Néhány hete már a Kék Rózsában dolgoztam, s azt hiszem, hogy kezdtem összecsiszolódni a kollégákkal. A vérfarkasok nagyon jó arcok voltak, lehetett velük viccelődni, nem vették zokon. A többi kollégával is egész jól kijöttem, igazából egy szavam se lehetett egyikükre se, bár az igazságot megvallva, azért akadt köztük olyan, akinek hagyott még némi kívánni valót a modora, de ettől eltekintve minden rendben volt. Ashley-nél például megfigyeltem azt, hogy amolyan hangulat ember, akinek ha jó kedve van, akkor madarat lehetne vele fogatni, ha viszont rossz a kedve, akkor jobb, ha inkább meg sem szólítod, mert a végén még leharapja a fejed. Na igen, elég furcsa csaj volt, meg nem is tudtam róla túl sokat, de az feltűnt, hogy elég sokat járt az italokra. Azt nem tudom, hogy Josh vagy a főnök erről mennyit tudott, vagy mennyire tolerálták ezt neki, én meg nem akartam az a munkatárs lenni, aki azonnal megy és beköpi a másikat. Azon viszont már elgondolkodtam, hogy talán egy kicsit jobban is összebarátkozhatnék vele, hátha kiderül, hogy miért nyakalja annyira azt az italt.
A mai napot tekintve szombat este volt, s ugyan felkészítettek a srácok már arra, hogy a hétvégék gyakorta zsúfoltak, azt nem hittem volna, hogy ekkora tömeg gyűlik majd össze ezen az estén.
Az egész lazán indult, úgy hét óra körül a szokásos arcok mellett elkezdtek többen is betévedni, jó néhányan a fiatalabb korosztályból, de még mindig nem voltak olyan sokan ahhoz, hogy a helyzet indokolja a teljes létszámot. Josh-nak amúgy is valami dolga akadt, legalábbis jelezte felénk, hogy egy kis időre le kell lépnie, s rám meg Ashley-re bízza a pultot.
Bevallom, hogy egy kicsit még örültem is annak, hogy végre valamit rám mert bízni, mert az első pár hétben nagyjából csak sört csapolhattam, meg a poharakat törölgethettem, ami valljuk meg, nem elégítette ki annyira a vágyaimat. Most viszont végre egy kicsit kiélhettem magam, na nem mintha úgy tűnt, mintha bárki is koktélt akarna. Ashley-vel leginkább sört csapoltunk, kiadtunk néhány zacskó chipset. A kolléganőm látta, hogy egyedül is ki tudom szolgálni a fiatalokat, s mivel az egyik italból hiány volt, azt mondta, hogy majd ő megy, és hoz. Ebben nem volt semmi furcsa, viszont tíz perc sem telt el, hogy eltűnt a raktárban, hirtelen bevetődött az ajtón egy focicsapat, karöltve vagy tíz csajjal, akik közül az egyik nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan férjhez megy. Volt rajta korona, meg szalag is, s mondanom sem kell, hogy a két társaság valahogy félúton találkozhatott odakint.
- Helló! Minden csajnak egy koktélt, nekünk meg egy sört! - szólított meg a pulthoz álló srác, aki körül pillanatok alatt nyüzsögni kezdtek a csajok.
- Sziasztok! Milyet kértek? - kérdeztem kedves mosollyal, mire a srác benyögte, hogy mindenkinek egy Mohijo-t, sörből meg lager-t. Egy kicsit meg is nyugodtam, mert könnyebb egyformát elkészíteni, mintha mindenki mást kérne. A gondot már inkább az okozta, hogy sokan voltak, nekem meg csak két kezem volt, s most jól jött volna Ashley segítsége.
- Ash, tudsz jönni? - kiabáltam hátra a raktár irányába, majd továbbra is mosolyogtam, hogy a vendégek ne érezzenek semmit az enyhe frusztráltságomból.
Gondoltam, hogy izzasztó este lesz, de azt nem, hogy ennyire! Reméltem, hogy Josh is hamar visszaér, közben elkezdtem a koktélok készítéséhez, mire valaki bekapcsolta a zenegépet, s máris hangos zene töltötte meg a teret, a fiatalok pedig teljesen felpörögtek.
- Ash? - hátrapillantottam, s láttam hogy végre visszatért a szőke, de nagyon úgy tűnt, mint aki már megint ivott.
- Segíts légyszi, sokan vannak! - kértem, miközben kapkodva nyúltam az alapanyagok után. Bólogatott, hogy persze, segít, még vigyorgott is a srácokra, de az üveges sör kiesett a kezéből, az üveg meg ripityára tört. - Egek...- motyogtam magam elé, megcsóváltam a fejem, s éreztem, hogy Ashley-re már nem számíthatok. Bárcsak Josh visszatért volna, mert kezdtem szétesni ennyi kéréstől, ráadásul a zene is úgy dübörgött, mintha egy éjszakai szórakozóhelyen lennék.  

- Ashley.. - próbáltam valahogy a tekintetemmel jelezni a szőkének azt, hogy nem repesek épp a boldogságtól, amiért ittasan jött vissza a pultba, meg nem ártott volna az sem, ha összekapja magát, mert ha Josh észreveszi így, akkor abból nagyobb probléma is lehet. Leginkább beszélnem kellett volna vele, négyszemközt, hogy egy picit felnyissam a szemét, és megóvjam a kirúgás szelétől. Erre azonban most nem volt időm, mert túl sok vendég esett be hirtelen, méghozzá nagyon szomjas vendégek.
Feszült is lettem a helyzettől, de szerencsére nem kellett sokáig egyedül lennem a pultban, mert nemsokára megjelent Josh, s megkönnyebbültem a jelenlététől. - Tényleg? - kérdeztem vissza meglepetten, miközben egy hajszálat zavartan a fülem mögé simítottam. Nem tudtam, hogy komolyan gondolja-e, de azért jól is estek a szavai, vissza is mosolyogtam rá. Sikerült zavarba hoznia, ráadásul ilyenkor már be is indult a pörgettyű a gondolataimban, hogy vajon miért is dicsért meg. Csak azért, mert úriember, vagy más miatt is?
Mindenesetre csak vigyorogni tudtam rá, mint egy hülye kis tini, s kellett pár másodperc, hogy ne őt nézzem, hanem folytassam a munkát. Ashley közben nem tudom, hogy mennyire kapta össze magát, azt viszont jól hallottam, hogy Josh milyen szigorral küldte őt a kasszába, érződött hangjából az, hogy nagyon mérges a szőke lányra. Ez valahol érthető volt, én is morcos voltam rá, de azért bíztam benne, hogy nem fogják kirúgni, s talán ha elbeszélgetnek vele, akkor rájön majd arra, hogy ez hosszútávon nem működhet.
Míg ezen gondolatok átsuhantak az elmémben, igyekeztem a Mohijo-kat minél előbb összeállítani, hogy ne szomjazzanak a lányok. Közben néha elpillantottam Josh irányába, láttam, hogy milyen rutinos mozdulattal csapolja a sört. Fura volt, hogy nem kért meg, cseréljünk, de azért egy kicsit jól esett az, hogy én készíthettem a koktélokat, még akkor is, ha ez az ital épp nem volt egy nagy durranás.
A buli a tetőfokára hágott, a zenére pörögni kezdett a lányok egy része néhány fiúval, úgy táncoltak, mintha lakodalomban lennének, ez pedig egy kicsit meg is lepett. Ugyan még nem olyan rég dolgoztam itt, ilyen táncos pörgést még nem is láttam.
- Ez megszokott? - kérdeztem Josh-t, közben szorgosan töltöttem ki a már előkészített poharakba az italt, hogy azután szívószálat helyezzek el a jeges italokba, s egy-egy mentalevéllel, illetve lime karikával díszítsem a pohár szélét.
- Mizu cica? Ejj hééé kisanyááám, ne halkítsd már leee naaa - felkaptam a fejem, s ekkor vettem észre, hogy az egyik pultnál terpeszkedő focista nagyon rázta a fejét. Az egész biztos, hogy nem nekem szólt, de már láttam is, hogy kit becézget. Sarah jelent meg, mint mindig, most is nagyon kitett magáért, csinos volt, mint mindig, meg is irigyeltem a magassarkúját. Nekem a pultozás nem ment magassarkúban, jobban szerettem a kényelmes, fehér sneakeremet. Ha a főnök úgy kérné, hogy cseréljem le, akkor természetesen megtenném, de amíg nem köteleztek rá, jól akartam érezni magam a talpamon.
- Szia Sarah! - kedvesen mosolyogtam rá, ő is nagyon kedves volt velem már a kezdetek óta, csíptem is, mert közvetlennek tűnt és lazának, olyannak, akivel nem csak dolgozni lehet együtt, de biztosan bulizni is. Feltűnt, hogy odakacsintott Joshnak, azt tudtam, hogy barátok, de ilyenkor mégis úgy éreztem, mintha több is lenne köztük annál.
- Köszi! Meg azt is, hogy lehalkítottad, azt hittem, hogy megsüketülök - jegyeztem meg nevetve, tényleg nagyon hangos volt a zene, már a dobhártyám léte volt a tét, s így azért azt is jobban lehetett hallani, ha valaki még leadott rendelést. Jó, persze az évek alatt volt szerencsém diszkóban is pultozni, ezért nagyjából sikerült elsajátítanom a szájról olvasást, de ez nem egy diszkó volt, és valószínűleg a szomszédság sem örült volna annak, ha a dübörgés kiüti az ablakokat.
- Hé, és a mi piánkkal mi lesz? Mi is rendeltünk már! - hát persze, ez a három fickó is egyszerre érkezett a bulis csapattal, csak épp akkor törte össze Ashley az egyik üveget, s így a három fiatalember ital nélkül maradt.
- Máris! Csinálom - biccentettem Josh felé, mert úgy láttam, hogy Ashley-nek gondjai akadtak a kasszánál, s valami miatt neki állt kötözködni a főkolompos focista gyerekkel. Közben Sarah is visszatért hozzánk, megint csak rámosolyogtam, tényleg nagyon jófej volt.
- Áh igen, csak már én is szomjazom - utaltam arra, hogy egy korty víz most jól jönne, csak épp időm sincs, hogy igyak. Ekkor érkezett egy pár is, örültem annak, hogy Sarah bevállalta őket, így nekem volt időm a három sört lecsapolni a fiatalembereknek.
- Tessék, itt a három sör - barátságos mosollyal csúsztattam eléjük az italokat, de ekkor az egyik elkapta a kézfejemet, s durva ujjával végig simított a kézfejemen, miközben rám vigyorgott. - És a sör mellé jár valami extra? - elég egyértelmű volt, hogy mire gondol, s ha én is csak egy vendég lettem volna a sok közül, akkor azonnal elküldöm egy melegebb éghajlatra, itt viszont ezt nem tehettem meg. Hirtelen, reflexből rántottam el a kezemet, de Josh úgy kérte, hogy mindig legyek illedelmes, és kedves. Na de egy igen seggfejjel? Jó, szuszáá, fújd ki magad Grace.
- A sör mellé tudok chipset vagy sósmogyorót szolgáltatni - ahogyan a kisfőnök kérte, igyekeztem nagyon kedves lenni ezzel a surmóval, s még ajánlottam is neki két terméket, hogy ne érezze elhanyagolva magát.
- És ha nekem Te kellesz? Vagy mondjuk a barátnőd? - persze, hogy megakadt a szemük a tűsarkút viselő Sarah-án, aki ha épp nem figyelt, mert elfoglalt volt a párral, akkor arra lehetett figyelmes, hogy az egyik fickó áthajolva a pult fölött, kinyújtva karját a fenekére csap. 

- Igaz, Te szóltál – mosolyogtam vissza, tényleg mesélt a péntek estékről, csak azt nem gondoltam volna, hogy egy bárban is előfordulhat ilyen. Sok helyen dolgoztam már, de főként az éjszakai klubokban volt ekkora tumultus, netán a durván felkapott bárokban. A Kék Rózsa viszont egy szimpla bárnak számított a külvárosban, most mégis meglepetésként ért a varázsa.
S ahogy kell az ilyen helyzetekben, felvettem a tempót. Miközben lábfejem ütemesen járt a zenére, és egy részem szívesen perdült volna táncra, addig szorgosan tettem, amit kell. Az utolsó koktélok után jöhetett egy gyors pulttakarítás, a fölösleges anyagok elpakolása, az eszközök leöblítése a csap alatt, míg Sarah perdült-fordult és kivitte az italokat. Mondhatom, hogy jó hangulatban telt az este, néha Josh felé pillantottam, ha elkaptam a tekintetét, rámosolyogtam, aztán jöhetett a vendégek kiszolgálása, mert azokból ma este akadt bőven.
Ki is fogtam három vadbarmot, az ilyen alakoktól a falra tudtam mászni. S ahogy ez a pasi is lökte a dumát, eszembe jutott a nevelőapám. Ő is úgy mért végig, mint egy darab húst, csak később ennyivel nem elégedett meg. Kész csoda, hogy sikerült lelépnem otthonról...Az éjszakai munka végett pedig nem egyszer akadtam bele ilyen seggfejekbe, így volt már némi tapasztalatom velük kapcsolatban. Mivel előre megkaptam a figyelmeztetést, hogy mi ilyenkor a teendő, emiatt sem tettem egyetlen rossz megjegyzést sem, azonban elég kellemetlenül érintett, hogy a pasas rámarkolt a csuklómra. Ideges lettem, nem értettem, hogy hol van ilyenkor Igor, de váratlanul ott termett mögöttem Josh. Nagyon meglepett, a közelsége meg durván zavarba hozott, mert éreztem, ahogy a teste hozzám ér. Az idegességem így keveredett a zavartsággal, amit Josh váltott ki belőlem.
- Khm, minden okés – mondtam ki, ahogy pillantásom a velem szemben ülő, láthatóan dühös tagnak szenteltem. Pedig nem voltam nyugodt, fel tudtam volna képelni a fickót. Tenyereimmel közben a pult szélébe kapaszkodtam, nem tudtam, hogy most mozduljak-e vagy várjam meg, míg Josh ellép mögülem. Azt viszont láttam, hogy a vendég milyen haragosan bámult a csuklójára rászorító férfire. Érződött, hogy odaszólna valamit , ám váratlanul a haverja megbökte oldalról, és valamit a fülébe súgott. Fogalmam sincs, hogy mit súghatott oda, de azt hiszem, hogy ezzel lakatot tett a barátja nyelvére, aki csak annyit mondott a fogai közt szűrve, hogy:
- Nincs gond. - Ekkor kezdtem megnyugodni, de már Sarah is ott volt mellettem, és a kezembe nyomott egy pohár whiskey-t. Teljesen igaza volt, ami a fickót illeti, legszívesebben agyon csapkodtam volna a cipőmmel.
- Minden rendben van Josh – bólintottam felé, hálás voltam neki, hogy tényleg ott termett mellettem, és kimentett a pasi szorításából. Bár nem tudom, hogy csinálta, nem nagyon figyeltem, de biztos hogy épp ott állhatott a közelemben. - Köszi Sarah, tényleg minden rendben van. Csak egy percet pihenek, oké? Köszi – biccentettem mindkettőjük felé, majd kicsit hátrébb sétáltam, s kifújva a levegőt, egy kicsit megmasszíroztam az orrnyergemet. Így vezettem le a feszültséget, és nyugtattam magam, hogy ez is csak egy idióta a többi közül, s nem kell pánikolni. Közben, ha már ott volt kezemben az a pohár whiskey, úgy éreztem, ad majd egy kis erőt az este folytatásához. Nem volt amúgy jellemző, hogy magamban ittam volna, de ez most rám fért. Le is húztam az italt, aztán visszaléptem a pulthoz, s a csap alatt már öblítettem is el, hogy ne maradjon mosatlan.
Közben beálltak a pulthoz a koszorúslányok, akik úgy tűnt, végeztek már az előző Mohijo-val, és egy újabb kört kértek, ezúttal Long Island-et.
- Besegítetek? - kérdeztem Sarah-t és Josh-t, hisz mégis csak tíz adagot kellett elkészíteni, úgy meg gyorsabban ment, ha mindannyian dolgoztunk.
- Köszi amúgy, hogy segítettetek – mondtam újra, ekkor azonban hatalmas reccsenés hallatszott, s ahogy felkaptam a fejem, azt láttam, hogy a korábbi három barom most már két focistával ugrott össze, s persze, hogy azonnal össze is törtek egy széket.
- Baszki – csúszott ki a számon, azt gondoltam, hogy ha Igor rájuk szól, akkor utána lehiggadnak ezek a vadbarmok.
- Hívjam a zsarukat? - pislogtam Sarah-ra, majd Josh felé kaptam a pillantásom, nem tudtam, ilyenkor náluk mi a szokás, az előző helyemen ilyenkor mindig hívtuk a rendőröket.

Sarah úgy viselkedett, mint egy védelmező nővér, emiatt hálás is voltam neki, nem minden munkahelyen voltak ilyen kedves kollégák, akik hagyták, hogy ekkora forgalom mellett kifújjam magam.
Kellett is pár perc, nem azért, mert rám hozta a frászt a fickó, inkább csak amiatt, mert eszembe juttatta a mostohaapámmal kapcsolatos emlékeket. Emiatt pedig jól esett ez a pohár whiskey, ami segített lehiggadni és csillapítani a stresszt. Míg én az italt kortyoltam, nem is hallottam, hogy Josh és Sarah miről beszélgettek, de az már feltűnt, amikor az a korábbi két fickó újra bajt kevert.
Nem szerettem az ilyen estéket, hisz ilyenkor az ital vitte a fejüket, s voltak, akik nagyon agresszívan viselkedtek, verekedtek, s nem egyszer még szúró-és vágófegyverek is előkerültek. Igor szerencsére tette a dolgát, ám még így is érződött a feszültség, s az, hogy ebből akár egy csoportos verekedés is kialakulhat. Josh közben próbálta menteni a menthetőt, ügyesen reagált ebben a helyzetben azzal, hogy mindenkit meghívott egy körre, mert így legalább nem csorbult a ház hírneve.
- Máris – biccentettem, s el is kezdtem csapolni a söröket, ügyesen, a pohár tetejéről szépen lehúzva a habot, hogy az úgy is nézzen ki, mint amiből jóízűen kortyol egyet az ember. A kötekedők közben egyre hangosabbak lettek, fél szemmel sasoltam őket, rossz érzésem támadt, mert bár Igor erős volt, azért még nem tudta betapasztani a fickók száját, akik továbbra is ócsárolták a focistákat. Ekkor dobtam be a rendőrséget, mint lehetőség, hisz még mindig jobb, ha mi hívjuk ki őket, mintha valamelyik szomszéd panaszkodna zűrzavarra. Sarah szólt is nekik, ha jól láttam, én meg kiszolgáltam a focistákat, s miután mindenki megkapta az italát, kifújtam magam.
Travis és Igor már kikísérték a balhézókat a ház elé, ott várták a rendőröket, a Rózsában pedig újra béke és vidámság honolt, egy kicsit mi is kifújhattuk magunkat.
- Jó kis este volt azért – mosolyogtam Sarahra és Joshra. - Remélem, hogy ezek a fickók nem jönnek vissza többé – épp, hogy csak kimondtam, hallatszott kintről a sziréna, egy rendőr pedig nem sokkal később besétált az ajtón.
- Jó estét, Önök hívtak minket, igaz? Odakint már a kidobók jelezték, hogy mi történt. Elmondanák pontosan? - a férfi csak egy pillantást intézett felém és Sarahra, inkább Joshra nézett. Nem akartam beleszólni, de érződött az, hogy egy hímsoviniszta pöcs lehet. - Gyere Sarah, ellenőrizzük a kínálatot – hívtam őt csak félre, hogy hallótávolságon kívülre essünk. - Te, ebben a városban minden zsaru ilyen lenéző a nőkkel? - suttogtam neki halkan.

Nem volt szimpatikus az a fakabát, aki ennyire semmibe vett minket, de azt hiszem, hogy jobb is, hogy Josh-al beszélgetett, mert a végén még tettem volna valami nem oda illő megjegyzést, a bárnak meg nem volt szüksége arra, hogy reflektorfénybe kerüljön.
- Igazad van, tipikus pasik. Ha valahol baj van, akkor tuti, hogy a nő tehet róla – sóhajtva ráztam meg a fejem, kár, hogy ma épp mindannyian be voltunk osztva, így nem jöhetett szóba még egy pohár alkohol. Pedig szerintem rájuk fért volna, na meg rám is, de majd legközelebb.
Közben sasoltam a zsarut és Josht, fülelni nem füleltem, de úgy tűnt, hogy nem fog sokáig kellemetlenkedni itt ez az alak.
- Rendben uram, jól tette, hogy szólt nekünk. Ezekre az alakokra már a múlt héten is érkezett bejelentést, két utcával lentebb szétvertek egy bárt – jegyezte meg az egyenruhás, majd biccentést követően tovább is állt, s valószínűleg kint az utcán már őrizetbe is vették a két kötekedő alakot.
- Aha – bólintottam Sarahnak, visszasétáltunk a pultba, tettük a dolgunk, gyorsan rendet is raktam a pulton, s közben hallgattam a szőkét. - Komolyan? Wow, nem is tudtam Sarah, hogy te ilyeneket is tudsz – rámosolyogtam, fogalmam sincs, hogy Sarah mivel foglalkozhatott, de úgy tűnt, nagyon is felkészült, nekem meg nem volt ellenemre az, hogy megtanuljak néhány fogást.
- Holnap rá is érek majd, lemehetnénk valamelyik edzőterembe. Vagy Joshon keresztül is megmutathatod, hogy lehet őt két perc alatt a földre vinni – nevettem el magam, szerencsére kezdtek elszállingózni a vendégek is. - Na Josh? Mit gondolsz, hagyod, hogy Sarah tartson most egy pár perces bemutatód rajtad keresztül? - kérdeztem nevetve, s egyik kollégáról a másikra vándorolt a tekintetem.

- Nem tudom, némelyik miért néz minket semmibe – sóhajtva csak megcsóváltam a fejem, nagyon unszimpatikus volt ez a fakabát, még szerencse, hogy nem velünk kellett egyeztetnie, s Illidary intézte a dolgot. Míg a fickó lelépett, mi kicsit trécseltünk Sarah-val, azonban Josh egy picit ránk pirított, igaz nem szigorúan, csak úgy, mint aki igazgatja ezt a helyet. Vissza is mosolyogtam rá, és játékosan szalutáltam előtte. - Igenis, máris – nevettem el magam, aztán Sarah-ra pillantottam, és odasúgtam. - Szerintem csak féltékeny, hogy nem vele dumálunk – jegyeztem meg nevetve, persze csak viccelődtem, nem gondoltam ezt sem komolyan.
A rövid kis csevegés közben azért tényleg odafigyeltünk a dolgunkra, az élet a kis incidenst követően még nem állt meg. Mondjuk jó lett volna, ha Sarah valóban megtanít néhány trükköt, de azt hiszem, hogy Josh nem szívesen lett volna ezen az estén próbababa, amit nem csodálok. - Benne vagyok, kibeszélünk mindenkit is. - nevettem el magam, egy pillanatra megint Joshra néztem, aztán tettem a dolgom, csapoltam, üveget bontottam, pultot töröltem, és mindent, amit kell. Még jó néhány óra ment el így, mire véget ért a műszak, Ashley elkezdte lezárni a kasszát, mi pedig letörölgettük az asztalokat. - Huhh, ez húzós este volt – jegyeztem meg, miután elnyomtam egy nagy ásítást, mi tagadás, éreztem azt, hogy már rám férne a pihenés. Josh-on és Sarah-n azonban nem láttam nagyon a fáradtság jeleit.
- Azért jó nektek, hogy itt laktok, nem kell még hazautaznotok. Én meg mehetek tömegközlekedéssel – húztam el a számat, mire Travis hátulról megszólalt.
- Én hazavihetlek...ha Josh elenged – nem tudtam, hogy itt a srácoknak meddig tart a munkaidő, de ami azt illeti, tök jó lett volna, ha kényelmesen, kocsival eshetek haza, s nem kellene még egy fél órát buszoznom.
- Főni? - nagy szemekkel pislogtam rá, majd Sarah-ra néztem. - Sarah?