Egy pillanatra elgondolkodom. A lábujjaim alatt puha a szőnyege. Izgatottan morajlik a vérem.
- Emberileg nem lehetnék az, a magam jogán? - kissé keserű a hangom, mert valahogy zavar, hogy csak a hiúz miatt lehetek értékes a számára, ez olyan… lehangoló és emiatt keserű a szájízem, de nem baj, mert nem akarok értékes lenni egy ilyen fasszopó lénynek.
- Éles eszem van, jók az ösztöneim, bárkit bármiből kibeszélek és türelmes vagyok. - mesélek halkan, nem akarom felhergelni, nem szeretném magamra uszítani.
- Gyors vagyok, elszánt, kitartó. Makacs is, de az lehet nem érdem. Valamint kifejezetten hűséges, ha valaki megérdemli a hűségem. - nincs a szavaimnak éle, nincs jelentősége, csak elgondolkodva mondom ezeket.
- Külsőleg pedig izmos vagyok, rugalmas és azt hiszem szemrevaló, nem? - nem tudom mit mondhatnék még el, ami nem a családomról szól, vagy a barátaimról. Hogy rohadt jók a reflexeim és a megérzéseim kiválóak, az már lehet a hiúzé.
Mély levegőt veszek, mert feltárja a mellkasom magának és a hideg végigszalad rajtam.
Szépen mondom a nevét? Nem fogom vele sokat kényeztetni.
- Oh. - nagy levegőt veszek. - Olyan sokkal és mindent elszalasztottad? Miért nem választottál magadnak szörnyrészt még? - csak társalgok, most nincs a hangomban csak kíváncsiság. Hiszen ha találkozott minddel és hívó, akkor miért nincs szörnye?
Séaghdha Éliet választotta és a milyen jól tette, mert azóta az ereje szinte kúszik mögötte a levegőben, előtte is végtelenül erős volt, de azóta, mintha még izmosabb lenne, még forróbb. Jó ég, nem szabad rá gondolnom, mert a gyomromban ugrál a vágy.
- Biztos jó lehet egy saját falka, pedig itt befogadtak, de nem ugyanaz. - elhúzom a szám, ezek olyan dolgok, amikbe beavathatom, nem számít.
- Te is magányos vagy, Samael? - biztos, hogy az. Ha jól tudom nincsen halandószolgája sem.
- Azért lázadok, mert szeretném, ha figyelembe vennél engem is, mint embert. - nem csak a hiúzt, de ha jól sejtem nem azzal akar dugni, nem a macskát vetkőzteti, hanem engem, bár őt nehezebb lenne a bundájából kiforgatni.
Elhúzom a szám, jó, akkor nem szólok bele, ha ez ennyire frusztrálja. Fasszopó.

Ízlelget, a nyelve otthonosan járja be az alhasam, a bőrömön izzik fel a nyála, a sima szája mohón ízlel el és a vágy felröffen belőlem, mintha mindig is ott lett volna elrejtve.
Zavar, hogy valami megmozdul bennem miatta, hogy valami mélyen felgyullad, mint egy érdeklődő szempár, ami most azt súgja az elmém aljára, hogy figyellek, szemmel tartalak és eddig jól csinálod.
Mélyen szívom be a levegőt, ökölbe szorulnak az ujjaim, szinte fáj, ahogy a körmeim a bőrömbe vájnak.
- M. - a fogának hideg karcolása lehiggaszthatná a bőröm, de az apró fájdalom, ez a hergelő feszülés jól esik, szinte felgyulladok alatta. Még, elkérném, megtehetném és lehet megadná, de nem lehet.
A rubinvörös vércseppekkel lassan süllyednek le a sebből, úgy nyalja el, mintha élete legjobb falata lenne, tudom, hogy belém kóstol, hogy megízleli a vérem, kell-e neki? Ízlik vajon, te faszfej?
Azonnal begyógyul a seb, nem sok esélye van, de tudom, hogy belém nyalogatna újra és ma még fog is.
lepillantok rá, a szájával nyitja el a gombom, felhorkantok vágytól felhevűlten, persze, hiszen hívóm, meg férfi is és tetszik is, és szeretek jókat dugni, noha nincs túl nagy tapasztalatom az ügyben. A csókjától még bizsereg a bőröm.
- Hüm? - miről is beszélgetünk? A szívem vadul csapkod, a farkam élénken lüktet. - Más váltókhoz, olyanokhoz, akik erősebbek. - Alfákhoz, olyanokhoz, akikre felnézek és abból van itt jó pár.
- Mindig van kire felnézni. - nem? De! Vannak példaképeim.
Újabb mély levegő, mert az ujja alatt kemény a húsom, áruló a testem, de nem vártam tőle egyebet. 19 vagyok, attól felizgulok, ha erősebben megfújja a szél. Neki pedig ott cikázik az arca, az ujjai, a szájának mohó ígérete. Noha azt módjával.
A kézháta is forró, ahogy a hasamhoz ér, a lehelete meleg, izgató a vékony anyagon keresztül, akarom, kell nekem.
Lepillantok az ölében tartott övemre, rá, az arcára, a fogainak éles fogására és forró tűz járja át a testem, végig szalad a gerincemen, fel a tarkómba, hogy a szemembe lobbantson élénk tüzet.

Halkan felröffenek, egymillió baj mi? Kicsit sem kéne felháborodnom, mert a fajtája ismeret az enyém körében, tudom milyen ő, azonnal billogot sütök a homlokára.
A düh forrong benne, annak okán, hogy valóban tárgyként kezel, de nem baj, tegyen így, hiszen kevés időt kell csak eltőltenem vele. Keveset? 21 hónap… az kurva sok.
Úgy szívom be a levegőt, mintha az lehiggasztana, de valójában nem teszi, csak mérgesebb leszek, mert a szoba tele van vele, annak ellenére, hogy még nem is igazán lakta be, mégis kitölti, kiölel egy kisebb teret ebből a tetves világból, mely az elképzelései szerint úgy táncol, ahogy ő füttyöng.
- Kivételes a számodra, mert te az állatot látod? - inkább kérdés, mint kijelentés, mert ettől félek a legeslegjobban, hogy valaki nem azt látja, aki én vagyok, hanem azt, ami én vagyok.
A hiúz nem jutalmam, nem kértem, kaptam. Nem álltam sorban a bolt előtt, hanem megtörtént, úgy, ahogy én nem akartam volna, de mégis… egyek vagyunk.
- A hiúz én vagyok Samael, tőle sosem szabadulok meg. - bár folynak kutatások és vannak sikeres eredmények. - de vele együtt kell élnem és Ő Én vagyok, tőle sosem leszek független. És lehet megleplek, de én szeretem ezt - nem értem, hogy miért mondja ezt? A függetlenségem nem az állattól függ, az az enyém, nem válhatok le róla, de másoktól… Mégis azt hiszem, hogy amiről ő beszél az teljesen más.
Nem tudom kettőnk közül ki unja ezt jobban, de azt hiszem én.
- Sok hiúzzal találkoztál? - lófaszt, biztos vagyok benne, hogy nem, mert nagyon ritka faj, és ezt mind a ketten tudjuk. A legnehezebben fertőz, nem is értem, hogy kaphattam el. Már arra emlékszem miért és hogyan, hogy mikor…
- Engedelmes? Mit jelent engedelmesnek lenni? - szeretném tudni, a hangomban most csak kíváncsiság van, mert akarom tudni, ha nem azt akarja, hogy a lábai előtt fetrengjek, akkor mit? Arra pedig várhat, de lehet ez fel is tűnt neki.
- Nekem ebbe van beleszólásom? - nem hiszem. Már szerinte. Azt hiszem ő nem a mi városunk ismerője, ő nem tudja, hogy itt a koalíció erős csatában van, hogy ha Séaghdha nem véd már, akkor fognak ők és velük összerúgni a port… Nos ez a szép kis vámpír nem a mi városunk ismerője, nálunk most vívjuk a hatalmunkat. És több van, mint hiszi, majd meglepődik és a szemei közé köpök majd.
Istenem, hosszú 21 hónap lesz.
Az ő döntése, hogy az övé leszek, de ez nem az őskor, hogy a hajamnál fogva berángat egy barlangba, ez a bajom ezekkel a dögökkel, hogy azt hiszik ők szarták a világot.  
Már az is vérforraló, ahogy a nyakam nézi és nem vagyok hülye tudom, hogy a véremre szomjazik. A hivóm, tehát a vérem különösen finom a számára, azt is el fogja venni, ahogy a szexet is.
Ő a szájára nyal én elhúzom a sajátom.
- A különbség kettőnk között, hogy én nem közöltem pofátlanul, hogy az enyém leszel, nincs választásod. - és ezt így nem jelentheti ki, nem veszi észre, hogy ez a probléma? Meg sem próbál velem jó fej lenni, közli, hogy ez lesz és pont, a véleményem lószart sem számít és meg van lepve, hogy ideges vagyok, hogy megsért ezzel?
Eldugom a hiúzt előle, mélyre, oda ahol nem érheti el, noha ez csak egy álomkép, az olyan kis senkik mint én, ki vagyunk szolgáltatva az ilyen tetveknek, de nem most, hogy dübörög a koalíció. Hogy Séaghdha mellettük áll. Nem MOST.
Újfent megsért a szavaival. Értem. Mondhatom, amit hallani akar, azt nem, ami nem esik jól a fülének, akkor hallgatással büntetem, mostantól tőszavakra korlátozódom, nem számít amúgy sem, hogy miről beszélek.
Mélyen szívom be a levegőt és bosszant a hozzám állása, bosszant a lesajnálása.
Látom, hogy hazudik a pofámba bele. Nem érdeklem, én Mikael, hanem a hiúz, baszhatom.
Összepréselem a szám, a nyelvembe harapok, jó. Legyen így.
Ő azt mondja az övé leszek, én azt mondom; baszódj meg, te féreg!
Mégis ő az, aki úgy bámulja mellkasom, mintha nem látott volna még ilyet és ezzel hatalmat ad a kezembe, olyat, amit nem kéne nekem adnia, de ő nem tudja ki vagyok. Önelégült mosollyal nyugtáznám, ha nem lenne az arcom kifejezéstelen.
- Hüm. - mégis gúnyos lesz a felröffenés én tudom hol a helye, de ő nem is sejti, hol lenne az övé. Kurva anyját.
Egyetlen pillanatra hunyom le a szemem, mert a durva szavaival ellentétes, ahogy simogat, ahogy érint, felfedez és ez… rohadt kurva életbe, ez jó.
Forró a levegő, amit beszívok, a kezem ökölbe szorul. Édes istenem, ez nagyon jó. Az ujjai hűvösek, de kell is a lázadó, forró bőrömnek, megállom, hogy felsóhajtsak, de a szívem vadul kalapál.
Nem felelek, megtanulja majd az életet itt. Mások vagyunk, mert élen járunk az alakváltók jogait illetően, éljen Séaghdha, aki valójában csak hagyja, mert Élie az övé, mert alakul a kis serege, mert a tigrisek elé vetik magukat, mert Raven, elfogadta, hogy nem ő lett a szörnyrész, de pont úgy szolgálja, hallom, ahogy beszélnek róla, pedig egy Moroven fattyú, de tisztelik. Igaz, ehhez köze lehet az erőnek, amit képvisel, mit tudhat vajon ez a patkány itt, aki. - Hör. - szalad ki a számon egy morgás, a mellbimbóm ét inzultusra.
A testem vigyázban áll. A vágy hullámokban önt el.
Kérés nélkül is utána lépnék. Mert húz valami hülye vágy, valami leküzdhetetlen. A térdem ez övének koccan, a terpeszem nem túl nagy, de jelentős.
Most sem felelek, mert sértett vagyok, egy dolgot viszont tudok. Ha engedem, hogy felhúzzon nekem is könnyebb lesz.
Kellemes a hang, ami kifut a számból, az ajkai hidegek, a lehelete is az, megborzongok, és semmit sem tehetek ellene, hogy felzakatol a szívem. Faszom!
Az övem bánja és a sajnálatos gondolat roppan az agyamara, hogy elvette az övem és a magáénak tekinti, tehát az övé és használni fogja, a kérdés, hogy mire? A fájdalom utáni sóvárgásom tüzet lobbant az ereimben.
Hallom, hogy beszél, ez a dög szereti a saját hangját, de csak az van előttem, ahogy a nyelve végig siklik az alhasamtól. A vágy fellobban bennem, nem a hiúzé, a férfié.
A kezeim ökölbe szorulnak, nem moccanok, a szavak eszembe sem jutnak, de nem is akarok a monológra felelni, úgysem mondhatok, olyat, ami tetszik neki.
- Bassza meg. - engedetlenül csúszik ki a számon, de ez jó, ez nagyon jó.
- Nem. - sóhaj vagyok, lepillantok rá. - Nem érzem magam kiváltságosnak, sőt sokszor kevesebbnek, mint mások. - de azt megérdemlem, hogy ne legyen tulajdon, nem?
A fogai felkarcolnak, még a harapást is várom, minden idegszálam megfeszül, a gyomrom görcsbe ugrik, nagyot nyelek, a fájdalom belém hasít, de csekély ez, semmi sem, kérném a többet és először jut eszembe, hogy lehet megadhatja, amit szeretnék, okozhatna úgy fájdalmat, hogy a farkam amiatt álljon fel, mert sajnos így is éledezik. A hús újra nehéz lesz, még bőven nem kemény, de súlyosan húz lefelé, a vér oda áramlik, pedig a szívem vadul csapkod, mintha menekülni akarna. A hiúz érdeklődve pislog a gyomrom mélyén, a szőre borzolja a csontokat. Még! Sosem mondanám ki persze. De az izmaim engedetlenül megrándulnak. Faszom!

Gúnyosan felröffenek, hagyom, hogy átjárjon a rosszallás, annak érzete, hogy szórakozik velem és a düh apró kis gombolyaga nőni kezd a gyomromban, hogy egyszer csak kinője magát és felpuffadjon majd valami sokkal komolyabbá.
Ledöbbentem, egy egyszerű elvárással, de mindig, minden egyes alkalommal meglep, hogy mennyire nem evilági lények.
- Nem kérem számon, nincs jelentősége, hogy van vagy nincs, nem hinném, hogy befolyásol. - bármit is közte és köztem vagy csak akár a maga részéről.
Vállat vonok unottan, olyan laza mozdulattal, mintha nem lenne csont a testemben. Leszarom minek tart, ha azzal megúszom, hogy basztasson, leszek ennyire gyerek, de valami azt súgja, hogy a büdös életbe nem fogom megúszni. Jól lehet a legkevésbé sem én érdeklem, hanem a bennem lakó kórság.
- Na nem mondom, hogy nincsenek jobb fejek a fajtából, de hogy őszinte legyek én kerülöm őket. - és eleddig Séaghdha védelme alatt álltam, ő nem ivott belőlem, a többiek meg a sajátjaikat hajszolják és én nem vagyok hívottja egyiknek sem.
Nem is sok időt töltöttem itt, sokkal inkább voltam Lilynél a barátnőmnél.
- Talán van ezzel valami baj? - undokká válik a hangom, mert igenis az szeretnék lenni, eddig ment is, csak nem hiszi, hogy majd ő elvesz tőlem az ég egy adta világon mindent. A problémát az jelenti, ahogy visszakérdez, mintha értelmezhetetlen lenne ez számára, olyasmi, amit nem tud ép ésszel feldolgozni, hülye ez, vagy mi van vele?
Nem tetszik, ahogy néz, ahogy magába issza a látványom, mintha máris kevesebb lennék, mintha a bőröm fénye benne oldódna fel és ő befalja, hogy én rémülten összeessek, egyszersmind elfogyjak. Máris lakmározik belőlem.
Dacosan állom a tekintetét, nem nézek más felé, nem pislogok sűrűn, a szám vonala ereszkedik meg lesajnálóan.
Újabb gúnyos felhörrenés szakad ki a torkomból, már majdnem morgás.
- Örülök, hogy segíthetek. - hogy rohadj meg te tetves féreg. Sejtem rólam tanulni neki azt jelenti, hogy elvenni belőlem minden egyedit és a maga vágyára formálni, nem barátom, abból lófaszt sem eszel.
Mégis felé lépkedek mezítláb, ahogy kérte, de ez még nem olyan, ami ellen kéne mennem, és ó legyünk őszinték, lesz itt ma még több is, de erre fel vagyok készülve, a perverz köcsögre mindenképpen.
- Komolyan vettelek, de nem tudom neked mi számít belőlem, locsogni meg nem akarok, untatnálak. - és nem is tartozik rá, legyünk azért őszinték. Biztos, hogy nem avatom be olyan dolgokba, amiről nem kell tudnia, például a testvérem, a családom, a barátnőm, a rokonok. Minek? Nincs hozzá semmi köze, nem kell, hogy visszaéljen vele, vagy zsaroljon, esetleg kihasználja és ellenem fordítsa olyanképpen, ahogy azt én nem szeretném.
- Nocsak, azt hittem, hogy a vámpíroknak nincs humorérzéke, ja várj, ez olyan poén volt, nézd, hogy nevetek. Alig bírom magam visszafogni. - Ritka rossz poén volt, sőt olyan vérszegény, hogy abba egy magafajta vén geci is belehalna.
Felbosszantom,  mégis mivel? Nem mindegy neki mit kezdek a nyomorult életemmel? Ha drogdíler akarok lenni az leszek, ha kurva, akkor az, mit érdekli?
Felszisszenek, olyan gyorsan terem előttem, hogy hátra kell a fejem hajtanom, hogy ne fogjam menekülőre.
Riasztó a közelsége, az illata, a belőle áradó kétes hideg.
Egyetlen másodpercig gondolkodom el rajta, hogy nem engedem le a kezeimet, de mi haszna lenne, aminek ma meg kell történnie az meg fog és jobb nekem, ha nem törik minden tagom.
Magam mellé engedem a karom, az ujjaim elnyújtva, várakozom, nem pillantok a kezére, érzem hol jár, hiszen a bőröm mintha menekülne előle, mintha magában berzenkedne.
Mély levegőt veszek és szemrevételezem ilyen közelről, beszívom drága parfümjének illatát, a sápadt hüllőszagot, mely minden vámpír sajátja.
- Hát ez kedves. - beszarok ezen a fószeren és lehet, hogy jól néz ki, sőt geci jól.
- Mindig öröm hallani, hogy valójában útban vagyok valaki vágya irányába, igazán hízelgő. - nem az van, hogy bosszant, hanem , hogy vérig sért a kijelentéssel. A hiúzt a mélybe nyomom, meglátom, mikor ismerkedhetnek meg, azonban tudom, hogy a hívó erősebb, mint én, olyan, mint egy alfa, ha akarja előcsalja belőlem, de ott leszek a mélyben és a hiúz, mint mondta, nem fejthető le rólam.
Elviselhető… anyád az, te patkány.
Mérgesen remeg a bőröm, a szememből a gyűlölet tüze lángol, máris rühellem, akkor is, ha hihetetlen hosszú ujjaival éppen az ingem gombolja le rólam és ez valahol csábító is lehetne ha nem egy telibebaszott akadály lennék a célja felé. Lehetnék cél, de neeem, a szőrös énem érdekli csak, remélem baszni is azzal akar, garantálom, hogy harap.
- Összevissza beszélsz.  - nagyot nyelek, a hangom tele kekec bátorsággal és nem, nem félek tőle, valami azt ordítja belül, hogy még nem, de ha minden kötél szakad felkeresem a koalíciót.
- Az én szintemen és is jelen vagyok, nem mint egy lefejtendő búra, mint egy kidobandó tok, tehát a szavaid nem igazak, te nem az én szintem vagy, alacsonyabb vagy annál. - mint, ami az én szintem lenne. Ezt jó, ha tudja.
Levadászni, az állatot, neki tényleg az kell, ami megfertőzött, értem már, miért mondja Alec, hogy különleges, mert Baliannak ő egyben kell, nem csak a macska belőle, ritka, mint látszik nekem nem lesz ilyen szerencsém.
- 21 hónap és visszakapom a szabadságom, így szól az egyezségem a város urával. - de ideges leszek, a szívem vadul kalapál, a mellkasom feltárása, a vetkőztetés, mintha egy kibaszott bonbonos dobozból fejtené le a masnit.
Nincs mit szégyellnem, sportos vagyok, nem a tipikus hatkockás izmos, de formás, annyi zsír nincs rajtam, amivel egy tepist ki lehetne kenni. Apró rózsaszín mellbimbókkal áldott meg a sors, most keményen meredtek előre, mert izgatott vagyok és nem, nem szexuálisan, emberileg. Lapos has, formás kirajzolód kezdetleges V alakzat, még dolgozni kell rajta, és vékony, ritkás szőrcsíkocska vezet az ölembe, de a mellkasom még túl csupasz, hogy elburjánzon, idővel megjön majd.
Eszembe ötlik Élie… nem, nem szabad rá gondolnom, megint az lesz, hogy másra vágyom.
- Miért? Titeket miért csak az állat érdekel bennünk és mi, emberek nem? - azt mondta kérdezzek és meglepődik majd, ha azt hiszi nincs kontroll a testem felett, mert van, remélem nem kevesebb, mint hiszem.
Vadul ver a szívem a nyakamban dobog, a torkomban izgatott gombóc, a légzésem sűrű, de nem kapkodó, nem félek tőle és nem izgatott fel, kissé talán várakozó vagyok, de félek, nem azt adja, majd amire kiverném a farkam.

Újfent elhúzom a szám, mert nem tetszik, amit mond, nem tetszik, hogy máris magához kötne, nem akarom, hogy kisajátítson, de ez egy tulajdon dolga, nem? Hát én meg leszarom, hogy ő mit vár el.
- Hiba… ez hiba lenne? - ne basszon fel, nem hiszem, hogy az, nem is ismerem, mire vágyjak? Hogy a hiúz bennem úgy ficánkol, mintha a legfinomabb falatokat húznák el az orra előtt. Mert az, hogy jól néz ki, nos nem nagy kunszt, néznek itt elég sokan rohadt jól.
Sejtem, hogy újra akarja az agyam programozni, hogy mindent felül akar írni, de ahhoz lesz nekem néhány igazán jó szavam, vagy rossz, csak annak a kérdése, hogy melyik irányból nézzük, és az övéből azt gondolom ez nem lesz díjazandó.
- Sajnálatos lenne, ha ez lenne az összes erényed. - olyan lekezelő a hangom, hogy engem is meglep, mert én nem a hiúzzal vagyok egyenértékű, ugyan mi összetartozunk, ez már nem lehet máshogy, de én irányítok, ÉN! Én fogok dönteni ebben, és az állatot hívhatja belőlem, remélem nem egy kibaszott animalfil vagy erre valami szó? Mert ahhoz a hiúznak is lesz pár keresetlen szava, és néhány jól irányzott harapása.
Végre ellép tőlem és leül, van isten, takarodjon el a közelemből.
Ellazulok kissé, hogy végre kiürül a kihúz érzékeiből, noha szemmel tartja odabentről, mintha lesne valami rá és ezt még nem éreztem, ezt jelenti a hívó… veszélyes és kifejezetten bosszantó.
Ó ez a dög szereti a hangját.
- Bocsáss meg, szokom a fajtád. - a kurva anyád te patkány, hát szokd meg, nem csak a te kurva szabályaid érvényesek, én is egy lény vagyok, önálló és egyedi.
A hangja lefelé ível, megint lenéz, nos ez van, nincs öröme bennem, milyen rohadt szomorú, ja nem.
- Mi tesz elégedetlenné… lássuk csak. Lehet, de csak egy sokadik megérzés súgja, hogy az adományozásom nem egy pozitív dolog és mit is mondhatnék, szeretek önálló maradni, nem egy masnival átkötött tárgy. - talán ez lehet az oka, de csak találgatok, és ezt ez a mocskos féreg pontosan tudja, de valami okból kifolyólag azt hiszi, hogy ő szarta az egész világot. Csalódni fog.
- A hiúz teszi a dolgát és rám bízza magát, de sok sikert a megszelídítésével. - mert lesz belőle baj, az állat is hízelkedik, hogy túléljen, de aztán tarkón harap, ha elfordulsz, és a hiúz tudja, hogy én nem adom könnyen magam.
A tekintete csalogat, röviden elnevetem magam.
Tessék? Ó kezdődik, pont erre számítottam, már vetkőztet, hirtelen nem is értem mit vegyek le, de a mezítláb megmagyarázza, mély levegőt veszek, még nem olyan, ami ellen lázadnék ráérősen kibújok a cipőimből, nemes egyszerűen a fotel mellé hányom őket és már azon is agyalok, hogy ez is egy fétis, de nem kell félni apuci, a lábam csodálatos, mint minden kurva formás tagom.
Lustán felállok a fotelből, ennyit megtehetek érte, nem?
- Sajnálatosan kell elmondanom, hogy nem kortól függ, de nem kell tudnod rólam semmit. - ha meg nem akarja megtapasztalni azt is szarom le.
Szórakoztatom, jól van, azt is leszarom.
- Milyen magabiztos. - elhúzom a szám és nem, nem megyek olyan közel, ahogy ő azt reméli, semmiképpen nem úgy, hogy elérjen, a kezére rá sem pillantok. A lépteim hangtalanok, ruganyosak és csak kettőt teszek meg.
- Mit akarsz tőlem? - értse jól, igen. Mik az elvárások, és mik a tervei, mondja csak el, akkor tudom, hogy milyen határokat kell meghúznom.
- Elhagyom a várost és és drogdíler leszek. - mi a faszt tudom én mik a terveim, egyelőre túlélni a 21 hónapot, ami szemmel láthatóan nem lesz egyszerű, de semmi köze nincs az életemhez.
A mellkasom előtt összefonom a karjaimat és újabb morcos parancsot fogalmazok a hiúznak, kushadjon a picsába, ez nem az ő ideje most.

A jelenléte elemi, mindent kitakaró, mintha a nap valósan most menne le és ő az utolsó sugarak elé veti magát, hogy bemutassa erre is képes és még mire lehet vajon?
A vágyat ő csiholja bennem a hiúzon vágtat végig , de én vagyok az a kurva szerencsétlen, akinek még én is érzem a morcos illatát, de idejében lépek a lábára és tolom le a mélybe…. hiszem én, mert nem, hogy eltolni magamtól nem sikerül, még csak elrejteni sem előle.
Szánalmasan elhúzom a szám, ez most magamnak szól, de veheti magára, szerencsém, hogy ez itt egy privát szexklub tud lenni, pedig nem is egy kikurt Belle szökevény uralja a teret és időt, hanem egy nála sokkal erősebb és nagyobb vad, s mégis… ennek köszönhető, hogy a kíméletlen és valljuk be nem túl udvarias leleplezés nem festi bíbor színeit az arcomra, a fülemre. Ugyanaz zavarba hoz, de csak a szívem dobban egyet, amit persze ez a féreg biztos, hogy teljesen jól hall.
- Nem tudtam…- kezdem undok hangon. - hogy már gondolkodom is bűn. - hogy kire az legyen az én dolgom, mert valójában nem gondolok senkire, egyszerűen előcsalta belőlem és nem, ez a kérdés nem a is engem illet, hanem a hiúznak kéne feltenni, ugyanis ő lobogtatja itt a zászlót nekem. Áruló
- Más örül, ha vággyal fogadják. - röffenem, ahogy a pöckölése átsiklik a nadrág vékony anyagán, pedig nem áll a farkam, nem egészen, éppen csak kevéske vérrel töltődött fel, nehezebb lett a hús.
Persze nem tetszik neki, ahogy semmi sem belőlem, de kérdezzük meg a gondolataim mélyét, hogy ez zavar-e engem? Sőt kifejezetten örülnék, ha elkerülne, de a lényből vékony fonalon fut felém az akarása, melyről eddig is tudtam, hogy nem nekem szól, csak a bennem érlelődő kórságnak. Még valaki, aki csak a macskát fogja értékelni bennem. Háleluja.
Mélyen szívom be a levegőt, a szívemre parancsolok.
Alapvetően már az is meglep, hogy nem tudja önteltségében magáénak az ellenőrizetlenül lobbanó röpke vágyat.
Düh… akárha valaki gyertyát gyújtana bennem és most a tűz terjeszkedni kezdene, már engedi is el a nyakam, elégedetten dőlök előrébb és billen a fejem is a helyére. Máris jobb, hogy nem ér hozzám.
Újból felszalad a szemöldököm, rajtam nevetgél? Megleptem? Nocsak? Mivel vajon, mert azt el kell tenni, most még hiszek benne, hogy lehetünk mi jóban, milyen irreális lenne.
A két kezem a combomra ejtem, mintha ragadozó lennék félre biccen a fejem aprót, követem, ahogy leül. Máris úgy tesz, mintha ő baszta volna ezt a kibaszott helyet.
- Találkozni valakivel, akiről semmit nem tudok, nos igen, kicsit szorongok. - mozdul. Elégedetten rántom fel a szám jobb sarkát, apró a mozdulat, ha nem figyelne, észre sem venné, csak hogy le sem bírja a szemét venni rólam. Nocsak, talán ő is feszült.
- Mit szeretnél tudni rólam? - hátradőlök és a gondolataimba bújok egy ócska kis pillanatra.
- A nevem tudod, a korom tudod, hogy neked adtak ezt is tudod, mi lehet még ami számít neked? - jó lenne tudni. Nem akarok össze vissza beszélni, nem akarom ontani az olyan infót, amivel visszaélhet.
Sok időt mi? Megrázom a lábam, a vászoncipő könnyedén mozdul velem, zoknit kellett volna húzni, de olyan meleg van.
Elhúzom a szám, meg fog harapni, de jó. Kifejezetten csak szex közben szeretem, nem vagyok egy kibaszott donor, de neki kell a váltó vére, a hívott, mi?
- Milyen kegyes vagy. - rohadj is meg. - Szóval nem lesz több esélyem? - rühellem a pökhendi faszokat.
- Nem szeretem, ha megharapnak. - ez mondjuk nem fogja érdekelni.
- Jobban szeretném, ha kérdeznél és ha én is megtehetném, az mesés lenne. - de talán ő baszik majd válaszolni nekem.
Séaghdha és az ő politika játszmája teljesen hidegen hagy.
- Mi lényeges neked? - beszélgessünk. Hátha van olyan szerencsém, hogy nyitott a kommunikációra és nem az önéletrajzom érdekli.

Unottan várakozom rá, ez egy kurva nagy vicc, hogy itt ülök, mint egy jól nevelt macska és csak várom, hogy megérkezzen, azt kellene, hogy mondjam, hogy szánalmas, de ismerem ezeket az ősöreg dögöket, jobb nem felhúzni őket, jobban mondva az elején, mert sajnálatos mód amúgy fel fogom baszni, lévén ebben pró vagyok.
Nesztelenül jön, mert már csak akkor veszem észre, amikor a szobába lép, nem hallottam őt, jobban mondva most is csak azt hallom meg, hogy becsukódik az ajtó, pedig kiemelkedően jó a hallásom, de az illata azonnal megüt.
Lustán pillantok fel, már itt is van mellettem.  
A reklámra összerezzenek, de még fel sem fogtam, hogy itt van, megérkezett, hogy betöltötte a teret és kiszorította a felesleges levegőt, ami nem is volt.
Kinyomom a képernyőt és a fotelbe ejtem a telefont magam mellé, hogy szemrevételezzem az új gazdám. Ha viccesebb kedvembe lennék elnevetném magam.
Elhúzom a szám, szóval nem tetszem neki, hála az istennek, így legalább nem kell attól tartanom, hogy kisajátítana. Bár ez így lesz, mert megteheti, de csak 21 hónap és szabad vagyok, addig kell kihúznom mellette, a baj az, hogy tele vagyok rémképekkel. Tulajdonnak lenni nem jó móka, láttam a többieken.
Megállom, hogy elhúzzam a fejem az érintése elől, mind úgy nyulkálnak másokhoz, mintha joguk lenne hozzá. Az érintése hűvös. Ömlik belőle a vágyakozás, mintha be akarna inni a tekintete, felfal vele.
A szándékai egyelőre nem ijesztőek, a jelenléte az, ami azzá teszi és ez a pöre vágy, amitől a hiúz megugrik a gyomrom mélyén, és kifelé szaglászik, őt sokkal jobban érdekli a vámpír, mint engem, az ő figyelme köré fonódik. A tekintetem ráugrik a szemére, felmérem annak színét, a tág pupillákat, az érdeklődés forró tüzét, mely ott pislákol alatta, mint egy fáklya.
Felrántom a szemöldököm, az egyiket. Eszembe sem jutott felállni, minek tenném? Jó, hogy nem kell elé térdelnem egyből.
Leplezetlen kíváncsiságot sóhajtok fel, a levegő forró körülöttem, de érzem őt, tudom már, hogy miért akart engem, mert a hiúz érzi belül, hogy a dög egy hívó… Kurvaéletbe.
Élie szerint ez egy csoda, mert neki olyan szoros a kapcsolata Séaghdhaval, hogy a rém a tigrisek mellett már a rozsomákot is hívja, szerinte szex közben kimagasló érzés, bár Élievel amúgy is az.  
Sajnálatos az is, hogy hányszor képzeltem el őket együtt és annak mindig… khm… ugyanaz lett a vége.  
Hátra ejtem a fejem, ahogy a tenyere a nyakamra simul, alányelek, megugrik az ádámcsutkám.
Na már meg kicsi is vagyok, hát úgy bókol, mint senki más, elhúzom a szám és dacos pillantással csúsztatom végig a tekintetem a szemén, száján, nyakán, le a mellkasára és amíg engedi a fejtartásom felmérem.
Igazán mutatós a dög, de ezt biztosan tudja magáról, láttam én már sok rusnya vámpírt is.
Az érintése tele van akarással, tűzzel, mely elvenne belőlem és nem hozzám adna.
Várakozom, elő a farbával, hogy mit is akar tőlem, de szemmel láthatóan jelenleg ismerkedik.
Nem váltok testhelyzetet, nem mozdulok ki előle, és nem, nem pördítem a nyelvem beszédre, mert egyelőre csak becsmérelt.
Mit mondhatnék? Hogy ő bezzeg elegáns? És ő is milyen geci magas, mi a faszommal etették ezek? Nem az van, hogy alacsonyabbak voltak az emberek, ezeket bassza meg nyújtják.
A düh valahogy feléled bennem, valami okból kifolyólag alám támasztja magát és nem tudom, hogy miért, de felforralja a vérem és a macska kitekint a szemem tükéren az ő íriszének cirmai költöznek a tekintetembe, zavar a kiváncsiága, zavar az érdeklődése, messzire tolom magamba, elrejtem előle, hogy a semleges arckifejezésem legyen a jussa. Haragszom rá, mert okkal kapott meg, nem hiszem, hogy csak egy felajánlás vagyok, biztosra veszem, hogy nem leszünk túl jóban, mert valami túl elemi ömlik belőle, valami olyan, amibe nem akarok belesüppedni. Most nem. Még nem.

Ha, ismétlem ha valaki megkérdezné, hogyan érzem magam, elmondanám, hogy mindenki elmegy a jó büdös faszomba, hogy ilyen hülyeségekkel bombáznak engem, nem is ez a baj, hanem ismerem Alecket, aki végtelenül kedves még mindig, annak ellenére, hogy a telibevert indián rommá törte. Még mindig kiválóan Fifázik és még  teniszezni is tud, igaz azt élőben.
Látom rajta, hogy egy vámpír tulajdonának lenni nem a legjobb élmény és valami azt súgja, hogy Sámuel az én kisgazdám lesz.
Jól lehet nem is találkoztam még vele, de hogy őszinte legyek nem is égek a hőn áhított vágytól, hogy összefussak a patkánnyal.
Az is igaz, hogy lehet full jó arc, vagy mázlim van és egy Belle ivadék, annyi őrjítő szexben lesz részem, hogy lehullik a hajam, de valami azt morogja a gyomrom legmélyéről, hogy nem így lesz.
Nevezzük megérzésnek.
Szűk fekete nadrágot viselek az anyaga simogatja a bőröm, a bokám fölé ér, még hajtottam is rajta párat, hogy jobban álljon, az ingem hófehér, az utolsó gombok szabadon hagyják csupasz mellkasom, de igazából nagyon meleg van. Igaz alakváltó vagyok, nekem a meleg az otthonom, de most az ideg is ugrál az állkapocsomon.
A hajam megmosva, kicsinosítottam magam, mint szarospistanevenapján, hogy a vén dög, ó mert biztos vagyok benne, hogy nem egy fiatal kis senki, annak Séaghdha nem adott volna oda, bukik rá, ha illedelmesen fogadják.
Az üzenete nem késett sokat, még be sem cuccoltam az új szobámba, ami nem olyan jó, mint az előző és közös fürdőm van valakivel, aki a másik oldalon lakik, még azt sem tudom ki az, mert az a vérszívó egyik kis csicskása lesz, mondjuk velem együtt, de és de… nagyon elméri a lehetőségeit, ha azt hiszi, hogy én alá fogok simulni.
Nekem egyezségem van és nem vele, bár a szőke szavaiból ítélve a 21 hónap és 2 napom nem lesz könnyű menet, ha valóban egy az egyben elajándékozott. Mi a faszom vagyok én, egy plüss?
Az ideg ugrál a vállamban, megfeszül a vállam és megint az üzenetre pillantok.
Arrogáns pöcs.
Abban bízom, hogy a képen jelen lévő fotel a szobájában van és nem kell megtalálnom a házon belül, mert a cirkusz meglehetősen nagy; a te helyed! Anyád helye.
Az egyik fülemben hosszú fülbevaló, a másikban semmi.
A szívemben haragvó dobogás, magához rendel, mint egy kutyát, időponttal, egy pillanatot sem kések és nem is érkezem korábban, abban a pillanatban kopogok be, ahogy a levélben szerepel, de mivel nem jön válasz benyitok az ajtón.
Belépek a tágas nappaliba, neki persze saját fürdője van és oh a fotel… Remélem ebben porlad el a féreg, de még nem kéne megítélni, lehet jó fej.
Felröhögök, egészen biztos, hogy nem az, nem is várom el.
Az én helyem, akkor helyet foglalok, a bal lábam keresztbe dobom a jobbon, a térdemen támasztom a csupasz bokám és hátradőlök.
Jó hír, hogy nem térden kell várnom a naaagy és nemes mestert.
Az egészben a vicc, hogy az anyámnak tett szívesség tart itt még 21 hónapig, úgy, hogy az anyám nem kér a fiából, jól lehet az egész az apám hibája, miatta vadult el az anyám tőlem. A bátyám sincs jobb helyzetben, de legalább nem alakváltó és ami ennél sokkal fontosabb, nem buzi.
Mert az bűn ugye.
Anyám nyakában mondjuk akkora kereszt lóg, hogy alig bírja el és a rózsafüzér kikopott az ujjai közül, annyi imát mondott el értem.
Röhej.
A húgom viszont borzalmasan hiányzik, de amióta nem csak alakváltó vagyok, de még buzi is, azóta nem is találkozhatok vele. Én mégis eladtam a testem erre a 4 évre.
Milyen vicces is, nem? Kicsit sem.
A telefonom nyomkodom, míg várom a vámpírt és az, hoy megvárat nem vall jó modorra.
A hugom most 16 éves, gyönyörű és kecses, mint egy nádszál, az insta képeit sem merem beszivezni, mert anyám biztos szemmel tartja.
Tudja vajon, hogy a nyilvános fiókja mekkora átverés? Mert én ráakadtam a  DorkaMason03 fiókon kívül egy másikra is, ami Dorykha69 nos igen. Mindkettő jelent valamit.
Ott a hugom lenge öltözékben és nem éppen szomjas állapotban tekereg a képeken. A beadott hittan és könyves táborok valójában fesztiválok, amikre tőlem is kap pénz és erősen sejtem a bátyámtól is.
Pörgetem a sztorikat.
Nem vagyok nyugodt és békés sem, a szívem háborgó tengert kelt életre a gyomromban, a macska idegesen sétál fel és alá, hogy a gerincemhez surlódva próbáljon lenyugtatni, őt valahogy ez az egész kifejezetten izgatja.
Ha kurni akar a vén dög, állok rendelkezésére, nincs túl nagy jelentősége. A szex az szex és nem több annál, testiség.
Lehet kifejezetten élvezni, de el is lehet viselni és abban én kikurt jó vagyok.
Soha nem kerestem pénzt a testemmel, de ha nem jön a srác, aki a cirkuszhoz tartozik és nem mutat be egy itteni vámpírnak, aki eljuttatott a szőkéhez, mert nem volt egyszerű, talán erre is képes lettem volna.
Nincsenek gátlásaim, nincs semmi, ami riasztana az ágyban, még a fájdalmat is tudom élvezni, noha azt hiszem a mélységeket nem jártam még meg. De azt nem is tervezem.
A haverjaim, vagyis a “haverjaim” éppen Balin vannak, hogy jutottak el oda?
A fülem mögé tűröm a hajam. A hiúz meghúzza a szívem zsinórját, ezek szerint jön a vámpír… Szuper.
A telefont sem teszem el és fel sem pillantok.