életem lapjai » 171 Humboldt Ave a Mississippi partján fekszik, szembe vele egy hajószerelő műhely, melynek tulajdonosa,  az egykorvolt Dr. Garcia, úgy tudna nyilatkozni a pumák lerakodó helyéről, hogy na odaát aztán mindig van valami.
A pumák olyanok, mint a rossz kölykök és valahogy sosem veszik ki belőlük a játékos kedv, marakodnak, harcolnak, össze-összekapnak, de komoly vérengzésig nem jutnak el, lévén a Kamachiq nem túl elnéző ebben a témában. Inkább örök gyerekként heccelik egymást és játszanak. Abból pedig sosem elég.
De maga a 171 Humboldt Ave egy elzárt kis világ, ami cseppet sem jelenti, hogy ne lenne átjáróház, de a bizalmi kör nem túl tágas.
A Rechazar falka nem számlál népes gyülekezetet, pedig mostanában mintha több lenne köztük az új arc.
A hatalmas gyárépület előtt 3 kamion sorakozik jelenleg, amit Dr. Garcia éppen a távcsövén keresztül szemlél, nem lát már túl jól és ha valaki a Kamachiqot kérdezi, akkor gyorsan kiderülne számára a rejtett tartalom mögött, ha így folytatja az öreg, akkor hamarosan semennyire sem fog látni és hallani sem, a hullák ugyanis nem élnek eme lehetőségekkel.
A férfi jegyzetel: 3 kamion, oldalukon a Vitara Co. logójával, mely mivel a Puma mint cipőgyártó kellemetlenség kilőtte a kecsesen ugró állatot, emiatt nekik csak egy sziluttezett fej jutott, hiszen nem utánoznak. Sötét háttérből elővillanó világos, kecses fej, hosszúkás fülekkel és csodálatosan kidolgozott borostyán szempárral. Alatta a cég neve, telefonszámok, elérhetőségek.
A Rechazar falka ugyanis nem rejtőzködik a világ elől, ők azok, akik és amik. A dolgukat is úgy végzik, hogy nincs jelmezbe bugyolálva.
De vissza az egykor honos Dr. Garcia jegyzeteihez. 3 kamion, 3 kisteherautó és 4-5-6-7-8 felírja, normál autó, persze mindegyiken a cég logója. A többi pedig magán, de a Dr. távcsöve mégis a magas szőke férfin állapodik meg, aki persze régóta szemmel tartja viszonzásul őt, pedig amaz unottan bagózik a fekete-ezüst beütéssel megálmodott Yamaha R1-ülésén terpeszkedve.
Az egykorvolt szívsebész, aki már csak azért nem az, mert a hajdani neje átfabrikálta az ujjait egy csontozó késsel és lássuk be szájjal nem lehet szíveket behelyezni nyitott mellkasokba, most megpillantja a férfi felmutatott középső ujját, miközben a Hyaksh morranva magyaráz tovább.
Dr. Szív sejti, hogy a fiúk ma is sántikálnak valamiben, mert Miles az épület előtt várakozik és túl elmélyült a beszélgetés, meló van, de milyen? Milyen? Főleg, mert a tulaj és szerinte a bandavezér nem gyakori vendég erre, ha ő megjelenik, a falka mindig hangyabolyos lesz, mindenki a figyelmét óhajtja és ő ímmel- ámmal meg is adja,  ha éppen olyan a napja és a kedve. Most kiismerhetetlen arccal szemléli a játékos összecsapásokat. Ha nem gyűlölne minden hangoskodót,  lehet nem is zavarnák ennyire,  de ez a gondtalanság, na ez bassza a csőrét.
Elfordítja a távcsövet, hogy gondosan szemrevételezze az éppen bekanyarodó sötétt Audit és aprólékosan feljegyzi annak rendszámát, pedig a tomboló napfényben alig is látja még a látcsövén át is.
Odaát a Kamachiq nagyot sóhajt és csak biccent az előtte álló férfinak, törölje ki az emlékezetét, azaz a feljegyzést, a többi meg történelem.
Dr. Kíváncsi még megnézi, ahogy kiszáll a kocsiból egy magas, fekete hajú és öltönyű férfi, tiszta man in black, kezet ráz a szőkével, körbe pillant gyanakvón és elindulnak befelé. A kezében fekete aktatáska és abban is biztos, hogy a szőke bőrdzsekije alatt a dudor egy fegyver.
Arról persze fogalma nincs, hogy ruganyos léptekkel, csendesen egy ragadozó tart felé.


Megmozdítom magam előtt a whiskys poharam, az aranysárga nedű megcsillan a gyér fényben.
A külvárosi irodámban nekem kedvező minden berendezés, még akkor is, ha igen gyér, de nem vagyok fényűző alkat, pedig megtehetném annak ellenére, hogy nem dagonyázom a lében, nem is tudnék úszni benne, mint az a kacsa a mesében, amit az unokahúgom nézett a múltkor, mondjuk végig szapulta, azt mondja a maga 6 évével, hogy öreg mese, nem is érti, meg jobban szereti a modern faszságokat, azokat meg persze én nem értem.
Puha bőrfotelben terpeszkedem, onnan nézek fel a fazonra, akin az öltöny olyan, mintha valaki rácsorgatta volna és beleillene a bőrébe. Még az illata is olyan felsőbbrendű. Emiatt aztán nem is akarok vele nagyon puhánykodni, mert a kihívás átugrik a köztünk feszülő kemény faasztalon. A lámpa fénye felpislákol, ez az én hatalmam, hiszen ez a faszi itt egy ócska kis ember. Bankár,  biztos nem spermabankár.
- Elég magas összeget mondtam. - jegyzi meg magabiztos hangon, ő nem az a fajta, akit csendesen is meghallanak, pedig meglenne hozzá a maga hatalma, de jobb szereti, ha mindenki csak rá figyel. Ha jól követem az eseményeket, akkor a férfi politikus volt, aztán befigyelt egy Monica Lewinsky eset. Csakhogy én ezt messziről szarom le.
- Ezzel nem is lenne baj. - sóhaj vagyok csupán, mert valójában semmi sem lenne, ha nem akarnék kötekedni.
Felpillantok rá és apró mosolyra húzom a szám. A Viatar Co. tulajdonképpen neki való, hiszen, amivel mi foglalkozunk az pont az, amit Ő keres. Hivatalosan szállítmányozó cég vagyunk, és futárok. Kisebb, nagyobb autókkal és kamionokkal szeljük az országutakat na meg néha motorral szállítunk, ezt meg azt. Nem hivatalosan pedig csempészünk, jószerivel sosem kérdezem mi van a csomagban, és nem is érdekel, ha az ára elfogadható a fuvarnak.
Most sem fektetnék rá nagyobb hangsúlyt, ha a férfi velem szemben a hatalmas fekete szemeivel nem méregetne olyan kihívóan, mintha az asztal lapján akarna megdugni. De azt baszhatja, hogy stílusos legyek.
- Akkor mi zavarja? - pökhendi kis fasz, a kérdés is sért.
- Az embere nem tarthat a csomaggal. - már mondtam és most unottan hajtogatom, mintha valami kurva kanári lennék, vagy azok nem is beszélnek? Nem vagyok nagy ornitológus.
Titkolatlan dühvel felpattan, majdnem elejtem a poharat, mi a tökömet ijesztget? Felszalad szemöldököm, megrándul a szám sarka.
- Akkor nincs üzlet. - veti oda magabiztosan. Bevallom nem vagyok boldog, de valahogy ő sem tűnik annak. Ennyi pénztől nem szeretnék elesni, de meghajolni sem fogok.
A férfi hátat fordít, összepréselem a fogaimat, a számba lököm a jégkockát a pohárból és hangosan ropogtatva elrágcsálom.
- Nem talál mást, aki olyan megbízható, mint mi. - mellékesen jegyzem csak meg a hátának, lévén, ha kisétál akkor sűrű ezreseket temethetek el. Drága a benzin.
- Gondolja? - olyan vigyorral fordul vissza, hogy kinyitja a bicskát a zsebemben. Ő szurkál vele, de nem hatol szívig.
Vállat vonok, lenyelem a maradék italom a poharat az asztalhoz koccintom és feltolom magam a bőrfotelból, sóhajt a súlyom vesztesége okán, felszívja magát levegővel.
- Biztos vagyok benne, de legyen magának szerencsés. - ellépek mellette, recseg a lábam alatt a padló és ajtót nyitok, még jelzem is a kezemmel, hogy arra van kifelé. - Azt mondja meg nekem, hogy a lesötétített Volvoban a biztonsági emberei ülnek? - ez persze oltári kamu, de ennek nyoma nincs a hangomban, az ipse összerezzen, magához szorítja a táskáját. Megrándul a szám, mert a győzelem a kezemben.
Kirántja a kezemből az ajtót és úgy csapja be, hogy beszakad a dobhártyám, már kezdek valósan berágni, ezt az ajtót csak én baszhatom így be. Arra alapozok, aki azt hiszi, hogy üldözik, azt általában szokták is.
A férfi dühösen visszasiet a székéhez és a táskát az asztalomra csúsztatja, meglöki az üres poharam. Követem. Ebben jó vagyok. Ő a székre rogy, én az asztal szélén támasztom a seggem.
- Nézze…- kezd bele, tragikus hangon, felröffenek és ezzel belé fojtom a szót.
- Nem érdekel. - a hangom egyszerű, kifejező. Tényleg nem érdekel, nehogy nekem itt lelkizni kezdjen, akkor sírva fakadok.
- Vigyék el a csomagom. - összegzi némi szünet után, és persze engem is jobban szemügyre vesz, megint feltámad a gyanú bennem, hogy megbaszna az asztalon, de szerintem nálam fiatalabb fiúkákhoz van szokva és kevésbé alfákhoz, de én túl rég az vagyok.
- Ez volt a terv, nem? - a hülye. Olyan ostobák az emberek és azon kapom magam, hogy cseppet sem érdekel mi a faszom van a tatyójában. Előhúzom az Iphone-om és üzenetet pötyögök, jószerivel el sem küldöm és máris nyilik az ajtó, besétál az egyik kedvenc pumám.
- Kész vagytok? - tudom a választ, fel sem pillantok, nem is felel, hülye kérdés. Zsebre vágom a mobilt és a táskát az emberem elé tolom.
- Az úr mond egy címet. - felciccen de mond egyet, sóhajtok.
- Ez nem a tegnapi.- az egy másik volt.
- Változott.- idegesen vállat ránt.
- Államhatáron kívűl van. - jegyzi meg a pumám, kezében a táskával. Szép szál legény, vérbeli alfa, erős, akaratos, erőszakos. A kedvemre való, de fajtámbelivel nem.
- Emeli az árat. - közöm egyszerűen, mire a muki felnyikkan.
- Nem. - ahhoz lehet szokva, hogy a szava szent. Politikus volt. Nem lep meg.
- Akkor nincs üzlet. - kezd nagyon felbaszni. Elvicsorodik.
- Mennyivel? - számolunk, mennyivel több az út, sokkal, így sokkal is emeli. Háromezerrel.
- Maga is megy? - felnevetek. Lófaszt, Annak is van vége. Nem válaszolok,  higgyen, amit akar. Kialkudjuk az árat, 50% most, 50% ha a csomag célba ért. Persze nem a benzinpénzen múlik, hanem a kockázaton.
A csomag végül elszáguld a muki még a székben ül.
- Remélem megbízhatok magukban. - megsért, másodszor. Felröffenek és eltolom magam az asztaltól.
- Valaki panaszkodott ránk? - meglepne. De nem lenne kirívó.
- Nem, de … - bazdmeg, ez fel akar szedni, látom a tekintetében. felsóhajtok és mielőtt megszólalnék megszólal a mobilom, felemelem a kezem, hogy türelemre intsem.
- Bazd meg Miles hol vagy? - a nővérem hangja mindig leforráz, elvonulok ráérősen.
- Mindjárt indulok. - bassza meg, elfelejtettem, de valakit csak küldtem, nem?
- Leszarom, neked semmi sem… - kinyomom, a családi vita nem mindig oldja a hangulatom.
A férfi felé fordulok, végigmérem és félrebiccen a fejem. Izgatottan felmorran. Anyád.
Köszönés nélkül hagyom magára, még a végén belefalok a beleibe.
Kilépek a napsütésbe. A Hyaksh odakint vár. Biccent, hogy mindent elrendezett. Csak egy fél szemlesütéssel köszönöm meg, ez a dolga. Mégis velem tart, szavakkal tart fel, míg felülök a motorom nyergébe. Pár szót váltunk.
- Mikor jössz vissza? - a nővérem kislányára kéne ma vigyáznom, beígértem, de elkések, nem lehet ez kétséges, küldtem egy nőstényt, de jellemzően Ilmának ez nem felel meg és nekem is van kedvem a kislányhoz.
- Szóljatok, ha célba ért az áru, kísérjétek el Mr. Faszfejet. - ha már bekamuztam egy Volvot neki. A Hyaksh biccent, Ő sosem kérdez vissza. Az udvaron folyik a kis játszma a falka tagjai között.
- Nincs dolgotok? - morranok oda, míg hátra rázom a hajam és a fejemre húzom a bukót. Tárcsázom a húgom, ő még fájón ember, de elnézi, hogy én már nem.
A pumák egyszerre szusszannak fel, büntettem már meg őket csapatosan és nem voltak túl hálásak, a fájdalom közös volt és a szenvedés is. Most komoly arccal elvonulnak, sejtem biliárdozni és csocsózni.
- Jövök. - mondom a bukóba vezetett fülesen keresztül és elrúgom a motortámasztékot.
- Jó, mert Hailey téged akar. - a hangja túl ellenséges. Bontom a vonalat, a Yamaha felsír alattam, a két testőröm árnyékként követ, mint mindig és minden esetben.