életem lapjai »
Azt beszélik,
hogy favágóként kezdte. Hogy egyszerű kamionsofőr volt. Hogy az apja egy hegyi troll. Hogy véletlenül cseppent bele a dolgok sűrűjébe. Hogy az anyja is troll. Hogy ő az előttünk járó generáció legnagyobb gecije. Hogy nem is tagja az USMS-nek (United States Marshals Service) csak amolyan egyszemélyes helyi hatalom. Hogy dugja anyádat. Hogy ő az igazi apád. Hogy egy időben ő volt St.Louisban sokak erkölcsi iránytűje, gyóntatója, nemezise, árnyéka, jobbára haver, néhanapján testvér és most? Az utolsó keresztes lovag.

Azt nem nehéz kideríteni,
hogy az Öbölháború után csatlakozott a sereghez, és egy a perifériás látását érintő sérülés miatt szerelt le. A rehabilitációs időszak alatt az NSA-nál (National Security Agency) húzta az igát, majd onnan igazolt át az USMS-hez. Egykori hírszerzőként tudja, hogy a legjobban fizető írás a zsarolólevél, a tudás pedig hatalom. Vagy életbiztosítás. Húsz évvel ezelőtt sem a világnak, sem az NSA-nak nem volt meg a jelenkor technikája, nem mintha azzal az íróasztal mögött tudták volna tartani. Ott szerzett kapcsolatait azonban gondosan ápolja, így az okostelefonok és az online kifizetések korában is van egy kis extra hátszele ahhoz, hogy előkerítsen valakit akár a föld alól is. Jellemzően a pénz útját követve olyan titkokat tud, amit őszintén a pokolba kíván. Mióta az eszét tudja az országnak, az országért dolgozik de közel harminc év alatt bebizonyította már jónéhányszor, hogy nem bazári majma sem a bürokratáknak, sem pedig másnak.

A bontója
(valamikori roncstelep) olyan St.Louisnak mint Rómának a Vatikán. (A keresztény egyház nem is tudja milyen jó neki, hogy nem Jude a pápa.) Az itt álló, ötvenes években épített ház az otthona, a telep meg hoz egy kis mellékest a konyhára, és hogy kiszúrja az Együtt az Alakváltókkal! és a Koalíció szemét előszeretettel ad munkát az alakváltóknak is. Ha valakinek van két keze, némi önuralma és érzéke a szereléshez, jöhet. De! Sanders szemétdombján még a legvasaltabb öltönyös, még a legbuzgóbb hittérítő is csak vendég, mert a címek szart sem jelentenek ezen a talpalatnyi földön. Bizonyos trónok hosszú árnyékot vetnek ugyan, de még azok sem érnek el idáig. Az automata vaskapu rendszámra blokkol, nem mintha nem nyerhetne bebocsáttatást bárki fia csupán arra nincsen garancia, hogy lesz alkalmuk távozni is. Magánterület, belépés saját felelősségre.

Kedveli a
buzgómócsingokat, hiszen benne is élnek az apai ösztönök: a hülyéket márpedig nevelni kell. A stílusa és a módszerei bőven hagynak maguk után kívánnivalót, legalábbis a Z generációs kis seggfejek szerint, az viszont tény, hogy képességeihez mérten igazán szelíden bánik velük. Általában szó nélkül hagyja, hogy egyszerűen csak megéljék a korosztályra jellemző marhaságokat, legfeljebb a szemeit forgatja közben hangosan. Eónokkal ezelőtt ő is volt fiatal, némelyik kölyöknek az apjával volt fiatal így érti ő, megérti, csak türelme nincs már hozzá. Csak azokat csapkodja akiket kedvel, ellenkező esetben nem öl beléjük energiát. Nem is öli meg őket.
Parancs nélkül nem.

Mindennél jobban utálja
a politikusokat és az ügyvédeket, de még ezeket is megelőzik a törvény korrumpálható emberei főleg, ha megpróbálnak a nyakára lépni. Kifejezetetten tele van a töke a RETEKKEL, a HAV-tól pedig simán csak elhatárolódik még akkor is, ha céljaikkal titkon egyet is ért. Az alakváltók egészen addig nem szúrják a szemét, ameddig a halandó nem sérül fizikai, lelki és jogi értelemben egyaránt. Ugyanakkor ha valaki felajánlaná, hogy gombnyomásra eltüntethet minden természetfelettit... megnyomná azt a kurva gombot.

Sanders tekintetének súlyát
kevesen állják, hiszen egy letűnt, analóg kor tapasztalatával olvas az emberekben, míg az ő arcjátéka nem megbízható tanú, lévén ugyanolyan csúf akkor is ha örül mint amikor kikúrt idegbeteg. Hangszíne lehetővé teszi, hogy minden lélegzetvétellel képes legyen provokálni bárkit anélkül, hogy megerőltetné magát. Lehet hergelően lassú, álságosan finomkodó, heccelő és kiérezni belőle az élcet. Soha nem csinál titkot abból ha hülyének néz valakit, vagy ha más kárára szórakozik.

3 évvel ezelőtt
támadás érte. Hivatalosan szolgálaton kívül, de aki harminc éve ragadott először fegyvert az emberek védelmében, aki húsz éve gyűlölt réme a természetfelettinek az soha nincsen egészen szolgálaton kívül, túl mélyre merült már alá a tudatlan, naiv felszíntől. Elkapta a kórt. Bíróként szerzett makulátlan nimbuszát saját vére festette vörösre, karrierje véget ért, és ahogy lába alól kirántották a szőnyeget egész sokáig lent maradt a földön.
A kór kigyógyította egy másikból, egy halálosabból ő mégsem tudott örülni az életének, helyette depresszióba süllyedt, helyette a csontjaiba rágta magát az őrjöngő harag, mialatt bőre alatt egy új, minden tekintetben kölyöknek számító farkas, magányra ítélt farkas tombolt. Egy vénember testében. El tudod képzelni?
Nem egyedül, de megtanulta. Nem kért a falka segítségéből, aminek valamelyik tagja megfertőzte de kért, szerzett, kapott segítséget máshonnan.  Szép lassan rájött a titok nyitjára, három évvel később pedig nem csak hogy uralkodni tud az alfává cseperedett farkason, de olyan a szimbiózisuk mintha összeolvadtak volna egymással.
Három évvel később Fenrirként hívta ki egykori támadóját, és Ulfricként zabált a megölt szarházi húsából.