életem lapjai » 1605-ben születtem Párizs határán. Édesapám kereskedő volt, aki szép vagyont gyűjtött össze. Kellemes kis házban éltünk a bátyámmal és a húgommal együtt. Apánk a születésünk után is gyakran utazott el, főleg Itáliába, hogy minél szebb holmikat hozhasson haza. Ezek nagy részén persze tovább is adott ügyesen. Az életünk vele izgalmas volt és az átlaghoz képest bőséges, nem hiányoltunk semmit életünkből. 12 éves voltam, amikor édesanyánk váratlanul meghalt. Ezek után apánk egyedül nevelt minket, s gyakorta jártuk vele együtt a környező vidékeket. Másokkal ellentétben alkalmunk volt idegen országokat megismerni, a különféle tájak, nyelvek és emberek pedig olyannyira lenyűgöztek bennünket; hogy másmilyen életre nem is vágytunk már. Megismerkedtem egy kedves fiatal férfival, aki apámhoz hasonlóan kereskedő családból származott, és a déli vidéken éltek. 1622-ben feleségül mentem hozzá, s a Vaccarès-tó környékén telepedtünk le, az ő családja közelében. Gyönyörű vidék volt, s a tavat olykor szinte ellepték a rózsaszín színben pompázó flamingók. Gyakran jártam ki egyedül csodálni őket.
Alig egy évvel az esküvőm után, egy ilyen séta alkalmával valaki rám támadt. Hirtelen sötétség borult rám s mint később kiderült; napokkal később tértem magamhoz egy különös kábulatból. Távol az otthonomtól, egy különös kastélyban. Az arca gyönyörű volt és én elmerültem szemeiben, amik akár egy sötét kút nyelt el engem. Éreztem hideg ajkát az ajkaimon, s az éles, bár apró fájdalmat, amint számba harapott. Csókja után újra ébredtem és attól a naptól kezdve még további két napon át éreztem ezt a különös kábulatot. Álmaimban szép ruhákba öltöztetett, gyönyörű ékszereket aggatott rám s az éjszakákat végig táncoltuk. A nappalokat selyemmel takart ágyában töltöttük, egymást ölelve és szeretve. Szomjúságát hol ajkamról, hol nyakamról csillapította, s én mindegyre jobban vágytam vele lenni. Férjem többé már eszembe sem jutott, csak őt akartam és kívánságom lassan teljesülni látszott. Alain maga mellé emelt, ajándékba kaptam tőle a hosszú életet és fiatalságot, 1623-ban születtem újjá. Vámpír lett, az éjszaka gyermeke, Alain egyik új társa és tanítványa. Sok új készségre tett szert mellette. Képes baráti érzéseket kelteni irányában egy amúgy ellenséges féllel szemben, érintéssel vagy tartós szemkontaktussal. Ha akarja, szerelmi vágyat kelt s azt kihasználva táplálkozik a másik vágyaival. Néhány év elteltével képessé vált zenéjével és táncával vágyat kelteni azokban, akik őt nézik.
Azonban évek múltán elmúlt a varázs, Alain pedig újabb menyasszonyt és tanítványt választott ki maga mellé. Másokkal ellentétben úgy érezte, nincs miért tovább vele maradnia. Az eljövendő években a nagy kontinens több vidékét bejárta, kerülve a nagyobb feltűnést. Itáliában több időt is eltöltött, élvezve a zenét és a művészeteket. Az ifjak perzselő szenvedélyét. Belle Morte vérvonal tagjaként az ardeur segítségével könnyebben jut táplálékhoz. Látszólagos fiatalsága és szépsége, gyönyörű hangja és tánctudása. Hiszen az alapok már megvoltak benne gyermekkorától kezdve. Az idők folyamán fejlesztett képességek segítségével könnyedén a bűvkörébe von bárkit. Az évek tovaszálltak, és ő ráunt a kontinensre. Az 1900-as évek elején áttelepül Amerikába. Izgalmas és új világ volt számára, s ügyesen lavírozott a tehetősebb, rangosabb családok között. Francia nevelőnőként, avagy nemesi származású ifjú hölgyként is. Ezeket a lehetőségeket alaposan kimerítette és az idők folyamán hívóállatként egy puma szegődött mellé.
Majd egy újabb korszak érkezett és a déli államokba települt le. A szórakoztatóiparban talált helyet magának, az éjszakai életben. Kisebb bárokban, nagyobb mulatókban. Táncos és zenélős mulatókban. Imádta ezt az életet, még ha olykor vándorolni is kényszerült miatta.
S persze megesett, hogy az évek alatt szert tett egy-egy barátra a fajtáján belül. Így alakult, hogy St. Louisban települt le a 2020-as években és lett Illidary bárjában pultos lány.