Képesség » Nem egyszerűen alfa, de néhány éve kivívta magának a patkányfalka vezetésének jogát. Noha kis létszámú gyülekezetről van szó, a maguk módján jól átvészelték a tisztogatási időket, nem gyarapodtak igaz, de nem is szenvedtek nagy veszteségeket és ez főleg Aikko rátermettségének köszönhető. Agresszív, ha kell, de tudja mikor érdemes eltűnni a csatornákban is. Erőteljes egyéniség és a harci képességei nem pusztán alakváltó mivoltának erejére támaszkodnak, hanem az illegális arénákban szakadatlanul edzi magát, nem fél a kihívásoktól. Pankrátoros harcmodorral tör a győzelem felé, de pórul járhat az, aki alábecsüli a termete és gyengébbik nembéli mivolta miatt. Egyesek szerint egy kicsit őrült, de tény, hogy extrovertált, gyakran bohókás viselkedése és öltözködése hozzájárul a személyi kultuszához. Aki keresztbe tesz neki az olyan könnyen eltűnhet, mint egy patkány a lefolyócsövön.
| |
életem lapjai » - Ványadt kis egérke ez -
így kezdődött minden, egy baszott nagydarab pasas kezében egy soványka kis vérpatkány nőstény girhes kapálózással küzd a szabadságáért. Tragikus, mint a gyufaárus kislány meséje, hány de hány lányka sorsa mégis ez, pedig mindannyian királylánynak születtek, nem igaz?
- Csalinak azért jó lesz -
kevésbé szerencsés országokban a vérállat orvvadászat egy egészen új csúcsra juttatja az adrenalinfüggőket. Mert ugyan ki ne akarna egy teliholdas afrikaszafarin a kezében egy nagy hatótávolságú puskával véroroszlánra vadászni? A legfontosabb persze a bénító lövés, hogy a visszaváltozás előtt még pózolni lehessen a haldokló jószággal, aztán a dögöt be lehet rugdalni egy folyóba, hogy a krokodilok is örüljenek valaminek.
- Na te kis ribanc, már elég idős vagy hozzá, hogy... -
nem.
- MEGHARAPTÁL! KIBELEZLEK! -
azt mondják, hogy a süllyedő hajóról menekülnek a patkányok, de azt senki sem firtatja, hogy kerültek oda? Potyautasként, természetesen. Irány Amerika, baby!
- Édes vagy, nincs kedved hozzám költözni? -
de volt. Bárki bármit is mondjon, még a lehetőségek hazájában sincs kolbászból a kerítés és sokkal könnyebb úgy boldogulni, hogyha valaki a tenyerén hordoz és a szerelem szárnyán repülsz a magasba, befogadnak és elfogadnak, fedelet és kaját adnak.
- Borzalmas, de fiatalok vagyunk, lehet még gyerekünk -
a lelkes próbálkozások meg is hozzák az eredményeiket, hogy aztán az átváltozások elvegyék azt. Egy emberi férfi nem képes megadni azt, amire egy terhes alakváltónak szüksége van a legjobb szándéka ellenére sem, főleg, ha nem tud a titokról.
- Aikko? Édesem? Hol vagy? -
gyertyafény felett remegő elbizonytalanodott férfihang kereste a romantikát az elsötétített nappaliban és én a legjobbat adtam neki, amit csak tudtam. Hogyan is érhetett volna véget másként a teliholdas titkok és vetélések gyászsorozata? De túl gyenge volt, nem élte túl a kórt.
- Közénk tartozol -
sokkal később érkezett ez megnyugatót, a világot a helyére billentő teátrálisan hétköznapi, mégis boldogító szózat, mit kellett volna, de azért jó volt végre valódi falkatársakra találni St. Louis szívében.
- Őrült egy szuka vagy, tudod? -
csak kacagás lehetett a válasz boldog felszabadultságban. A patkányverem csatái, az arénák, a vérállat küzdelmek végre meghozták az életörömöt, helyrerázták a széthullott mozaikokat. Harcostársak, barátok, testévek, család. A Vérkerék banda.
- Húzogassuk egy kicsit a macskák bajuszát -
mert övék a város, de mienk az utca.