Információk róla »Az árnyékok közül egy fehér látomás kel életre. Nem illik ide, mégis olyan gyönyörű, hogy az ember nehezen veszi le róla a tekintetét.Jégkék szemeiből elképesztő szenvedély és melegség árad.Az ablakom alatt üldögél időnként, mintha nem lenne semmi dolga, csak az, hogy engem tartson szemmel. Pedig nem. Nem ez a dolga. Az lenne a dolga, hogy gazdájának becserkésszen, hogy félelemben tartson, az elmémre tapadjon, miközben összezavar és bizonytalanságban tart. A gazdája nagyjából azóta vadászik rám, hogy megszülettem. Fél az erőmtől. Attól az erőtől, amely egyszer már bélyeget hagyott rajta, a dédszüleim által. Attól az erőtől, amelyről én magam még gyakorlatilag semmit nem tudok.
Vegas, a vámpír. Így emlegetik a kaszinók egyik legelképesztőbb illúziókra képes, bőséges humorral megáldott vámpírját, aki nagyjából fél évszázada érkezett a városba. Hűségesküt tett a város urának, és mivel pompás viccein még az öreg vámpírok is remekül szórakoztak, hát elég komoly bizalmat kapott. Ő felügyelheti a szerencsejátékot a városban, természetesen a Város Ura teljes kontrollja alatt. Nem is tesz semmi olyat, amivel kivívná a haragját. De neki is megvan a maga gyengéje. Nem konkrétan én magam, hanem a családom és a vérvonalam, amely a szüleim által egyesülve megteremtett engem.Anyám családja a Breton nekromantái egyszer már komoly pusztítást végeztek, az akkor még szabályok közé nem szorított vámpírok között délen, és ennek esett áldozatul Vegas kolóniája, és akkori játékszerei. Egyedül túlélte, és vérből és bosszúból szőtt magának álmokat. A Bretonok és most már a Harmonok ellen is.
Te vagy a véralmája jó hosszú ideje. Hűségedről kétségei sincsenek, pedig lehetnének.Nem magadtól kerültél mellé.Anyádat megbecstelenítették egy másik váltó által, és ebből a fertőzésből születtél később te.Aki mindezt tette a halandó családoddal, az nem volt más mint Vegas és az emberei, kik ebben lelték örömüket. Nevettek és kacagtak, miközben újra és újra hagyták, hogy a vadállatok emberi mivoltukban az anyádnak essenek. Parancsszóra.Várandós lett veled. Anyád halála nem rázott meg, hiszen alig ismerted, a többiek pedig egész egyszerűen nem tartottak rád igényt. Kivetettek. Te lettél mindenki Árvája, a fiú, aki nem kell senkinek.
Hosszú idő volt megtudni a származásod, hogy ki lehetett az oka annak, hogy megszüless, hogy ki az oka azoknak az éveknek, melyeket úgy kellett leélned, hogy tulajdonképpen egy simogatástól jóllaktál volna, és egy meleg otthon akár csak ideiglenesen is felért volna számodra egy csodával. Szomjaztad és a mai napig szomjazod a törődést, az érintést, amelyet a gazdád rendszeresen megvon tőled. Csak azért kellesz neki, mert gyönyörű vagy, mert lehet veled büszkélkedni, hiszen a hópárducok ritkaságszámba mennek mostanság. Kevés hozzád hasonló véralma van.
Tudod, tisztában vagy vele, hogy Vegas meg akar ölni engem és erre már számtalan kísérletet tett, ahogy azt is tudod, hogy a te dolgod lenne elérni, hogy paranoiás legyek, hogy ne akarjam, ne merjem felfedezni a bennem szunnyadó erőt. Te azonban oly sok éjjelt töltesz az ablakom alatt és megfigyelsz. Bepillantást nyersz az életebe, amely látod, számtalan hasonlóságot mutat a tiéddel. Meglátod hát a lehetőséget bennem. Hogy nem tesz leszel Vegas bosszújának a segítője, hanem én leszek majd a tiédnek.Árulóvá válsz, mert úgy döntesz mellém állsz ebben a küzdelemben, amiről csak sejted, hogy nem csak Vegas, a gazdád vesz rész benne, hanem egy másik vámpír és egy Marsall is. Szép kis kilátások. Ugye nem fogsz bántani? // Ismét egy olyan karakter akinél sok szabad mozgást hagyok, bár nyilván vannak kötött dolgok. Olyan usert várok, aki nyitott, aki hajlandó kicsit építgetni a saját kis plot twistjeit is. És aki nem riad vissza a kihívásoktól. A név szabadon módosítható, de az arcból sorry, most nem tudok engedni. :oops:  Ő él a fejemben, őt szeretném.Azért remélem így is lehet benne fantáziát látni.//