életem lapjai »- Ennyi? Pedro te most szopatsz? -
- Nem kislány, ennyi pénzért ennyi jár. Új személyi, meg egy egészségbiztosítási kártya. Ha jogsit meg melós papírokat is akarsz az többe fog kerülni. -
- Jó....ебать*... - dugja zsebre a papírokat, amin Anne Butcher neve, és adatai állnak, vagyis már a sajátjai. Nem igazán volt prioritásban nála, mi, vagy ki is akar lenni, azt kötötte ki, minnél átlagosabb és gyakoribb név legyen. Az alapcsomag, semmi kihívó, feltűnő vagy extrém. - Mennyi? -
- Ötszáz. -
- Te lehúzós fasz....-
- Nana...ha ennyire nem kell nem kötelező nálam csináltatni csibe. Vegyél vissza az arcból, vagy takarodj ki innét a picsába! - bár a hangnem, és a legyintéssel járó izzadtságszag bukfencre készteti a gyomrát, az ereiben csörgedező erő pedig megfeszíti a szálat közte, és a  négylábú kis barátai között, akik a dohszagú helyiség felfoszlott szigetelésű csövei közt járják némán mindennapi életükhöz szükséges köreiket. Egy pillanatra mindegyik megdermed, hátsó lábra ágaskodik - ha van helye - és a levegőbe szimatolva vár. Hogy mire? A hívásra, a lakomára, amire Yelena - pardon, Anne - olyannyira vágyik. Sokan mondják, hogy a farkasok vérszomjasak, de hogy is van az a patkánnyal, meg a felmelegített vödörrel?
Tekintete elidőzik a szétnyitott pulcsi alól kivillanó asszonyverőn, szabvány szín, fehér, mocsokfoltokkal - kivételesen csak tinta, nem pörköltszaft vagy panírlé -, felfelé halad a izzadt, koszfoltos bőrön, aminek az árnyalata sok évnyi kemény droghasználat miatt kissé sápatag és sárga, fel, egészen az anyagtól idegesen, túlon túl élénken csillogó barna pocsolyákba.
Érzékeinek otthonos mindez, a lepukkant épület, a mosdatlan test, az igényesség hiánya, a drog szagának kipárolgása keveredve az ember bűzével. A csatorna is illatosabb, bár a patkányagy elég sajátosan fogja fel mi szag, és mi illat ebből az egyvelegből. Áldás, és átok az a csilliárdnyi szaglósejt még emberbőrben is, két lábon járó hazugságvizsgáló, séf, kopó, és garantált kiadós migrén minden nap végén, s ez még nem is a teljes paletta. Nem bír megmaradni tovább, de megmoccanni sem. Felkavarná a levegőt. Megteszi helyette Pedro, türelmetlenül hajol előre, könyököl a papírhalomra az asztalon takony törlés után, megvillantva taszító mosolyának minden rohadó fogát.
- Nos? -
- Legyen. Anyakönyvi kivonat, előző munkahelyekről ajánlás: egy titkárnői, egy tanácsadói és egy fordítói. Végzettségben valami jó iskola, de ne túl jó. Középosztály, sportösztöndíj, tánc. És valami ezekhez passzoló felsőfokú akármi. -
- Vőlegényt, luxusvillát esetleg a kisasszonynak? - elég egy pillantás a fekete szemekbe és torokköszörülve ficcen egyet a székben - Jó, értem, meglesz. - azért visszatér némi arrogancia, ahogy Anne kifelé fordul már, mert az emberi patkányokban a gyarlóság feneketlen - Három nap múlva kérem a pénzem! -


*Baszd meg



Három nap. Három kurva nap.
Húzz bele Yelena...Anne. Faszom.
A zúgó centrifuga hangba befurakodó ütemes karcos csattogás jelzi, hogy az egyik zsebében bent felejtett apró kiszabadulva rongálja a dobot, na meg az elöl töltős mosógép üvegajtaját. Főbérlője s egyben kényszeredett lakótársa ordibálása  s ajtócsapkodása, kulcsdobálása, bakancs lerúgása áthallatszik ugyan a majdnem az agyáig nyomott fülesen, de mint oly sok mindent, ezt is kiváló érzékkel engedi el a füle mellett, túlságosan is a kezében tartott tabletre koncentrál. Rosszalló szemöldökráncolását is csak akkor váltja fel némi elégedetlen arckifejezés, amikor a trappolás véget ér, és az érdes férfiujjak félig megszabadítják Alaina Marie Beaton karcos hangjától.
- Mivan?-
- Megint bent hagytál pénzt a zsebedben?-
- Passz, lehet te voltál. Legalább tisztára mosom a pénzed! -
- És majd a tiédből fizetem a szerelőt? -
- Passz, ha egy sztriptíztáncosi álláshoz is önéletrajz kell, nos akkor továbbra is a te pénzeden fogok élősködni. Vagy feladok egy hirdetést, hogy gazdag nagybácsi kerestetik, garantáltan őszinte krokodil könnyek a temetésen...- ejti le az ölébe a tabletet nagy sóhajjal, és végig méri az izmos alakot. - Nehéz nap? - aktivizálja magát, és véget vetve az ingyen fenékmasszázsnak lecsúszik a gépről, csupasz lábai a konyha irányába viszik, de még mielőtt kiérne a fürdőből az ajtófélfába kapaszkodva hátranéz. - Úgy érzem három után kijár abból a sajtostésztából neked is. Tusolj le, tíz perc és kész a kaja. - meg sem várja a választ, tudja hogy még mindig a mosógép iránti morgás folytatódna, inkább hagyja lecsengeni. Gyors ellenőrzés után elégedetten teszi le magát a konyhapulthoz, és feloldva a képernyőt, tovább rágódik élete azon lépésén, mi a frászt is kéne melózzon?
A régi élete, mint foglalkozás nem jött be, tekintve, hogy sikerült pár hét városban lét után megpróbálni egy ugyan ittas, de annyira azért nem hülye marsallt kizsebelni. S mondjuk miután a bár mögötti sikátort alaposan megismerte arccal, tenyérrel, meg ha az izommemória nem csak seggel is, szagmintát vehetett a málló vakolatról, meg a frissen olajozott Glock 43 asról is, amit a képébe nyomott, pár vérben úszó romantikus pillanat után mégis sikerült lyukat beszélni abba a kemény hasfalba, ám sajnos megígérnie is sikerült, hogy lakhatásért cserébe becsületes állampolgár lesz. Tekintve mondjuk a férfi életét, nem kell annyira mintapolgárnak lennie, mert Dredd bíró nem liheg a nyakában, elég szart kell kilapátolnia a sajátjából, de a falnak is füle van alapon igyekszik nem milliókat hazalopni "alkalmi munka fizetség" címén.
Próbálkozott a folyékony gyógyszerészi hivatással is - nevezzük csak pultosnak - de hiába a személyes bája, ha csökkent érdeklődése a pszichológia, és a perverzek iránt hosszú távon elviselhetetlenné teszi számára a munkavégzést. Persze, mellékállásnak tökéletes, csak épp nem jövedelmező.
Szóval elismert tanulmányok híján - nem, amerikában a ciril nyelven írt oklevelek nem számítanak elfogadhatónak, pláne ha azt kétes nyomdafoltok díszítik, és a "munkakörben szerzett sok éves tapasztalat"-ot egy előző főnök sem támasztja alá - maradnak az olyan munkák, ahol nem kell megjelölni előző munkahelyeket, végzettséget, igazolni, hogy a patkány lánya nem is annyira a patkány lánya, a számla számra havonta utalás pedig olyan mint az árvaházban az apák napja: ismeretlen
- Szóval, sikerült már dűlőre jutni, hogy vetkőzöl, vagy mosogatsz a kínai negyedben? -
- Szeretnéd mi? Minden nap ehetnél kutyát. - vet egy oldalpillantást a férfira. - Azért ne az egészet zabáld már be! - rakja arrébb a ketyerét, egyúttal rányomva a "KÜLDÉS" gombra is.
- Miért? Csak hozzásegítelek a táncos alakhoz, így csak a mosogatóruha fog rád jönni. -
- пошёл на хуй!* - böki oldalba a villájával a mellette elhaladót.
- Ezaz, imádom amikor holt nyelveken istenítesz! -



*Menj a picsába!


- Szóval Anne, mit szeret szabad idejében csinálni?
" Jelenleg? Semmit. Azt sem feltűnően, nehogy a légy a sarokban meghallja. A négy fal közt a legkevesebb a szag, vagy legalábbis a legkevésbé változó, ha nem vesszük a különböző vért, maradványokat, és szagonyomokat amit a főbérlőm, hős lovagom, Seggfejezredes hazahord. Persze mosok rá, mintha minimum mosómedve génekkel élném mindennapjaim, nem a pestis legszorgalmasabb hordozójaként. Amúgy minden ami a patkányokról sztereotípia, az tök faszság. Tiszták, mármint mikor van idejük mosakodni, szoktak. De azt is értékelni kell, hogy ilyen szaglással nem finnyásak ott közlekedni, ahová más még pénzért se tenné be a körömcipős lábujját. Hősök, én mondom! Nade, mosok, főzök, és eskü nem hozok haza kukából semmit, még akkor se ha a borostás fazon néha meglepődik, miért van ugyan olyan íze a csirkés tésztának, mint amit Cho kifőzdéjében árulnak. Ráfogom a jó ízlésemre, meg a tehetségemre. Vérgeci vagyok? Nem, vérpatkány. P-A-T-K-Á-NY. Aztán ha hobbinak számít kleptomániásnak lenni, akkor azt verseny szinten űzöm, bár szar használt rágóba vagy cukorkába nyúlni egy-egy zsebben. Tudja mennyi feetőzés melegágya az?! És még a rágcsálók a vírushordozók...na persze. Ja! És szeretem ápolni a kapcsolatokat Jinx-el, Diana-val, Lucylle-el meg a legújabbal, Yeneferrel. Hogy kik ők? Hát Seggfejezredes fegyverei. Ne kérdezze miért ez a nevük, erre érzékeny."
- Ó, hát sokat fordítok - persze, tárcákat és zsebeket ki - olvasok, - mindenki iratait, el se hinné senki mennyien nem akarnak szervdonorok lenni! - és órákat is szoktam adni. - zaciba.
- Nagyszerű, tudja erre a feladatra terhelhető munkerőt keresünk, a túlóra nem gond önnek? A családjával, párjával nem lesz emiatt konfliktus? Mert a sorozatos kibúvó indokokat nem szeretjük.-
" Jaj dehogy, családom nincs, párja legfeljebb a zoknimnak van, de annak se mindig, ha szarul teregetek ki, vagy elviszi a cica... Túlóra? Kérem...a kokainadagokat annyi órán át szagolgattam, hogy pépes lett az agyam, aludni nem hagytak, mert mindig szar időpontban jöttek a potenciálisan fegyvert szállító kamionok, és annyit ültem vallatásokon, hogy a szerencsétlen igazat mond-e két ordítás, meg egy csonkolás között, hogy a véremből koffeint lehetne csinálni."
- Nem szokásom kibúvókat keresni, és nincs senki, aki otthon hiányolna, így ez nem probléma, természetesen. -
- Mennyire tartja magát csapatjátékosnak? -
" Könnyen beilleszkedtem egy csapat patkány közé a csatornában, az összetétel itt sem lesz más úgy vélem..."
- Nagyon is annak tartom magam, a magányos farkas létet nem rám szabták. -
- És mennyire okoz majd problémát, hogy utasításokot hajtson végre? Elvégre ebben a munkakörben több főnöke is lesz. -
"Azok dirigálnak majd nekem, akiknek a legerősebb képessége, hogy használni tudják a hüvelykujjukat? Nos, hozzászoktam."
- Több dologra is pontosan és precízen tudok figyelni. -
- Remek, remek, akkor engedjen meg még egy utolsó kérdést. Nem gondolja, hogy ezekkel a papírokkal kissé....túlképzett erre a munkakörre? -
"Tekintve hogy mind hamis? Nem. Tekintve, hogy sokkal több mindenhez értek, amik milliószor hasznosabbak, mint begépelni Mr. Leroynak azt a húsz oldalas jegyzőkönyvet újra? Nos, de."
- Nos nem, jelenleg erre van szükségem, úgy gondolom.
- Akkor köszönöm szépen, hogy befáradt, emailben értesíteni fogjuk a döntésről. -

(.....)
- Hogy ment? Ma este te fizeted a vacsit? Vagy inkább ruházzak be neked egy flitteres tangára meg két pár magassarkúra és bimbótapaszra? -
- Ezüst flittereset kérek rojtokkal. Az arany nem az én színem... -