életem lapjai » Mondhatnánk, hogy Grace tökéletes családba született, hisz gyerekkorától kezdve a legjobb iskolákba járt, a legszebb ruhákat kapta meg, a szülei pedig tejben-vajban fürösztötték. Ez így is volt, a Hartman család luxuséletet élt Manhattan közepén. Persze mindez csak a látszat, az a habos rózsaszín álom, amit a többség elképzelt a neves család köré. Donald Harland ugyanis, bár jó nevű közgazdász volt, annyit sikkasztott, hogy a végén beletört a bicskája és Grace tizenötödik születésnapja előtt börtönbe került. A házuk, birtokaik és minden ingóságuk pedig az államra szállt, hisz valamiből törleszteni kellett a károkat, amit apuci okozott. Igaz, már ez előtt sem volt fenékig tejfel az élet, hisz Amanda Harland színésznőként a fél Broadwayen végig ment, emiatt nem egyszer zengett a ház. Szóval Grace ugyan anyagilag mindent megkapott tizenöt éves koráig, a család, mint olyan, számára egy igazán megfoghatatlan élménynek tűnt.

Az apja tettei után anyuci gyorsan beadta a válópert, s ami azt illeti, nem sok idő kellett ahhoz, hogy összeköltözzön egy plasztikai sebésszel. Persze ebben nem volt semmi hátsó szándék, teljesen véletlen, hogy épp egy arcplasztikus akarta magához láncolni Amandát, meg a lányát.

Látszólag megmenekült a Harland család női ága, az anyagi megsemmisülésből professzor Aaron Devenport rángatta ki őket, ám Grace számára ez a mentsvár egyet jelentett a pokol kapujával. A pasas tizennyolc éves kora táján szemet vetett rá, és zaklatásai egyre gyakoribbá váltak, míg végül rá nem támadt egy estén, amikor Amanda nem tartózkodott a lakásban. Még szerencse, hogy elérte azt a vázát, és jól odasuhintott a doktor úrnak, amitől az elveszítette az eszméletét, Grace pedig kimenekült a férfi karmai közül.

Zaklatottan ment el otthonról, nem is akart hazamenni, s bár hiába próbálta az anyjának jelezni, hogy Aaronnel gáz van, az anyja azt gondolta, hogy a leányzó mindössze csak össze van zavarodva a válás, és az apja börtönbe vonulása miatt. Vita vitát szült, Grace barátoknál húzta meg magát, hébe-hóba a nagynénjénél aludt, közben elhatározta, hogy teljesen függetlenedni fog az anyjától.

Össze is költözött a barátjával, esti műszakot vállalt egy kávézóban, hogy fizetni tudja a kiadásokat. Mindeközben azért küszködött, hogy bekerüljön egy neves New York-i tánciskolába, ahová csak a legtehetségesebb diákok kerülhettek be. Grace-nek ez összejött, de a munkával elég nehéz volt összeegyeztetnie a tanulmányait, így a két és év alatt már teljesen kimerült, ezért ki is csapták a suliból. Emellett a barátjával is szakított, külön kellett költöznie, ami még több pénzt emésztett fel, ezért Grace dupla műszakokat vállalt, nappal egy étteremben szolgált fel, esténként pedig egy klubban szolgált italt a bulizóknak.

Az élet aztán összesodorta egy középkorú vállalkozóval, aki a munkája miatt nagyon sokat ingázott, így csak hétvégente tudtak találkozni. Grace teljesen belehabarodott a fickóba, aki még arra is rávette, hogy kezdjen el tanulni valamit az egyetemen. Grace pszichológia szakra nyert felvételt, és már épp az első év végére ért, már az összeköltözést tervezte a párjával, mikor megtudta, hogy a férfi házas. Ez hidegzuhanyként érte, olyannyira, hogy úgy érezte, végleg maga mögött kell hagynia New Yorkot, hogy végre új életet kezdhessen.

St. Louisba megpályázott egy részidős táncoktatói állást a helyi tánciskolában, ahová nagy nehezen papírok nélkül is felvették, emellett pedig esti műszakot vállalt az egyik helyi bárban, ahol nem olyan rég kezdett el italt felszolgálni. A tanulmányait jelenleg szünetelteti az egyetemen, a tánc még mindig az álma, de jelen pillanatban nem tudja, hogyan tudna előrébb jutni, hisz tengernyi számlát kell fizetnie, az évek pedig rohannak a feje fölött.