot. Ha a sejtésem helyes, már rég kivégezték azt a nyomorultat. - Tudod...már a múltkor is feltűnt, milyen rohadt gyorsan ért oda hozzánk. Teliholdkor az időérzékem meglehetősen pontatlan, de legfeljebb fél órája mehetett még csak le a nap, amikor kijöttünk a barlangból. Biztosan ott van a vámpír oduja valahol.
Job ötletem nincs, hol nyomozhatnánk tovább. Abban viszont biztos vagyok, hogy meg tudjuk találni, könnyű szerrel. Útban a Chevy felé azért lepillantok a lábára.
-Haza kell menned átöltözni?

Pént. Feb. 10, 2023 3:33 pm

Fenébe ezzel a pasassal, most még utánoz is. Zord külsőm érző belsőt rejt, aki nem szereti ha gúnyolódnak vele. Lassacskán eljutok odáig, fogalmam sincs, mit művel, de jól csinálja. Már ha az a cél, előcsaljon belőlem valamiféle érzelmet.
Felcsattanok a feltételezésre, ezüst híján vagyok. Ám amilyen hirtelenjében változott hangulatom, le is csitul egyből. Elmosolyodom. Szélesen. Gonoszkásan kanyarítva felfelé szám ívét.
- Nem szükséges ezüstöt használnom, ahhoz, hogy elintézzelek. Más fegyverrel is harcolhatok. - hiába a férfiak még mindig egyszerű lények, szerencsénkre. Nem mintha azt tervezném, felajánlom magam, hogy elaltassam gyanúját és könnyebben leszerelhessem. Bár amennyi félreérthető kérdést és mondatot tettem fel, hamarosan én is elhiszem, tetszik nekem.
Két kezemet félreérthetetlenül csúsztatom felé, majd bal tenyeremmel fonodok övébe. Ha már lúd, legyen kövér - tartja a mondás és nem én leszek az, aki veszíteni fog ebben az általa (?) generált játékban, mely oly hevesen dobogtatja szívem, mint semmi más ebben a teremben. Izgalomból eddig sem volt hiány, és (szeretném azt hinni) bármikor képes vagyok megjátszani magam, az ő jelenlétében viszont nem nehéz érzelmeket adaptálnom saját bensőmbe. Meglehet veszélyes terepre tévedtem, de bízom a saját józan eszemben és abban, képes vagyok visszafordítani, - sőt, uralni - könnyen jött érzéseimet.
-Legyen mondjuk a következő péntek tizenhárom és este nyolckor! A helyszín pedig… - óvatosan fogaim közé veszem alsó ajkamat amíg gondolkodok. - … az óriáskeréknél.
Épphogy nem nevetek fel, de egy vidám horkantást azért megengedek magamnak a fogpiszkálós visszaszólásért. És valóban! Emlékszem, mennyire majdnem megsajnáltam.
-Ne bándd! Úgy hallottam elég sok szemetet kidobálnak a folyónál, talán a halad is kapott belőle. - aztán ki tudja, lehet hogy a helyi közértben vette, ámbár a minőséget ez sem garantálja. Tudnék mesélni a dögszagú tengeri herkentyűkről, de gusztusom sincs rágondolni.

Minden különösebb hezitálás nélkül száll be mellém a Chevybe, amit kifejezetten értékelek. Távol áll tőlem a győzködés és a könyörgés, még ha feltett szándékomban áll megtalálni a két eltűnt gyermeket és nehéz beismerni, de szükségem van a segítségére. Úgy mondanám: jól jön.
-Ezt a gondolatmenetet… alig tudtam követni. De nagyjából igen. - hogy reggelire mit? Úgy kétszer kellett lejátszanom magamban, mire egyszer megértettem. Meglehet mégis jól jönne egy baszott nagy banán. Természetesen a szénhidrát fogyasztásom miatt.
Figyelmesen hallgatom miket mesél és elraktározom magamban, néha kérdezek csak vissza, amikor szükségesnek ítélem, vagy olyan információra van szükségem ami jól jöhet.
Szándékosan nem kelletem magam ennek a Davisnek és nem, nem azért mert tisztelem Richard jelenlétét. Meg amúgy is… mit érdekel ő engem? Egyszerűen csak… próbálok úgy tenni, mintha profi lennék.

Jól gondolja. Egy döglött vámpít nem beszél már senkihez - vagy hát hogy is nevezzem őket, végül is mind az. Fáradtan sóhajtok egy nagyot mielőtt megszólalnék.
-Csak megerősíteni tudom a feltevésed. Van akiért nem kár. - vonom meg lazán vállam, baromira nem hat meg, hogy nem rója már a város utcáit. Kibaszott gyilkológépek mind! Ez a Richard is… ki tudja miket művelt? Előítéletes vagyok? Igen! Pont nem érdekel. - Figyelj… ha úgy sejted az erdőben tanyázik… - elhúzom a számat. - Nem is tudom, csak van valami nyoma a kialakított rejtekhelyének.
Nem tudtam, velem akar-e tartani, de nem várva rá, határozottan elindultam az autó irányába. Követett. Mint egy hű társ. Oldalvást pillantok rá ahogy rákérdez haza kell-e mennem átöltözni. Szemeimet a magassarkúmra szegezem. Lemondóan sóhajtok. A picsába már!
- Hát persze…! - dünnyögöm egykedvűen, majd kérdőn nézek rá és beletörődve intek fejemmel az autó irányába, jelezve ne ácsorogjon már ott, szálljon be.

-Nem terveztem, hogy az első randin felhívlak magamhoz. - mondom, miközben tekintetemet a zárra szegezem, amivel épp matatok.
A lakásom kicsi, de tiszta. Tulajdonképpen túl tiszta, mintha sose költöztem volna be. Sehol egy kép, vagy ocsmány, nagymamától örökölt dísztárgy. A nappaliban található a konyha, amely egy tűzhelyből és két szekrényből tevődik össze, a szemben lévő, kanapé mögötti sarokban álló polcok egyikén van öt vaskosabb könyv, ezek közül az egyik a Biblia, a többi szakirodalom. Alakváltókról, vámpírokról, természetfelettiről. Tévé csak a hálószobában van, ami innen nyílik.
- Csak egy perc és jövök! - kulcsomat a zsebembe süllyesztem és mielőtt átlépném a küszöböt még visszafordulok felé vállaim fölött. - Ne nyúlj semmihez!
Résnyire nyitvahagyom az ajtót, hogy jobban halljam, ha esetleg matatna és amint a legapróbb zajt is meghallom, nem vagyok rest kikiabálni a “nem szabad!” intést.
Egy mozdulattal leveszem a felsőmet és az ágyra dobom, majd lerúgva cipőimet - gondosan az ágy alá -, levetem nadrágomat is, így már csak a fekete fehérnemű marad rajtam, ami tökéletesen megfelel. Kényelmes és elég csinos ahhoz, hogy ha megdöglök, ne kelljen szégyenkeznem az engem vetkőztetők előtt. Kiválasztok a szekrényből egy rugalmasabb anyagú matt bőrhatású nadrágot, vastag túrázáshoz használt zoknit és egy hosszú ujjú felsőt, olyat, ami kellő szellőzést biztosít, de ugyanakkor tartja a testem hőjét. Erre veszem vissza a bőrkabátomat, majd a szekrény aljáról előhalászott térdig érő fekete csizmába is belebújok.
-Indulhatunk! - lépek ki az ajtó mögül.

Szer. Márc. 01, 2023 1:22 am

Felvonom egyik szemöldököm, szavak nélkül téve fel a kérdést: Elintézni? Biztos így akarta ezt fogalmazni rendőrbíró? Remélem, igen. Legalábbis a pimasz félmosoly ami ez után következik már ezt sugallja.
Nem húzom el persze a kezem előle. A tény, hogy amit teszek őrültség, és ez a nő akkor is veszélyes rám, ha történetesen nem lő belém egy ezüst golyót sem, egyáltalán nem taszít. Sőt...ha őszinte akarok lenni, talán még vonz is egy kicsit. Hogy ez azért van, mert oly egzotikus érzés az, ha valaki rám is veszélyes, vagy csupán kék szemei látványa elfeledtet velem minden józan észt, azt nem tudnám megmondani.
-Kezd az az érzésem lenni, hogy csak ugratsz Annie...vagy csak nem hiszed, hogy el merek menni. Nos, ÉN merek.
Nem, a józan észnek nincs sok helye. Addig legalábbis semennyi, amíg elő nem kerül a kölykök esete. Sajnos ez a téma olyasmi ami véget vet számomra a játéknak, bármennyire is sajnálom, és innentől már tényleg csak az ügyre koncentrálok. Nem is nagyon szólalok meg, ha nem szükséges. Így például azt sem tudhatja meg, hogy a halam nem a folyóból származik, hanem a tesco-ból, bár e tény annak műanyagtartalmán aligha javít, sőt...

-Biztos vagyok benne, hogy az erdőben tanyázik. Tanyázott...másképp nem ért volna oda ilyen gyorsan.
Szigorúan jegyzem ezt meg, és amíg ő vezet, már le is hívom a telefonomon a környék térképeit. Na nem a google maps-et, azt, amit az erre megbízott patkányok állítottak össze, megjelölve minden olyan zugot, ahol emberszabású lények tanyáznak, még ha csak rövid ideig is. ÉS, amennyire látom, nincs is sok a sakálbarlang közvetlen közelében.
-Meg tudom találni. - Jelentem ki, mintha teljesen magától értetődő lenne, mert az is.
-De, ezzel a medvével nem lesz olyan könnyű dolgom, mint a másikkal. Szóval, most lehet megmutathatod mit tudsz, szájaláson kívül.
Persze tudom, hogy mire képes. A saját szememmel láttam, hogyan bánik el, egy vámpírral. Egy elég erős példánnyal. Ha nem bíznék a képességeiben, nem is tartanék vele.

-Nem azért vállalkoztam erre, hogy a bugyidba jussak. - jelentem ki kissé ridegen, amíg ő a zárral matat. - Tényleg a gyerekekért csinálom.
A tény, hogy eredetileg az volt a tervem, benézek a sarki boltba, míg ő rendezi sorait odafenn, csak aztán....valahogy átsiklottam e felett. Talán, mert kíváncsi vagyok. Szeretnék megtudni minél többet arról, akivel hamarosan halálos veszélybe sodorjuk magunkat közösen.
Csupán egy lágyfintor a válasz utasítására. Megállok a szoba közepén, és onnan nézelődők, hátra kulcsolt kezekkel, kis terpeszben. Nem áll szándékomban megérinteni semmit. Egyébként sincs rá szükség. Orrom máris munkához lát, és elkezdi felfedezni az itt rejtegetett titkok minden molekuláját ami csak kiszabadul a levegőbe. Tiszta a lakás....nagyon tiszta. Semmi több napos szemét, vagy hetek óta őrizgetett mosatlan. Aki itt él vagy nagyon takaros, vagy alig van itt. Esetleg mindkettő.
Ahogy próbálom kiszagolni, milyen fegyvereket rejthet e lakás, és persze, mit hoz majd magával a nő, óhatatlanul is megérzem a hirtelen börtönéből kiszabadulsz, szabadabbul lélegző bőr kellemes illatát a másik szobában. Fejem az ajtó felé fordítom, és a kis résre pillantok a félfa mellett. Lábam szinte magától mozdul, hangtalanul siklik a padlón, centiről centire, mintha csak a szél fújná arrébb testem, egy olyan szögbe, ahonnan már jobban láthatom, mi zajlik odabent. Még ha csak egy pillantásra is. Fogy a türelmem. Egyre gyorsabban haladok a rés ellenében, hogy végre láthassam...
Érkezésére kissé megugrok, és azonnal a másik fal felé fordítom a fejem, úgy téve, mintha mi sem történt volna. Újra a könyveit kezdem el vizslatni. Szúrós szemmel nézve az alakváltókkal kapcsolatos szakirodalmat.
-Sarlatánság, a fele sem igaz a könyvnek, a másik felére pedig csak ráhibáztak.
Vissza fordulok felé. Az igazi Annie. Sokkal tetszetősebb, mint az a kicicomázott valaki a villámrandin. És hasznosabb is ott, ahova megyünk.
-Milyen rég tűntek el a gyerekek? Ha nem volt azóta még telihold, talán élve találunk rájuk...
Richard Mason...az ember, aki mindig tudja, mivel dobja fel a hangulatot.

Pént. Márc. 17, 2023 4:07 pm

Elismerően bólintok, találkozzunk hát, ha annyira akar. Mi rossz történhet? Maximum meghívatom magam egy italra. Vagy valami jó drága étterembe - mondjuk az érdekelne, hány percig bírnánk, míg ki nem penderítenének onnan minket. De őszintén? Azt sem tudom, mikor esik legközelebb pénteki napra a tizenharmadika; így szerény meglátásom szerint van még időm bőven dönteni arról, állom-e egyáltalán a szavam.

Oda ne rohanjak a múlt időt használva! Tán elfelejtette, megtámadott minket az a vadállat vámpír? Igen, minket. Mert ő is ott volt és az általa oly’ bőszen emlegetett nőstény medvét volt kénytelen lebírkózni. Nem mintha nagyon meg kellett volna erőltetnie magát. De. De! Az, hogy nem tétlenkedik és rögvest keresi is a telefonja segítségével a lehetséges rejtőzködési pontokat, roppant imponáló - annak ellenére is, hogy arcom leginkább egy citromba harapott nő képére emlékeztet. Még a végén megkedvelem a mellém szegődött új társamat. Csak nehogy megbánjam! Továbbra is az útra koncentrálok, fancsali képemmel kettesben romantikázva; fülem botját mozdítom, annak is csupán a legszélével hallgatom fanyar, szakértői vélekedését és telefonja virtuális billentyűinek halk kattogását, amikor is… beszól nekem. Úgy értem: cöhCöhcöh! Mi az, hogy “szájalás”? Lassan veszem le tekintetem az út poráról és ha szemeimmel ölni lehetne, nagy valószínűséggel már halott lenne. Sőt! Szép kis medvebunda melegítené a fenekem a zord téli estéken.
-Pedig szájalni jól tudok! Ez az egyik szuperképességem, de cseppet se félj, majd instruállak éles helyzetben! - a következő kereszteződésnél jobbra fordulok és ~~meglehet~~ egy kicsit rántok a kormányon, természetesen csak ~~véletlenül~~, nehogy túl nagyot csattanjon a feje az ablakon. Egyébként fura, de túlságosan nincs is ellenemre a mogorva, néhol szarkazmussal megspékelt stílusa. Kicsit emlékeztet John-ra és így rá kell jönnöm, mennyire hiányzik. Ha - egyelőre - mást nem is, legalább a feltörő szép emlékeket megköszönhetem neki.

Ahogy megérkezünk a lakásom elé, kipattanok az autóból és igyekszem úgy beütni a kapukódot, ne lássa meg. Ettől még nem gondolom, gond lenne bejutni neki, elvégre megvan a megfelelő eszköztára. Minden a rendelkezésére áll. Éles karmok. Testi erő. Ha átváltozna, minden különösebb erőlködés nélkül képes lenne belökni a lépcsőház ajtaját; amilyen rozoga, talán emberi formájában is.
Aprócska félmosolyszerű lény költözik ajkam sarkába megjegyzését hallva és miután elfordítottam a kulcsot, lassan kihúzom magam, felé fordulok. Legalább olyan arcot vághatok, mint akihez kínaiul szóltak éppen.
-Ezen most meg kéne sértődnöm? -de rögtön meg is válaszolom kérdésem, tetszetősen közel lépve hozzá, hogy érezzem testének melegségét. - Még szerencse, hogy a kettő általában egymást követi. - aljas lennék, pusztán a pilláim rebegtetése miatt? Neem, nálam ez még nem tartozik ebbe a kategóriába, na meg már eléggé felkeltettem a figyelmét a vakrandin és valljuk be, lehetne sokkal rosszabb is a helyzet. Ő is élvezi ezt a furcsa évődést, meg én is, akkor miért ne?
Ja igen! A gyerekek. Úgy tűnik, mégis csak akad jelenleg fontosabb dolgunk, mint az, egymásnak esve tépjük le le a ruháinkat és dobjuk hanyagul a padlóra. Később, Bubu! Később!
A csendet lépteim zaja töri meg, ahogy ide-oda járkálok hálószobám ajtaja mögött és igyekszem kiválasztani azt a szettet ami tökéletesen illik az alkalomhoz. Spoiler: mind egyforma színű és még talán a fazonjuk sem tér el nagyon; szóval bármit is húznék magamra, jól néznék ki benne. A sötétszínű, ezüstgolyókkal töltött kézifegyverem tökéletesen idomul testem vonalához. Nem hiába! Jól összeszokott párost alkotunk mi ketten. Nem beszélve a féltve őrzött - és nem egyszer jó szolgálatott tett -, nyakamban ficegő keresztről. Ábrándozva húzom végig rajta bal kezem mutatóujját, szemben a gardrób tükrös felülete előtt. Kerül még két kés a csizmám szárába, mert ugye két láb az egy pár és nem hagyunk kihasználatlanul helyet. Erről eszembe jut, talán Richard sem hagyna semmilyen helyet kihasználatlanul. De a Big Dick nevet ezúttal egy mély sóhajjal el is küldöm távolabbi vizekre, hogy én magam végre kiléphessek a nappaliba.
Kérdő tekintetem azonnal találkozik az övével, még ha röpke pillanatra is. Ő most… leskelődött? Szívdobbanásnyi ideig ráncolom szemöldökeimet és hagyom, had beszéljen.
-Ühüüüm… - ha ezzel képes leplezni zavarát, akkor legyen. - … Az autóban elmesélhetnéd, melyik rész az amit tévesen írt le az alkotó. - hangom egy oktávnyival kedvesebben cseng, mint eddig. Leszögezném, nem azért mert tetszik nekem! Nem és nem! Csupán… meguntam azt, hogy én legyek a házi sárkány. Majd töltekezek a kocsiút során.
-Néhány napja. - mondom ezt olyan hangsúllyal, hogy tökéletesen érezhető legyen belőle, túl sok ideje. A telihold jó tipp a férfitól, meglehet el kéne gondolkodnom azon, többször is dolgozhatnánk együtt. Majd a helyszínen kiderül, mennyire akarja bepiszkítani a bizonyítékokat a mancsával. Remélem, semennyire. Már ha találunk egyáltalán valamit. - Nem sok időnk maradt. - eszembe jut még egy kérdés, amit úgy érzem, itt az ideje feltennem neki. - Kevés vérmedvével találkoztam eddig, csökkenő tendenciát mutat a számotok? - ennyi erővel azt is kérdezhettem volna, hány százalék az esélye, hogy a gyerekek teliholdkor már cuki, szőrös bundában rohangálnak. A gyomrom közepetájt kialakult csomó semmi jóval nem kecsegtet.

A csomagtartóban sok minden található. Egész fegyverarzenál bújik meg a tálca alatt, eszembe is jut, hogy váltócsizmát is hordhatnék magamnál, akkor nem kellett volna felvinnem a férfit a lakásomra. Remélem, legalább tetszett neki amit látott. Kiveszek egy flaska szenteltvízet és belső zsebembe süllyesztem, majd egy zseblámpát Richard felé nyújtok.
- Szeretnél még valamit választani? - tudom, nincs rá szüksége, de udvarias akartam lenni.

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés