életem lapjai »
1980.01.16.
Kedves keresztény hívek! A szülők számára nagy öröm és ajándék a gyermek. A  keresztény szülők ezt az ajándékot Istennek, minden élet forrásának köszönik  meg. Szent hitünk tanításából azt is tudjátok, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk,  a keresztség által isteni életében részesíti az embert. Gyermekévé fogadja, a  Szentlélek templomává és a mennyország örökösévé teszi.    Kedves szülők! Ti is azért hoztátok el gyermeketeket az Isten házába, hogy erre  az isteni életre vízből és Szentlékekből újjászülessék, és Krisztus titokzatos  testének, az Egyháznak tagjává legyen.    Krisztus egyházának nevében kérdezlek benneteket: Mi lesz a gyermek  keresztneve?

Ciro Lorcan Verri

Ahogy felnyitja a szemét álmából felébredve már nem is káromkodik. Újabban sokszor álmodik a keresztelőjével, noha két hetes se volt, amikor a dolog megesett vele azon a régi, régi fagyos januári reggelen, de annyit hallott a családi beszédekben a nagy eseményről, hogy mozzanatról mozzanatra maga elé tudta idézni, akár több nézőpontból is. Általában kérdések formájában került elő a visszaemlékezés egy-egy újabb momentuma.
Hogy lehet az a gyöngyökkel kivarrt ruhájú kis fehér angyalka aki a fényképekről azonos azzal a fekete ruhás sátánista suhanccal, akivé vált?
Mégis hogyan lett az ártatlan tekintete ilyen rosszindulatú és gonosz?
A keresztanyjától, aki a kezében tartotta, miközben a pap a keresztet vetett rá milyen ember lop?
Hányszor mondták neki, hogy Krisztus gyermekeként egyszerűen nem lophatja el a társai játékait?
A jó atya háromszor is megmerítette a vízben, nem bújhatott belé az ördög, ne is próbáljon kifogásokat keresni a rossz természetére!
Kávézás közben persze megtalálja a választ arra a kérdésre, hogy miért álmodik erről, bár nem lehet biztos benne, hogy valami, bármi köze van ahhoz, hogy néhány éve a Mississippi torkolatánál a helyi vudu főpap majdnem vízbe fojtotta, annak okáért, hogy a képességeit elorozza tőle és azokat a loák szolgálatába állítva kamatoztassa. Talán ha egy kicsit tovább lent tartja a felszín alatt, mostanra egészen más urakat szolgálna üveges szemekkel és semnem önmagát, de történt, ahogy megtörtént.Visszacsinálni már semmit sem lehet, és ezért Istennek hála, még úgy is, hogy vajmi kevéssé sorolhatja magát a jókeresztények közé.
Mondják, hogy a megbocsátás mindenkinek elérhető, de sok mindent mondanak, ami nem igaz.
Az apja sem halt bele a szégyenbe, amikor megtudta, hogy homoszexuális.
Ő se halt bele abba, hogy szíjat hasított a hátából.
A keresztény átnevelőtábor nem segített rajta, de sok barátot szerzett ott, ami a későbbiekben elég messzire elvitte.
A kitagadástól nem változott semmi. Végre hátrahagyta keresztneveit az olasz apától és az ír anyától és választott valami hozzá illőt, sötét, sablonosat.
A vudu boszorkányok átka tönkretette ugyan az életét, de még nem adta fel.
Bármennyire is keresték nem tudták összefüggésbe hozni egy prágai kettősgyilkossággal, aminek ideje egybeesett európai kiruccanásával, vagy inkább nevezzük úgy: tanulmányút.
Ha egykori mesterére gondol elmosolyodik és ábrándosan kibámul az ablakon. Szerette azt a vidéket, Európa annyira más, mint egy Egyesült Államok, a feketemágia hagyományait sose szennyezte be a barbár vudu, tisztán és sötéten élik meg a pillanatokat, a falusi rontó boszorkányok kijelölte ösvényeken haladnak, ahol a hétköznapokban is ott van némi fullasztó, párálló varázslatosság. Nem olyan egykedvűek, mint itt, amerikában, ahol minden olyan rendezett, tiszta és kiszámítható.
Szinte soha nem reggelizik, az éj sötétjét a kávé feketéjébe fojtja és aztán átsétál a kis szalonba, ami a Kis Arcánum néven fut. Három éve nyitotta meg egy kies külterületi utcán, mert az a nyavalyás átok három éve száműzte ebbe a városba. Feladatul kapta a déli vudu közösségtől a városbeli természetfelettiek megfigyelését, hogy eszköze legyen egy későbbi hatalomátvételnek, a bőrére sütött jelek emlékeztetik minden nap, hogy milyen ostoba alkukat kötött a szabadulásért, az életért cserébe, az életért, ami nem más, mint rabság ebben a formában. Hiszen valamikor saját szektát vezetett, büszkén és rettenthetetlenül, más hasonszűrő sötétlelkű mágusokkal tanulmányozva a képességeikben rejlő lehetőségeket, titkos álmokat szövögetve arról, hogy okkult tudományukat a titokzatos rejtőzködésből államszervező hatalommá emelik és leigázzák ezt a vámpíroktól és ostoba emberektől nyomorgatott sivár világot.
Minden lehetségesnek látszott.
Aztán elmúlt.
A “nyitva” tábla mögül kinézve futólag gondol rá, hogy ez a nap vajon más lesz-e mint a többi? De miért is lenne más? Fásult, kiábrándult, csapdában megrekedt, ő biztos egy szalmaszálat sem keresztbetenni azért, hogy kiszolgálva a távoli nagyasszonyt mozgásba lendítse a dolgokat amíg nem feltétlenül muszáj.