életem lapjai » 1319-ben még mondhatni minden teljesen rendben volt a világgal. Az élet nem volt egyszerű, mégis könnyedén megtudtam élni a lehetőségeimből. A nemesek gyakran béreltek fel engem, hogy néhány társuknak a vágyott értékét lovasíthassam meg.
Soha nem gondoltam volna, hogy néhány egyszerű rezidencia kifoghat rajtam. Még bőszen lovagok járták a vidéket, mikor egy sikertelen megbízás után vérdíjat tűztek ki a fejemre.
Az egyik nemes egy különleges értékű poharat szándékozott magáénak tudni, cserébe pedig a szabadságomat ígérte. Kinek kellene ennél több?  
Az épület nyirkos és rideg volt, természetellenesnek tűnt maga a látvány, ahogyan az érzés is. Mintha a világ egy másik szegletébe tértem volna be. Az ablakon bemászva könnyűnek tűnt a munka, bár folyamatosan tekinteteket éreztem magamon, bátran hatoltam be az ismeretlenbe.
Mint kiderült nem voltam egyáltalán egyedül. Az ereklye a szemem előtt csillant fel, én pedig csak egy könnyed mosollyal indultam el felé. Már a kezemet nem tehettem rá, mert csak a sötétség ölelt magához.
Órák? Vagy talán percek telhettek el? Már nem tudom... A sötét métely mardosta lelkem mélyét, ahogyan egy lányra meredt a tekintetem. Belőlem táplálkozott, majd ismét magához ölelt a sötétség. Az, hogy már mi történt akkor aligha emlékezhetnék. Az a kevés információ, ami még elmém mélyén honol, alkalmanként előtör belőlem, de már csak foszlányok, vagy akár árnyak formájában.
Hónapok, utána pedig évekig szolgáltam Lillyss úrnőt. Akarva, akaratlanul azzá váltam, amit csinált belőlem.
Már nem is emlékszem, talán kétszáz évig tartott maga mellett, én pedig hűen szolgáltam őt, míg nem talált egy másik szórakoztatóbb játékot.
Szabadon eresztett, de tudtam jól, hogy nem menekülhetek előle a végtelenségig. Az évszázadok teltek, én pedig megszereztem a saját kis hasznom, ahogyan képességeimet is fejlesztettem folyamatosan. Az életemre lennél talán kíváncsi? Ahhoz előbb meg kellene, hogy ismerjelek, nem gondolod? A bizalom egy nagyon ritka fegyver, mely sok-sok világot semmisített meg.
2020-as évekre sikerült már egy bőséges vagyont felhalmoznom, az elején városról-városra jártam a vidéket, míg le nem táboroztam St. Louisban.
Az új terület már sok izgalmas értékkel, és látványossággal rendelkezett, de úgy éreztem, hogy ez lesz az a hely, ahova nekem egy bárt kell nyitnom. A Kék Rózsa nevet kapta.
Szép kis összeget fizettem ki, mire sikerült át alakíttatnom egy közepes méretű helyszínt rá. A hatalmas díszes ajtó felett egy kék és zöld színben pompázó rózsa látható, hatalmas üveg ablakai tetején egy vastag redőny található, amit bármikor könnyedén elé lehet húzni. Belépve az ajtó mellett egy szabályzat, amely kifejti, hogy mindenkit örömmel fogadnak, és tilos a balhé. Rögvest a belépő vendégek egy hatalmas bárpultot pillanthatnak meg, ami piros bársonnyal van díszítve, ódon szép kis székekkel. A bár bőséges kínálatot szolgál, szinte a város összes italából lehet vásárolni, aligha lehetne olyat választani, amit nem találhat meg itt az ember. A bárpult két személyre tervezett, a mögötte elterülő szolid fényáradat megnyugtatja a lelket. Kék rózsák láthatók az italos üvegek mögött, ami szolid neon fénnyel világít. A pult két oldalán 5 darab kényelmes félkőrű box található, ahova könnyedén el lehet vonulni, ha négyszemközt szándékozik valaki beszélgetni.
Természetesen az emeletet és a pincét sem hagyhattam ki a felújításból. A lépcső amely a pincébe vezet, egy tábla jelzi, hogy csak az alkalmazottak részére. Egy forduló után egy vaskos páncélozott ajtót pillanthat meg az ismeretlen, amin két vastag biztonsági zár is van. Az ember gondolná, hogy egy raktár található lent, mégis valahogy inkább egy apartman került a helyére. Amiben nappal, vagy akár éjjel nyugodtan pihenhetek és szórakozhatok. A felső emelet már annál inkább rejtélyesebbnek tűnik az emberek számára. A hiányzó raktár található meg ott, illetve egy vendégszoba, amely fáradt utazóknak, vagy éppen barátnak szolgál pihenőül. Mellette pedig egy kényelmes irodai helység. A gazdája mindent elkövetett, hogy giccses bútorokkal árassza el a helységet, hogy akár többszemélyes tárgyalásokat is le lehessen bonyolítani egy hatalmas asztalnál, míg a sarokban egy ugyanolyan markáns méretű íróasztal található, egy vadonatúj irodai székkel.
Itt már csak az a kérdés, hogy a város mestere elfogadja-e egy semleges vámpír jelenlétét a városban. Szándéka tisztább még a Kék Rózsánál is, egy semleges terület, ahol bárki békében elfogyaszthat egy nyugodalmas italt. Nagy ár ez a békéért? Talán... De az életben mindig kell egy olyan hely, ahova bizalommal fordulsz. Az élet már csak ilyen nem-de?